Két év felfüggesztett börtön és 108 ezer eurós pénzbüntetés - ennyit szabott ki a müncheni bíróság a Siemens telekommunikációs részlegében egykor vezető pozíciót betöltő Reinhard Siekaczekre, a "feketekasszák uraként" elhíresült egykori igazgatóra. Letöltendő börtönbüntetésről viszont szó sem volt, mivel az egykori vezető 2006. novemberi letartóztatása óta szorgalmasan beszámolt a nyomozóknak mindarról, amit a vállalat piszkos ügyeiről tudott, és az ügyészség szerint olyan információkhoz juttatta hozzá a nyomozókat, amikről nélküle a beavatottakon kívül máig nem tudna senki. Az enyhének mondható ítéletben emellett közrejátszott, hogy Siekaczek a feljebbvalói utasítására követte el a bűncselekményeket abban a hitben, hogy azok a vállalat javára válnak. A Spiegel szerint ezzel együtt is ő jelképezi az egykor mintavállalatként számon tartott Siemens mítoszának az összeomlását.
Siekaczek a Siemens kommunikációs technikai részlegében a titkos kasszák felett őrködött. Mint kiderült, saját zsebre nem dolgozott - annál több jutott viszont afrikai diktátoroknak, orosz hivatalnokoknak és görögországi pártoknak, egyszóval a döntéshozóknak - írják a német lapok. A volt vezető ellen 49 rendbeli hűtlen kezelés miatt indult eljárás: a vád szerint 53 millió eurót juttatott a müncheni Siemens-központból innsbrucki és salzburgi bankokon keresztül dubai vagy Virgin-szigeteki fantomcégeknek, ahonnan aztán külföldi politikusok, bürokraták vagy cégvezetők bankszámláira utalták a pénzeket.
Az már korábban ismert volt, hogy 2000 és 2006 között a cégen belül egy ismeretlen fekete lyuk beszippantott mintegy 1,3 milliárd eurót, amelynek jelentős része kenőpénz formájában újrahasznosult. Az eljárás azonban feltárta a korrupciós ügyek
egyes bizarr részleteit
is: a vállalat egyik alkalmazottja például több alkalommal is az autója csomagtartójában csempészte át a megvesztegetésre szánt összegeket a német-osztrák határon, majd a tárgyalóteremben ülők nem kis derültségére kijelentette, hogy a készpénzzel teletömött bőröndök súlya miatt majdnem maradandó gerinckárosodást szedett össze. A vállalat egyik jogi tanácsadója arról számolt be, hogy Siekaczek egy alkalommal 300 ezertől ötmillió euróig terjedő értékben hozott neki számlákat, mondván, ezeket találta az adóhivatal egyik munkatársa, és lehetséges-e, hogy ezek után szimatot kap az államügyészség. "Ennél világosabban nem is lehetett volna jelezni, hogy itt valami bűzlik" - mondta a beszámoló hallatán a bíró, mire a tanú azt válaszolta: "Az én feladatom a jogi tanácsadás volt. Az esetleges jogsértések vizsgálatával más osztályok foglalkoznak."
Egy másik tanúvallomás szerint a KPMG könyvvizsgálati cég egyik munkatársa fölfigyelt a Nigériába irányuló gyanús pénzutalásokra. A fiatalember megosztotta azon gyanúját a Siemens munkatársaival, hogy ezek kenőpénzek. Ám a KPMG vizsgálati csoportjának vezetője később elnézést kért túlbuzgó kollégája miatt a vállalattól - állítják a tanúk. A KPMG tagadta, hogy ők is részt vettek volna az ügy elhallgatásában. "Megtévesztettek minket" - hangzott a cég indoklása.
