Interjú

„Brüsszel mindig mást jelent”

Zupkó Gábor, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetője
szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2018/32. (08. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A politikai kommunikáció szintjén tapasztalható „brüsszelezés” ellenére kollegiális a viszony a magyar kormány és az Európai Bizottság tisztviselői között – mondja Zupkó Gábor képviselet-vezető. Szerinte a migrációs politika 95 százalékában egyetértés van, azt pedig senkiről sem feltételezné, hogy a feszültség fenntartásában érdekelt.

Magyar Narancs: „Az Európai Bizottság napjai meg vannak számlálva.” Így reagált Orbán Viktor arra, hogy a bizottság a Stop Soros-csomag miatt kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben, a tranzitzónák szabályozási problémáit pedig az EU Bírósága elé utalta. Van annak realitása, hogy egy más összetételű bizottság eláll majd e kezdeményezésektől?

Zupkó Gábor: A tagállami jogszabályokat az európai jogrendnek való megfelelés szempontjából a bizottság jogi szolgálata elemzi. Ezután juthat arra a következtetésre a biztosok kollégiuma, hogy szükséges megindítani a kötelezettségszegési eljárást, ami egy konzultációs folyamat kezdete. A folyamat végén sokszor egyetértés alakul ki, az adott kormány módosítja a kifogásolt rendelkezéseket – ilyenre Magyarországon is számos példa volt –, máskor úgy ítéli meg a bizottság, hogy bíróság elé kell vinnie az ügyet. A jogi körülmények értékelése nem változik azzal, ha jövő október végén egy más összetételű bizottság áll fel, a testület pártatlanul, „színvak módon” őrködik a szerződések felett. Ezek a szerződések azt is kimondják, hogy a magyar kormány és az uniós intézmények viszonya a kölcsönös tiszteleten és a lojális együttműködésen alapul. Ugyanakkor ez az együttműködés egy politikai közegben valósul meg, politikusok gyakran politikai értékítéleteket fogalmaznak meg. A miniszterelnök idézett nyilatkozatát ilyennek tekintem, ezért nem is szeretném bővebben kommentálni.

MN: A magyar kormány viszont rendszeresen kommentálja a bizottság működését, politikai elfogultsággal vádolva a testületet. Ennek mintha maga Jean-Claude Juncker elnök teremtett volna alapot, amikor mandátumának elején azt mondta, ez a bizottság az elődeinél erősebben politikai testület lesz.

ZG: A magyar nyelv nem tesz különbséget a policy és a politics között, ami félreértésekhez vezethet. A Juncker-bizottság politikai karaktere nem a tagállami jogalkotás értékelésében jelentkezik, hanem abban, hogy az európai értékek és érdekek mentén világos szakpolitikai célkitűzéseket fogalmazott meg, próbál a lényegre, a leginkább problémás, összeurópai szinten kezelhető kérdésekre fókuszálni. Azt gondolom, sikerrel. Az európai gazdaság beindult, minden tagországban növekedés van, soha ennyien nem dolgoztak Európában, holott néhány éve még attól volt hangos a közbeszéd, hogy bizonyos országok bent maradhatnak-e az eurózónában. Ez nemcsak az európai intézmények érdeme, de például az európai szemeszter koordinációs folyamata, a kohéziós alapok vagy az Európai Beruházási Alap befektetései ellenállóbbá tették az európai gazdaságot. Magyarországon is érezni ezt, nem véletlen, hogy az uniós tagság támogatottsága egyes felmérések szerint 70–80 százalék közötti, és a magyarok több mint 70 százaléka uniós polgárnak is érzi magát.

MN: Említette a lojális együttműködés követelményét, amit az alapszerződés is tartalmaz. Ismét a miniszterelnököt idézném. „Nem tulajdonítok jelentőséget a bizottság mostani döntésének. Azt a módszert kell megtalálnunk, hogy hogyan lavírozzunk, evickéljünk, evezgessünk el a következő év májusáig.” Ez a hozzáállás értelmezhető lojális együttműködésként?

