Jordan B. Peterson élete és műve

Dr. Furcsa nagy utazása

Külpol

A klinikai szakpszichológusból lett konzervatív kultúrharcos már szívesen udvarol Orbán Viktor rendszerének, pedig nem is lenne szüksége rá. Lapunk megjelenésének hetében ismét Budapesten hirdeti az igét – de melyiket?

Ha valaki megnézte Jordan B. Peterson egyetemi szemináriumait a YouTube-on abból az időből, mielőtt híres lett, egy nagyszerű professzort látott, akiből árad a szakmája iránt érzett szenvedély, biztos és széles körű tárgyi tudását a klasszikus tanáralkatokra jellemző felelősségtudat támasztja meg, s olyan összeszedetten és kereken ad elő, hogy az ember legszívesebben maga is rögtön beiratkozna a University of Toronto pszichológia szakára. A professzor egyaránt szívesen elemzett bibliai történeteket és a Disney Pinokkióját, és a katedrán sem feledkezett meg róla, hogy szakmájának elsődleges célja a segítés. Sokat hivatkozott kutató volt a családon belül „öröklődő” alkoholizmus, a kamaszkori agresszió, a kreativitás és a hiperaktív figyelemzavarok témáiban, 100–120 tanulmány szerzője, több tízezer hivatkozással. Nem csak a képernyők mögött rajongtak érte. A beszámolók szerint megesett, hogy a torontói diákok megkönnyezték az utolsó órájukat a professzorral, aki Nietzsche, Jung és Piaget nézeteiből, valamint Dosztojevszkij és Szolzsenyicin nagyregényeiből gyúrt alternatívát annak a nemzedéknek, amelytől minden egyetlen karnyújtásnyira van, mégsem boldog. „Mindig csak az átkozott jogok kellenek, a felelősség sosem” – füstölgött Peterson, és talán nem csoda, hogy sokaknál rezonált az üzenete.

A kanadai Edmontonban született 1962-ben, norvég felmenőkkel rendelkező, lazán keresztény családban. A tinédzser Jordan még úgy gondolta, hogy a vallás „a tudatlanoknak, a gyengéknek és a babonásoknak való”, baloldali forradalomról ábrándozott, kedvenc szerzőjeként Orwellt dédelgette. Egyetemistaként a találkozás a „baloldali aktivistákkal” mégis kiábrándítóan hatott rá, mivel úgy tapasztalta, gondolkodásuk „a gazdagság és a siker gyűlöletéből sarjad, nem a szegények iránti őszinte törődésből”, és a szocialisták ugyanolyan meggyőződéssel hisznek a pénzben, mint a kapitalisták. Peterson egy albertai főiskolán politikatudományt és irodalmat tanult, ügy­védnek készült, és a University of Albertán még mindig politikával foglalkozott. Megszállottan érdekelte a hidegháború, és annak lélektani eredetét kutatva jutott el végül ahhoz a tudományterülethez, amelyben kiteljesedett. A McGill Universityn szerzett doktori diplomát, és a hozzá tartozó kórházban klinikai szakpszichológusként kezdett dolgozni. A mostanihoz képest unalmasabb élete lehetett. Írt egy könyvet Maps of Meaning címmel, amelyet a komolyan vehető szakmai kritika banális self-help tanácsok, amatőr filozófiai fejtegetések és a meglehetősen szabadon alkalmazott jungizmus nem túl jól megírt mixtúrájának minősített. Peterson a kreativitás kutatásában viszont jelentős tanulmányokat publikált, ezeket a pszichológiatudományban is tisztelet övezte. Amikor megismerte a nevét a világ, már 54 éves volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.