Az MKP és a szlovák kormánykoalíció: Kiszállókártya

  • - nz -
  • 2001. augusztus 23.

Külpol

Július 4-én hagyta jóvá a szlovák parlament az új közigazgatási reformot, amelynek ügyéhez a magyar párt a kormányban maradását kötötte. A reform a szlovákiai magyar ízlésvilágba nem fér bele, Bugár Béla, az MKP elnöke közvetlenül a szavazás után kijelentette: pártja augusztus végén elhagyja a kormánykoalíciót. ´ szerény számítások szerint ekkor riogatta ötödször partnereit a kilépéssel, nem csoda hát, hogy most sem vették komolyan: egészen addig, amíg a párt elnöksége nem deklarálta kilépési szándékát. Egy kiskaput hagyott csak a vezetés, de az lassan brandenburgi méreteket ölt: a kilencventagú Országos Tanácsra bízta a döntést.
Július 4-én hagyta jóvá a szlovák parlament az új közigazgatási reformot, amelynek ügyéhez a magyar párt a kormányban maradását kötötte. A reform a szlovákiai magyar ízlésvilágba nem fér bele, Bugár Béla, az MKP elnöke közvetlenül a szavazás után kijelentette: pártja augusztus végén elhagyja a kormánykoalíciót. ´ szerény számítások szerint ekkor riogatta ötödször partnereit a kilépéssel, nem csoda hát, hogy most sem vették komolyan: egészen addig, amíg a párt elnöksége nem deklarálta kilépési szándékát. Egy kiskaput hagyott csak a vezetés, de az lassan brandenburgi méreteket ölt: a kilencventagú Országos Tanácsra bízta a döntést.

Innen? Hová?

Július elején még nem akadt szlovákiai magyar, aki azt mondta volna: az MKP nem lép ki a kormánykoalícióból. A kedélyek azóta lecsillapodtak, és egyre inkább úgy néz ki, a magyar párt nem hagyja ott a kormányt, legalábbis nem augusztus végén. Megváltozott a szlovákiai magyarok véleménye is. A pozsonyi Új Szó július 21-i felmérése szerint a választók 68 százaléka vélte úgy, az MKP-nak ki kell lépnie a kormányból; az augusztus 18-i adatok szerint már 64 százalék volt a kilépés ellen. Hasonlóan módosultak a párton belüli erőviszonyok is. Míg a júliusban megtartott járási elnökségi üléseken (ezeken szavaztak előzetesen az elnökség kilépési határozatáról) általában a távozásra voksoltak, az augusztusiakon már inkább kilépésellenes határozatok születtek. Az MKP-ből először Könözsi László, a földművelési minisztérium államtitkára vállalta a vádakat, melyek szerint csak a székét félti, és a nyilvánosság elé merészkedett azzal a nézetével, hogy nem kell beinteni a koalíciónak. ´utána Csáky Pál miniszterelnök-helyettes módosította a "nem"-et "nem biztosra" - jelenleg a távozást ellenzők legmarkánsabb figurájának tartják. Állítólag osztja nézetét Miklós László környezetvédelmi miniszter és Szigeti László oktatási államtitkár is. Csáky szerint tény, hogy a közigazgatási reform rossz, és már nincs is esély a javítására, főleg azután, hogy a baloldali Jozef Migas házelnök december elsejére kiírta a regionális parlamenti választásokat: de igazából azt kell megnézni, mit veszthet, és mit nyerhet a szlovákiai magyarság a kilépéssel.