ZG: Ezek a politikai nyilatkozatok a jövő májusi európai parlamenti választásra való felkészülés jegyében születtek, a kampány előszelének tekinthetjük őket. Nem gondolom, hogy a bizottságnak a kampányhoz kötődő minden nyilatkozatra reagálnia kellene, vagy a tagországi kormányok kommunikációs technikáihoz kellene igazodnia. Egy 28 fős közösségben ez állandó pingpongot generálna. A bizottságnak van saját története, vannak sikerei, ezekről sokat beszélünk, lehetőleg közvetlenül a polgárokhoz juttatjuk el az üzeneteinket. Hogy például az uniós támogatások hány új munkahelyet teremtenek, hány emberhez juttatják el a közműfejlesztéseket. Előfordulhat, hogy igaztalan kritikát kapunk, vagy olyasmi is elhangzik, ami nem feltétlenül a lojális és őszinte együttműködést tükrözi, de a politika így működik, nekünk nem szabad mindenre egyből ráugranunk.

MN: Máskor viszont ugrottak, az „Állítsuk meg Brüsszelt!” nemzeti konzultáció állításairól tételes cáfolatot adott ki a bizottság.

ZG: Amikor tényszerűen téves információk jelennek meg a bizottság munkájáról, az ellen próbálunk fellépni. De nem ez a kommunikációnk fő csapása, átfogó stratégiára van szükség, amelyben megpróbáljuk elmagyarázni az unós polgároknak a tagság előnyeit, a bizottság kezdeményezéseit és az unió vívmányait.

MN: Kitért arra, hogy a magyar lakosság többsége az ország EU-tagságát támogatja. Talán éppen ezért nem általában az EU-t támadja a kormány, hanem a „Brüs­szel” hívószóval megjelenített Európai Bizottságot. Mit szól a „brüsszelezéshez”?

ZG: Sehol nem láttam meghatározva, hogy mit jelent Brüsszel a kommunikációban. Igazából mindig mást jelent. Előfordult, hogy egy másik tagállam kormányfőjének javaslatára vonatkozó kritikát is „Brüsszelnek” címeztek. Persze, valahol ő is Brüsszelhez tartozik, hiszen az Európai Tanács tagja. Innentől kezdve mindenki Brüsszel, a magyar kormányfő is ott ül az unió legfontosabb stratégiai döntéshozó szervében. A magyar kormánytagok különböző miniszteri tanácsok tagjai, választott képviselőink ott ülnek az Európai Parlamentben, a kormányzó párt képviselői a legnagyobb frakcióban. Az összes fontosabb európai politikai tényezőhöz hasonlóan a magyar politikusok is részt vesznek a brüsszeli döntéshozatalban. Furcsa hallani, amikor brüsszeli elitről beszélnek, hiszen a döntéseket ők hozzák. Az Európai Bizottság – bár van egyfajta kormányzati szerepe – szabályalkotó döntéseket nem hoz, csak javaslatot tesz és végrehajt. A döntéshozatal stratégiai szinten a kormányfők kezében van, szakpolitikai szinten a miniszterek kezében, legtöbb esetben az Európai Parlament együttdöntési jogával. A magyar kormány ráadásul a legtöbbször támogatja az Európai Bizottság javaslatait, a miniszteri tanácsokban 95–97 százalékban a bizottság kezdeményezései mellett szavaznak a magyar miniszterek.

MN: Csak ezeket nem verik nagydobra.

ZG: A jogszabályok a nem konfliktusos területeken is megszületnek, de mindannyian arra a 2–3 százalékra emlékszünk, ahol nincs egyetértés. Megvan az a jellegzetessége az európai politikának, hogy ha valami nem úgy sül el, ahogy szerettük volna, azért Brüsszel felel, ha valami sikeres volt, azt sajátjukként mutatják be egyes tagállami vezetők. Ez nem magyar sajátosság.

MN: Közleményük szerint most azért fordultak az uniós bírósághoz, mert a magyar tranzitzónában négy hétnél tovább tartják fogva a menedékkérőket, és mert hivatalos eljárás nélkül küldik őket vissza Szerbiába. Ha ezek a szabályok megváltoznak, tényleg megindulhat a menekültáradat, ahogy a magyar kormány állítja?