De voltak más esetek is, amikor a vállalat egyes munkatársait értesítették a furcsa ügyletekről. Albert Schäfer, a Siemens korrupcióellenes megbízottja például elmondása szerint megírta Jürgen Radomski egykori személyzeti vezetőnek, hogy különös liechtensteini pénzösszegekre bukkant, de figyelmeztetését így hárították el: "Mi ez már megint? Nem kérek több papírt." És volt olyan is, amikor a vezetőség megkérte az ellenőröket, hogy bizonyos trükközések felett hunyjanak szemet - állítja Siekaczek a Süddeutsche Zeitungnak adott interjújában. "A telekommunikációs részleg egyik vezetője mindig azt mondogatta: ha valami történik, úgyis van valakink, aki elmegy valamelyik hivatalnokkal szaunázni. Akkor az ügy el van rendezve." Az egykori vezető a per utáni első interjújában egyébként a kenőpénzes gyakorlat morális indokait is megadta: a korrupció beszüntetésével megrendelések estek volna ki, s így munkahelyek kerültek volna veszélybe. A kelet-európai vagy afrikai alkalmazottak pedig többször utaltak rá, hogy veszélyben van az életük, ha nem érkezik meg a kenőpénz. "Tény, hogy ezekben az országokban több másik vállalat munkatársait is elrabolták, a mi embereinket viszont nem."
Az egykori cégvezetők szerepe továbbra sem tisztázott. Nem tudni, hogy csak félrenéztek, vagy ők maguk is részei voltak a rendszernek, pedig a nyomozás egyik legfőbb célja éppen az ő szerepük tisztázása volt. Néhány egykori fejest több tanú is megvádolt, például Heinz-Joachim Neubürger gazdasági vezetőt, aki a kihallgatásokon rendre amnéziában szenvedett. Az első perben azonban egyetlen megdönthetetlen bizonyíték sem került elő velük szemben. Egy másik volt vezető viszont, akinek az ügye már elévült, bátrabban beszélt a múltról kollégáinál; ő azt vallotta, hogy a felsőbb vezetésnek nem beszéltek nyíltan korrupcióról, "nehogy az urakat bevonják a kényes ügyekbe".
Magát a kenőpénz kifejezést nemigen használták a cégen belül; ha szó volt ezekről az összegekről, akkor "konzultánsoknak szánt hasznos kiadásokként", "diszkrét kifizetésekként",
"édes ígéretekként"
vagy egyszerűen csak "témaként" emlegették. A diszkréció nem csak szavakban merült ki: a juttatásokról szóló papírokat például a Siemens-vezetők nem írták alá közvetlenül. Helyette egy sárga ragadós cédulára írták a nevüket, amit aztán a megfelelő szerződés aljára ragasztottak. Egy esetleges házkutatáskor egyszerűen le lehetett volna emelni a kis fecniket, és így teljességgel lehetetlen lett volna rájönni, ki hagyta jóvá a tranzakciót. Idővel hatalmas hegyekben álltak a lefizetéseket dokumentáló papírok egy olyan helyiségben, amelyet a vállalat pincéjében direkt erre a célra alakítottak ki.
A kilencvenes években evidensnek tekintették, hogy a legtöbb idegen országban, de főképp a harmadik világban lehetetlenség kenőpénzek nélkül megbízásokat szerezni. E nézetet a német állam is osztotta: míg az országon belül szigorúan tiltotta a korrupciót, a külföldi beruházásoknál szemet hunyt a megbízásokról döntő hivatalok zsebébe csúsztatott borítékok fölött; a német cégek e kiadásaikat üzemi költségekként leírhatták az adóból. Ám 1999-től a külföldi alanyok lefizetése is büntetendő cselekménnyé vált; a Die Welt információi szerint a Siemens munkatársai ezután kezdtek bélyegzőket gyártani, amelyeken az állt: "A fogadó fél az OECD irányelvei szerint nem számít hivatalviselőnek."
Siekaczeket 2002-2003 fordulóján avatták be a titokba; egy München környéki vendéglőben találkozott néhány kollégájával és felettesével, akik megkérték, vegye át a kenőpénzek feletti felügyeletet. A posztra olyan embert kerestek, akinek családja van és megbízható - állította az egyik tanú. És Siekaczek éppen ilyen ember volt: szerény körülmények közül érkező, szorgos családapa, aki iskolái elvégzése után a Siemensnél helyezkedett el, ahol évek alatt feltornázta magát a ranglétrán, és ötvenéves korára - ahogyan ő fogalmazott - a vállalat egyetlen egyetemi diploma nélküli igazgatója lett. "Soha nem kérte, hogy bízzák rá ezt a feladatot" - állította az államügyész. Kimondatlan elvárás volt vele szemben, hogy fogadja el, ami mellesleg a karrierjének is jót tett. A Siemens a távozása után sem feledkezett meg az egykori vezetőről - legalábbis erről tanúskodik az a tanácsadói szerződés, mely szerint a vállalat a továbbiakban havi harmincezer euró fizetést folyósít neki, és további tízezret egyéb költségekre. Siekaczek összesen 900 ezer eurót kapott ily módon végkielégítésként a vállalattól.
