Litvánia nem vesz többé orosz energiahordozót

  • narancs.hu
  • 2022. május 21.

Külpol

A teljes függetlenséget megújulóenergia-termeléssel akarják elérni.

Litvániába vasárnaptól nem érkezik többé orosz olaj, gáz, elektromos áram – jelentette be az ország energetikai minisztériuma a HVG beszámolója szerint.

A közlemény idézi Dainius Kreivys energiaminisztert, aki azt mondta, ezzel a lépéssel nemcsak az ország energiafüggőségét csökkentik, hanem kifejezik a szolidaritásukat Ukrajna iránt is. „Le kell állítanunk az orosz hadigépezet finanszírozását” – mondta a miniszter.

Litvánia most saját forrásai mellett más uniós államokból érkező importtal elégíti ki energiaszükségleteit. A következő időszakban a helyi megújulóenergia-termelésre koncentrál az ország és azt tervezi, hogy energiaexportőrré válik. Most az energiagazdálkodásban 25%-os az aránya a szél- és napenergiának, 2035-re a 93% elérése a cél. Az országban működött korábban atomerőmű – olyan technológiával, mint a csernobili –, de bezárták, és a teljesítménye máig hiányzik, ezért Litvánia importálja az áramot.

A balti államok energia tekintetében nagyon függtek az Orosz Föderációtól, de áprilisban bejelentették, nem használnak többé orosz földgázt – jórészt norvég és amerikai gázra álltak át –, közben átadták a lengyel-litván gázvezetéket, és ezzel együtt Lettország és Észtország is bekapcsolódott az Európai Unió energiarendszerébe.

A HVG írása szerint Litvánia azért tudott ilyen gyorsan leválni az orosz energiáról, mert hosszabb ideje készült rá, hiszen az országban mindig biztonságpolitikai kérdés volt az energia. Amikor Litvánia annak idején elsőként jelezte, ki akar válni a Szovjetunióból, Moszkva leállította az olajszállítást az országba, emiatt akkor több gyár is leállt, és korlátozni kellett a benzinfogyasztást. A litván állam 2014-ben összeveszett a Gazprommal, amely magasabb árat számlázott az országnak, mint Németországnak. 

Litvániában a lakások fele távfűtött, eddig a központi kazánok kizárólag orosz földgázt használtak, mostantól ez változik.

 

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.