ZG: A kérdése mutatja, hogy nem politikai alapon indulnak az eljárások az EU-ban, a bizottság konkrét részletszabályokhoz kapcsolódva teszi meg az észrevételeit. A határvédelmi erőfeszítéseket, az illegális migráció megállítására tett erőfeszítéseket az Európai Bizottság elismeri és támogatja. Ezek ugyanakkor nem sérthetik a menedékkérők nemzetközi szerződéseken és egyezményeken alapuló, az európai jogrendben is lefektetett jogait. Közös eredménynek gondoljuk, hogy a migrációs válság 2015-ös csúcsához képest tizedannyian érkeznek ma Európába. Ehhez hozzájárultak a tagországok, amelyek hatékonyabban védik a határaikat, de benne van az a munka is, amit az európai intézmények tettek a migráció megelőzéséért. A szíriai konfliktus rendezésében részt vesznek az uniós intézmények és a tagállamok, a Szíria környéki országokba menekültek ellátását több milliárd euróval támogatja az EU, csakúgy, mint az afrikai kibocsátó országok stabilizálását. Közösen lépünk fel az embercsempészbandákkal szemben is. A migrációs politika 95 százalékában teljes egyetértés van, még akkor is, ha a politikai kommunikáció és a sajtó a feszültségektől hangos. Egyedül arról nincs megállapodás, hogyan jelenjen meg a szolidaritás elve azokkal kapcsolatban, akik a migráció megelőzésére tett erőfeszítések ellenére eljutnak Európába, és megalapozott menedékkérelmet nyújtanak be. Ezen még dolgozunk.

MN: Tehát nem gondolja, hogy ha a magyar tranzitzónában megváltozik a jogi rezsim, az újabb menekültválsághoz vezethet?

ZG: A közös munkának köszönhetően rendkívül csekély mértékű a migráció a balkáni útvonalon. Ebben a Törökországgal kötött egyezménynek van nagy szerepe. Ezzel együtt a határok védelme is fontos, de a határok védelme során érvényesítenünk kell azokat az ENSZ-egyezményeket, amelyeket nem az Európai Bizottság talált ki, és amelyekhez Magyarország már uniós tagsága előtt csatlakozott. Ha az Európai Bíróság úgy dönt, módosítani kell a szabályokon; szerintem a magyar kormány módosítani fog, és nem hiszem, hogy ettől alapvetően megváltozna a határvédelem hatékonysága.

MN: Külön is kifogásolták a kormányzati szereplők, hogy az újonnan indított eljárásnál arra is utalt a bizottság, hogy az alkotmánymódosítás korlátozza a nemzetközi védelemhez való jogot. Ezzel kimondták, hogy hiába írunk bele valamit az Alaptörvénybe, az európai jog ezt felülírja?

ZG: Nem vagyok jogász, ennek a mélyelemzésébe így nem szeretnék belemenni. Ha a bizottság nyilatkozata utal valamire, abból még nem következik, hogy a jogi elemzés is kifogásol valamilyen alkotmányos tételt. Nem előlegezném meg a konzultációs folyamat eredményét. Előszeretettel mutatják be úgy a bizottságot, mint amely „támadja” Magyarországot a kötelezettségszegési eljárásokkal, de valójában Magyarországgal szemben az uniós átlagnak megfelelő számú eljárás folyik. A számok nem igazolják, hogy a bizottság kipécézte volna Magyarországot. Persze, egyes eljárások érzékenyebb területre tévednek, érintik a nemzeti alkotmányok és az európai joganyag viszonyát. Ezt ráhagynám a jogi szolgálatunkra, szükség esetén pedig az Európai Bíróságra. Eddig mindig sikerült összecsiszolni a nemzeti és európai jogszabályokat, ha máskor nem, akkor az Európai Bíróság ítélete után.

MN: Mondjuk, éppen a kvóta kérdésében azt mondta a kormány, hogy nincs mit végrehajtani az Európai Bíróság ítéletén.

ZG: Kvótaügyben sokan sok mindent nyilatkoztak, de a magyar kormány hivatalos álláspontja az volt, hogy tudomásul veszi az Európai Bíróság ítéletét.

MN: Ha már kvóták: a bizottság immár több mint két éve tette meg a dublini rendelet reformjára vonatkozó, egy állandó kvótamechanizmust is magában foglaló javaslatát. Mikor lehet ebből elfogadott jogszabály?

ZG: Legutóbb is ez a téma volt napirenden az Európai Tanács brüsszeli csúcstalálkozóján, és úgy tűnt, van valamifajta elmozdulás a közös megoldás irányába. A tanácsi iránymutatások alapján próbálnak most egy új javaslatot letenni a bizottság illetékes szakemberei. Reméljük, ez közelebb visz a kompromisszumhoz.

