Boris Johnson uniópárti apja felvette a francia állampolgárságot

  • narancs.hu
  • 2022. május 21.

Külpol

„Nagyon boldog vagyok, újra az Európai Unió állampolgárának érzem magam” – nyilatkozta Stanley Johnson.

Felvette a francia állampolgárságot Stanley Johnson, a brit miniszterelnök, Boris Johnson 81 éves édesapja – tette közzé a BFMTV.

A francia portál arról számolt be, hogy az idősebbik Johnson tavaly novemberben adta be a kérelmet, és ezen a héten, szerdán vált hivatalosan francia polgárrá. 

Stanley Johnson korábban szintén politikus volt, dolgozott az Európai Bizottságban, és európai parlamenti képviselővé is megválasztották. A Brexit-népszavazás idején azzal került be a hírekbe, hogy miközben a fia – akkor még mint korábbi konzervatív londoni polgármesterként említették – a kilépés mellett kampányolt, az apja amellett állt ki, hogy Nagy-Britannia maradjon az Európai Unió tagja.

Brexit

 
 
 Stanley Johnson 2016. június 24-én, a brit EU-tagságról rendezett népszavazás másnapján. Sajnálta. Fotó: MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga

 „Úgy néz ki, hogy mindig is francia voltam, csak kérvényezni kellett. Néhány éve ezt mondták a könyvelőim, hogy az anyám és a nagyanyám révén francia vagyok, és kérvényezzem [az állampolgárságot] – nyilatkozta most a francia tévének Stanley Johnson. – Nagyon boldog vagyok, újra az Európai Unió állampolgárának érzem magam.”

A francia törvények szerint az állampolgárok közvetlen leszármazottai kérvényezhetik az állampolgárság felvételét. Ugyanakkor ha egy család több mint ötven éven át nem gyakorolja az állampolgári jogait, és nem is él az országban, akkor automatikusan megszűnik az állampolgársága. Ezt vissza lehet kérni, és a kérelmező hivatkozhat arra, hogy úgy érzi, gazdasági, kulturális téren közel áll Franciaországhoz, szereti, vagy harcolt az érdekében. Stanley Johnson ezzel a törvényi lehetőséggel élt. 

Így egyébként – emlékeztet a hírt közlő Telex – ha Boris Johnson szeretné, valójában ő is megkaphatná a francia állampolgárságot.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.