Kozmetikai jelenlét

Nyerni nem nyerhet semmit. Két párt van ugyanis Szlovákiában, amelynek konstans választótábora van: a Meciar vezette Mozgalom a Demokratikus Szlovákiáért-ra (HZDS) és az MKP-re mindig nagyjából ugyanannyian voksolnak. A mit veszthet kategória ennél dúsabb. Bár az állandó fanyalgók szerint az MKP kormánytagsága nem hozott pozitívumot, a párt berkeiben nem győzik hangsúlyozni, hogy olyan láthatatlan háttértevékenységet folytatnak, aminek konkrét eredményeit nehéz érzékelni. Tény, hogy a dél-szlovákiai régiót ez a kormány nem hanyagolja el, míg Vladimír Meciar idején nemigen jutott pénz a magyarok lakta vidékre. A jövő évtől induló EU-s programokból nem sokat kapnak tájak, ha a magyarok nem lesznek ott a pénzelosztásnál. Csáky szerint az sem elhanyagolható, hogy ma már nem úgy veszi a dél-szlovákiai ember a kezébe az újságot, hogy retteg: vajon megint mit forral ellenünk Meciar. A legnyomósabb érv azonban a külföld reagálása. Az Egyesült Államok pozsonyi követségi ügyvivője egyértelműen kijelentette: Washington rossz szemmel nézné, ha az MKP elhagyná a kormánykoalíciót, pontosabban úgy tekintene erre, hogy a magyar pártot kiszorították. Több EU-s nagykövet is hasonlóan nyilatkozott. Ez hatott a szlovák politikusokra is, akik - szinte pártállástól függetlenül - utóbb már azzal öblögetnek, hogy nem ártana megtartani a magyarokat, hisz ez jótékonyan hat az ország imázsára. A magyar politikusok attól tartanak, ha Bugárék kilépnek a koalícióból, az ő nyakukba varrják a szlovák NATO- és EU-tagság meghiúsulását.

A kormányválság forgatókönyvei

A kilépés után nagyjából négyféleképpen alakulhatnak a történések. A kormányban elveszti többségét a jobboldal, és a jelenleg a parlamenti küszöbnek számító ötszázalékos határt el sem érő két baloldali párt veszi át hatalmat a koalícióban. Akik - már jelezték - bizalmatlansági indítványt terjesztenek be Dzurinda ellen, és ha tudnak, hivatalnokkormányt alakíttatnak. Előfordulhat, hogy összefognak Meciarékkal, és egy új kormánykoalíció alakul. Ez a triász nem ismeretlen Szlovákia számára, hiszen az utolsó júniusi parlamenti ülésen ez a három párt együtt szavazott, ők fogadták el a közigazgatási törvényt is.

A harmadik lehetőség az lenne, hogy az MKP a konstruktív ellenzékiség kockázatos pályájára lép. De bármikor átverhetik, és egyáltalán nem biztos, hogy az érdekeit érvényesíteni tudja. És ha már ez várna rá, akkor inkább a kormányból csinálja mindezt - vélik a maradni vágyók.

A negyedik verzió az előrehozott választás - amihez aztán senkinek nem fűlik a foga, csak az új csillag Robert Ficónak, akinek pártja nincs a parlamentben, de a népszerűségi listákon helyenként még Meciarékat is megelőzi. A kilépés párton belüli támogatói pedig újabb csapdát állítottak. Bejelentette megalakulását a Magyar Föderalista Párt (MFP), melynek egyetlen ismertebb figurája a szélsőségesen irredenta nézeteket valló Mihajlovics József, az MKP pozsonyi szervezetének vezéralakja, főcserkész, a Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Tanácsának alelnöke. Az MFP adu a távozni vágyók kezében még akkor is, ha labdába sem rúghat a következő választásokon.

A bennmaradást szorgalmazók mindenféle svindlit találnak ki, hogy ne kelljen menni. Szerintük meg kell várni a szeptembert, hogy kiderüljön: folytatódik-e a baloldaliak együttműködése a HZDS-szel, hogyan fog kinézni a költségvetés, milyen lehetőség van a közigazgatási törvények esetleges módosítására. És ha nem, hát távozzanak csak a miniszterek és az államtitkárok. Ráadásul az MKP-nek arra is gondolnia kell, kik lesznek a jövő évi választások után a partnerei. Márpedig ha a jelenlegiekkel sem tud igazán együttműködni, finnyás ízlését Szlovákiában nem lehet kielégíteni. Ahogy Csáky Pál mondta: száz szlovák honatya helyett mégsem importálhatunk a brit alsóházból ugyanannyi demokratát.

- nz -

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.