MN: Mint mondta, az alapkérdésekben egyetértés látszik kialakulni, mégis hangos vita zajlik. Nem merül fel önben, hogy a magyar kormány néhány más tagállami kormánnyal együtt nem a megoldásban érdekelt, hanem a konfliktus, a feszültségek fenntartásában?

ZG: Ilyet nem feltételezne az Európai Bizottság egyetlen kormányról sem, hiszen teljesen ellentétes lenne az európai egyezményekkel, az őszinte és lojális együttműködés elvével. Markáns, erősen kritikus álláspontja lehet a kormányoknak; az európai intézményrendszer demokratikus, érvényesíteni lehet benne a különféle érdekeket. Hogy egyes kormányok eközben mit kommunikálnak, az túl van a mi hatókörünkön.

MN: A következő hétéves uniós büdzsére is megtette a javaslatát a bizottság, és szeretnék, ha ezt a májusi európai parlamenti választások előtt elfogadnák. Mekkora esélyt lát erre?

ZG: A bizottság fő szempontja, hogy ha megvárjuk az európai parlamenti választást, könnyen kifuthatunk az időből. Elképzelhető, hogy mire 2021-ben az első éves költségvetést végre kellene hajtani, nem lesznek meg azok a nemzeti programok, amelyek alapján az uniós források a vállalkozókhoz vagy az agrártermelőkhöz eljutnak. Tárgyalási alapnak minden szereplő elfogadta a javaslatot, de kritikus megjegyzésekkel. A környezet nem könnyíti meg a dolgunkat, egyrészt a Brexit szűkíti a forrásokat, másrészt néhány új kihívásra többet kell fordítani: a migráció kezelésére, határvédelemre, terrorizmus elleni fellépésre, oktatásra, védelmi együttműködésre. A bizottság úgy próbált egyensúlyt teremteni, hogy az új kihívásoknál a ráfordítások százalékosan jelentős emelését javasolta, amit a kohéziós és agrártámogatások kisebb mértékű csökkentése és a tagállami hozzájárulások emelése tud kiegyensúlyozni.

MN: Magyarország esetében vizsgálták, hogy a kohéziós források 24 százalékos csökkenése a gazdasági teljesítményre milyen hatással lehet?

ZG: Az európai költségvetés tervezése európai szinten zajlik, nem azzal kezdődik, hogy minden tagországra kiszámoljuk a lehetséges hatásokat. A magyar gazdaság szereplőit és a kormányzatot mindenesetre nem érhetik váratlanul a változások, több éve mondogatják konferenciákon, hogy a jelenlegi ciklus forrásait hatékonyan kell felhasználni, hiszen 2020 után talán nem is lesz kohéziós politika, de legalábbis jelentősen csökkennek a támogatások. Ehhez képest a javasolt csökkenés kezelhető mértékű, a források hatékonyabb felhasználásával kiegyensúlyozható.

MN: Az uniós pénzek elköltéséhez kapcsolt jogállamisági feltételt azért javasolta a bizottság, mert belátták, hogy a 7. cikk szerinti eljárás nem fog működni Lengyelország vagy éppen Magyarország ellen?

ZG: A kettőnek nincs köze egymáshoz, nem szabad ezeket összekeverni. Az uniós költségvetést nagymértékben a tagállami intézmények hajtják végre, így az uniós adófizetők joggal várhatják el, hogy a pénzeket hatékonyan és szabályosan használják fel, ha pedig szabálytalanság fordul elő, azt megbízhatóan orvosolják. Ha erre a tagállam nem képes, akkor legyen lehetőség az európai szintű fellépésre.

MN: A javaslatban egy olyan elem is megjelenik, hogy az Európai Ügyészséggel együtt kell működnie a tagállamoknak. A magyar kormány viszont kijelentette, hogy nem akar csatlakozni. Akkor hogyan működhetne együtt?

ZG: Az Európai Ügyészség határokon átnyúló kérdésekben is fel fog lépni. Intézményi, szakmai együttműködés olyan tagállammal is létrejöhet, amelynek a területén eljárást nem indíthat az Európai Ügyészség.

