Heil Péter

Egyet előre, négyet hátra

Valóban megalkudott-e a kormány az Európai Bizottsággal?

Külpol

Ha hinni lehet Varga Judit igazságügyi miniszter április 24-i bejelentésének, négy hónapnyi huzavona, kavarás és titkolódzás után, technikai szinten, végre-valahára, egyetértésre jutott a magyar kormány és az Európai Bizottság a Brüsszelben ragadt eurómilliárdok megmozdításához szükséges jogállami reformok ügyében.

A szóban forgó törvénymódosítást április 27-én, csütörtökön reggel már be is nyújtották az Országgyűlésben. A kormány a hírt áttörésként tálalja, állítása szerint ez a fejlemény hamarosan felszabadíthatja azt a 15 ezer milliárd forintot, amelyet a Bizottság és a tagállamok ideiglenesen megvontak Magyarországtól. Valójában a helyzet korántsem ilyen egyszerű, és messze nem ilyen rózsás. A kérdőjelek és konfliktusok száma pedig ahelyett, hogy csökkenne, egyre nő. Méghozzá azért, mert a kormány továbbra is úgy viselkedik, mint egy elefántcsorda a porcelánboltban.

A jogállami törvényjavaslat benyújtásának módja például a legtöbbet látott ellenzéki hon­atyák szerint is egészen felháborítóra sikeredett. Eredménye ugyanis az, hogy a javaslathoz az ellenzék semmilyen módosító indítványt nem nyújthat be, a plenáris vitára pedig jó, ha egy órát (!) szán a magyar parlament. Arról, hogy a javaslatot esetleg visszamutassák a leginkább érintett Országos Bírói Tanácsnak, ne adj’ isten a témával foglalkozó civil szervezeteknek, szó sem lehet. Emlékezzünk: tavaly ősszel az Európai Bizottság és a tagállamok a jogállami eljárásban azt is feltételül szabták a kormánynak, hogy a jövőben minden előkészítés alatt álló jogszabályról érdemi társadalmi egyeztetést tartson. A Fidesz ezt a feladatot most úgy gondolta teljesíteni, hogy a négy hónapnyi, hétpecsétes titokként kezelt tárgyalásokról hazahozott, alaposan átírt szöveget minden további ceremónia nélkül, seperc alatt, erőből lenyomja az érintettek torkán. Mindezt a jogállam helyreállításának nevében!

Levelüket megírták

De történt közben más „érdekesség” is. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen, április 23-án levelet kapott az Európai Parlament öt frakcióvezetőjétől, amelyben súlyos aggodalmukat fejezik ki a tanárok foglalkoztatási viszonyait durván lerontó „bosszútörvény”, illetve az LMBTQ-közösséghez tartozók jogait továbbkorlátozó, a „magyar élet védelméről” szóló törvényjavaslat miatt. Utóbbi egyebek közt arra igyekezne ösztökélni az állampolgárokat, hogy a gyermeket nevelő szivárvány családokat a hatóságoknál feljelenthessék. Méghozzá az EU-jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló, jogharmonizációs feladat „teljesítése” keretében… A frakcióvezetők értékelése szerint Magyarország ezzel kifejezetten és élesen szembemegy azokkal a vállalásokkal is, amelyeket az uniós finanszírozású helyreállítási terv feltételes elfogadásakor az EU-nak tett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.