A vádlott szerint a vesztegetési rendszer működtetése egyszerű volt: színlelt szerződéseket kellett kötni nem létező tanácsadói feladatokra, majd az összegeket elküldeni a célszemélyeknek. A nyomozók szerint Siekaczek segítsége nélkül nem tudtak volna használható bizonyítékokat szerezni a vállalaton belül történt korrupcióról. Az egykori igazgató - állítólag már két órával 2006. novemberi elfogatása után - a hatóságok rendelkezésére állt és
mindent aprólékosan elmagyarázott
Harmincnyolcszor hallgatták ki, 39 dossziényi iratot mutatott meg a hatóságoknak, amiket mindaddig Svájcban tárolt egy biztonságos trezorban, "életbiztosítás" gyanánt. Azaz korábban sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy valamikor lebukhat. És így is lett: miután egy liechtensteini bankban milliós összeget emelt le egy számláról, majd nem sokkal később ugyanannál a banknál egy másik számlára befizette, hirtelen pénzmosás gyanújába keveredett. A liechtensteini nyomozók értesítették müncheni kollégáikat, mire az egész vállalatnál elszabadult a pokol: megindult a nyomozás, és a vállalat 161 éves fennállásának legnagyobb presztízsveszteségét könyvelhette el. A Siemens ipari szektorának vezetője, Heinrich Hiesinger a Berliner Zeitungnak arról számolt be, hogy átdolgoznak bizonyos belső szabályokat, mert egyes esetekben az előírások túlságosan bonyolultak. A tét nagy, mert a vállalat nem engedhet meg magának több hibát.
"A Siemens a korrupciós ügy miatt hatalmas károkat szenvedett, mind pénzügyi, mind imázsszempontból. A vállalaton belül semmi sem olyan, mint régen" - mondta lapunknak Rainer Buchert ügyvéd, aki a vállalati korrupcióra szakosodott.
"Korrupció többé-kevésbé a világ minden táján előfordul. A Transparency International indexeiben Németország mindig előkelő helyen szerepel, ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy a Siemens az egyetlen korrupt cég az országban. Biztos adatok azért nincsenek, mert a korrupt üzletek mindig észrevétlenül zajlanak" - mondta Peter von Blomberg, a Transparency International németországi elnökhelyettese. Hozzátette: ha a Siemens mostani vezetősége a beharangozott zéró tolerancia elv szerint jár el, akkor megvan az esélye, hogy visszaszerezze elveszített jó hírnevét a szakmában.
Hogy a Siemens botránya nem egyedi, azt Angela Maier, a Financial Times Deutschland müncheni munkatársa is megerősítette: "Úgy látom, sok nagyvállalatnak az a véleménye, hogy kenőpénzek nélkül bizonyos külföldi üzletekben labdába sem lehet rúgni. Persze úgy kell intézni, hogy ne lehessen őket rajtakapni. A General Electric például sok országban nem is működtet saját értékesítő cégeket, hanem helyi vállalatokat bíz meg a termékeik terjesztésével, melyek legális juttatásokat kapnak. Hogy ennek az öszszegnek mekkora részét használják fel kenőpénzként, az már nem a General Electric problémája."
Buchert ügyvéd szerint viszont korántsem lehetetlen korrupció nélkül is sikeres vállalkozást működtetni. "Aki a vállalkozása sikerét a kenőpénzekre akarja építeni, az igencsak rövidlátóan gondolkozik. Hosszú távon egy cég csak akkor tud sikeresen működni, ha szembeszáll a korrupcióval, és minden egyes jogsértést megtorol. Erre jó példa a REWE-csoport (hozzájuk tartozik többek között a Billa és a Penny áruházlánc), amely egy korrupciós ügyekkel megbízott ombudsmant foglalkoztat, aki a cég üzleteit felügyeli minden olyan országban, ahol a társaság jelen van."
A Siemens jelenlegi vezetősége a botrány kirobbanása után felkérte az amerikai Debevoise & Plimpton ügyvédi irodát, hogy világítsa át a vállalatot. Az iroda jelenleg a Siemens üzletágainak a felét vizsgálja - derül ki Angela Maier információiból -, jórészt azokat, ahol az államügyészség is nyomoz.
