Menekülthelyzet Szerbiában

Beszorultak

Külpol

A szerb–magyar határ vajdasági oldalán 2022 végén többször is fegyveres összecsapásba torkollott az embercsempészet. Az újabb menekülthullámmal egyre nehezebben bír a szerb állam, amelynek a zuhanó gazdasággal és a koszovói válság elmérgesedésével is szembe kell néznie.

A dél-szerbiai Presevo egyik kávézójában találkozunk Moinnal. Az enerváltnak tűnő pakisztáni pastu fiatalember több száz társával a város határában, a vasútállomás melletti gyárépületben kialakított menekülttábor és regisztrációs pont lakója. Könnyen szót értünk, a friss diplomás villamosmérnök az anyanyelve mellett angolul és arabul is jól beszél. A környék posztapokaliptikus. Mindenütt sitt és szemét, a lakóhelyiségek lepusztultak, a vizes­blokkok úgyszintén. A segélyszervezetek áldozatos támogatása a konténerekben, sátrakban kialakított közösségi tereken, az étkezőkön, a sportlétesítményeken látszik. A szerb civil szervezetek munkatársai és önkéntesei mellett a törökök a legaktívabbak, de számos közel-keleti szervezet is dolgozik itt, s valamennyire a balkáni muszlim közösségek rendszeres támogató tevékenysége is érzékelhető.

A szerb hatóságok regisztrációs pontjánál nagy a forgalom. Sokan érkeznek az alig több mint tíz kilométerre húzódó észak-macedóniai határ felől. A tábor kapujának két oldalán gyorsbüfék és éttermek sorakoznak, péntek délelőtt szinte mindegyik tele van, ahogy a város központjában lévő kávézók is. A menekültközpont lakói közül sokan töltik itt a délelőttöt: pakisztániak és afgánok, de újabban az Észak-Afrikából érkezők száma is megnövekedett. Sokan itt, a kávézók környékén keresnek fuvart észak felé. A többségük nem először. Moint is már háromszor fordították vissza a magyar határ közeléből, s szállították vissza délre. Mint mondja, újra megpróbálja. „Addig is jobb itt, mint bármelyik görög táborban” – teszi hozzá.

Az albánok lakta dél-szerbiai városban a lakosság nem panaszkodik az idegenek jelenlétére. A pénteki ima után a mecsetből együtt jönnek ki a helyiek és a khutbét meghallgató marokkóiak meg pakisztániak. A vallásilag képzettebbek még közös nyelvet is találnak, a főtéren beszélgetnek. Ezt az albán többségű országrészt, a Presevo-völgyet az utóbbi évtizedekben a belgrádi kormány – nyilvánvaló politikai okokból – feltűnően elhanyagolta, s most a boltosok, éttermesek, kávézótulajdonosok örülnek az üzlet valamelyes fellendülésének – a Nyugat-Európába vándorló fiatalok és a lassan eltűnő középosztály helyett a menekültek jelentenek némi plusz vásárlóerőt. A helyieket a menekülteknél sokkal jobban zavarja a városban mindenütt érzékelhető, demonstratív szerb katonai jelenlét. Terepszínű teherautók vonulnak a főutcán a pár kilométernyire eső koszovói határ felé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

Közel tíz éve húzódik a balatoni körvasút nagy terve

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, de azóta tizenöt balatoni állomásra még tovább is tart az út, mint korábban.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).