MN: Vera Jourová igazságügyi biztos azon ötletétől elálltak, hogy az Európai Ügyészséghez való csatlakozáshoz kössék az uniós pénzek kifizetését?

ZG: Nem emlékszem erre a nyilatkozatra, de értékelésem szerint a jelenlegi európai egyezmények alapján ez nem lenne lehetséges. Ha egy intézmény létrehozásában egy tagállam nem vett részt, az abba való belépést nem lehet feltételként szabni egy másik területen.

MN: A bizottság budapesti képviseletének milyen szerepe van a magyar kormány és a bizottság közötti vitákban? Például egy kötelezettségszegési eljárás esetén önök közvetítenek?

ZG: A tagországok ma már oly mértékben működnek együtt a bizottság szervezeti egységeivel, hogy az egy ponton keresztül történő kommunikáció lehetetlen lenne. Közvetlen a kapcsolat a főigazgatóságok és a minisztériumok között, agrárkérdésekben például az agrárminisztérium illetékesei tárgyalnak a mezőgazdasági főigazgatósággal. Operatív szinten rendkívül kollegiális az együttműködés, közvetlen szakmai kapcsolat alakul ki mondjuk egy minisztériumi referens és egy bizottsági tisztviselő között. A mi feladatunk, hogy olajozzuk a rendszert, ott segítsünk, ott készítsünk elő személyes konzultációt, ahol problémát látunk, ahol elakad a kommunikáció. A teljes információáramlás áttekintését már nem ambicionálják a tagországi képviseletek.

MN: Ezt az olajozási tevékenységet megkönnyíti, hogy korábban polgármesterként a Fideszben politizált?

ZG: Természetesen könnyíti a mindennapi munkát, ha valaki ismeri a magyarországi kormányzati, önkormányzati rendszert. Egyébként sem ritka, hogy egy magyar köztisztviselőből uniós köztisztviselő lesz, vagy egy uniós tisztviselő magyar pozíciót vállal, és szünetelteti a kinti tevékenységét.

MN: Tagja még a Fidesznek?

ZG: Nem. Amikor 18 éve először kineveztek helyettes államtitkárrá, minden párttevékenységet megszüntettem, mert összeférhetetlennek gondoltam a vezető köztisztviselői működéssel.

MN: Abban sok elemző egyet­ért Orbán Viktorral, hogy a májusi EP-választáson az euroszkeptikus, populista, migrációellenes pártok erősödése várható. Ez veszélyezteti azt a szakpolitikai irányvonalat, amelyet a Juncker-bizottság megfogalmazott?

ZG: Nem feladatom a különböző pártcsaládok esélyeinek mérlegelése. Abban reménykedem, hogy az európai integrációt támogató pártcsaládoknak lesz erejük továbbvinni a mostani bizottság által megkezdett programokat. A bizottság sikeresen járult hozzá a munkahelyteremtéshez, a gazdaság rendbetételéhez, a digitális egységes piac megteremtéséhez, az európai értékek védelméhez. Lehet, hogy más szereplőkkel, más hangsúlyokkal, de a munkát folytatni kell, kiállva az EU és az európai integráció mellett.

MN: A Politico hírlevelében olvastam, hogy Jean-Claude Juncker megkérte a bizottság főigazgatóit és a 28 képviseletvezetőt, javasoljanak egy-egy mondatot szeptemberi, az Európai Unió állapotát összegző beszédéhez. Ön mit javasolna?

ZG: Már elküldtük ezt a javaslatot. Juncker elnök úrnak küldtük és neki is szántuk, ezért most nem fogom a nyilvánossággal megismertetni. A beszéd után esetleg megsúgom, hogy lát­tam-e olyan elemet, ami a mi javaslatunkból kerülhetett bele.

Névjegy

Zupkó Gábor 54 éves, 1990 és 1994 között Kispest alpolgármestere, a következő ciklusban polgármestere volt a Fidesz színeiben. 2000-ben a Külügyminisztérium helyettes államtitkárává nevezték ki, később, már az MSZP–SZDSZ-kormány idején lett Magyarország helsinki nagykövete. 2005-től dolgozik az Európai Bizottságnál, volt az infrastrukturális és logisztikai hivatal vezetője és a kommunikációs főigazgatóság igazgatója. 2015 decemberétől vezeti a bizottság budapesti képviseletét.

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2018/32. (08. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...