Peter Löscher, a Siemens egy éve hivatalban lévő elnök-vezérigazgatója a botrány tisztázására tett ígéretet. A vállalatnak eddig 1,9 milliárd eurójába került a korrupciós ügy. Hogy ennek legalább egy részét visszaszerezze, a Siemens felügyelőtanácsa úgy döntött, kártérítési pert indít tíz egykori Siemens-vezető ellen. Heinrich von Pierertől, a Siemens felügyelőbizottságának egykori elnökétől, Klaus Kleinfeldtől, a vállalat egykori elnök-vezérigazgatójától, Heinz-Joachim Neubürger volt gazdasági vezetőtől és Jürgen Radomski volt személyzeti vezetőtől egyenként két számjegyű milliókat kíván behajtani a cég, mivel nem tettek eleget felügyeleti kötelességeiknek a titkos kasszák ügyében. Edward Krubasik, a Siemens AG egykori alelnöke, Klaus Wucherer ipari szakértő, illetve Rudi Lamprecht, a Siemens mobilüzletágának volt vezetője valószínűleg kisebb büntetéssel megússza, mivel nem tartoztak a legfelsőbb bizalmi körbe.
A régi vezetők beperelésével mindenekelőtt az egyesült államokbeli SEC tőzsdefelügyelet szívét szeretnék meglágyítani, mivel az USA-ban 2001 óta tőzsdén is jegyzett Siemensre több milliárd dolláros büntetés és akár az amerikai állami megbízásoktól való eltiltás is várhat, amennyiben a tőzsdefelügyelet szigorúan ítélkezik a vállalatról. Az egykori vezetők ugyanakkor nem hajlandók zokszó nélkül elfogadni a vállalat lépését. "Ha háborút akarnak, akkor megkaphatják" - nyilatkozott egyikük ügyvédje.
Eddig talán nyolc
A Magyar Nemzet július 31-i száma arról számolt be, hogy legalább nyolc esetben a magyarországi Siemensnél is felmerült a korrupció gyanúja. Lapunk megkereste a vállalat sajtóosztályát; Farkas Szilvia kommunikációs igazgató írásbeli válaszait az alábbiakban foglaljuk össze.
A német Siemens elrendelte belső vizsgálatot a Debevoise & Plimpton függetlenamerikai jogi iroda végzi, amely 1998-ig visszamenően rengeteg ügyet áttekint. A vizsgálat jelenlegi állása szerint nyolc ügyben felmerülhet a magyarországi leányvállalat tevékenysége kapcsán is a korrupció gyanúja, de konkrét "korrupciós ügy(ek)ről" csak a vizsgálat lezárultát követően lehet beszélni. A cég magyarországi tevékenységének vizsgálata a németországi ügyektől függetlenül veszi szemügyre a hazai üzleti projekteket: nemcsak a közbeszerzési tevékenységre vonatkozik, hanem a teljes üzleti portfólióra. Az ellenőrzés és a kiválasztás szempontjai a magyarországi leányvállalat előtt nem ismertek, a vizsgálat vége egyelőre nem belátható. Az eredményt a Siemens AGdöntésének megfelően fogják közzétenni. Hivatalos külső vizsgálatot (adott esetben az ügyészség bevonását - B. Zs.) a Siemens Zrt. akkor kezdeményez, ha olyan megállapítások születnek, melyek jogi lépéseket indokolnak. A kommunikációs igazgatótól megtudtuk, hogy 2007. november elején az Ernst & Young szakértőiből álló csapat kezdte meg tevékenységéta Siemens Zrt.-nél: feladata a nemzetközileg érvényes új eljárási módok és kontrollfolyamatok megtervezése és megvalósítása. Ennek során kiépült egy új ellenőrzési rendszer, amelyet egy külső tanácsadó cég auditált.
Az elsődleges cél olyan működés kialakítása, amely még a korrupció gyanújának lehetőségét is kizárja. "Ehhez kapcsolódóan a múlt tisztázása és lezárása mind vállalatunk, mind külső partnereink érdekeit egyaránt szolgálja" - írta Farkas Szilvia a levelében, aki szerint ez a fellépés egy idő után - a nemzetközi példákat is figyelembe véve - a piaci környezetre is hatást gyakorol.
B. Zs.
