Egy éve kezdődött az Ukrajna elleni háború

„Csak a szomszéd kerületet bombázzák”  

Külpol

Amikor idén február elején átgurult velem a vonat Záhonyból Csapra, szinte azonnal nyilvánvaló volt, hogy a tavaly késő nyári optimizmus és relatív nyugalom helyett valami eléggé másba érkezem meg.

Az ukrán áram- és hőellátás a hónapok óta tartó módszeres pusztítás következtében az egész országban akadozik: gyakorlatilag mindenhol áramszünet van legalább pár órán át mindennap. December közepéig a nagyfeszültségű hálózati létesítmények negyven százaléka megsérült, és bár zajlanak a helyreállítási munkálatok, az oroszok továbbra is folytatják a célzott pusztítást. A legrosszabb helyzetben Kárpátalja és Odesza megye vannak: mindkettőt súlyosan érinti, hogy a szomszédos régiókban az áramelosztó infrastruktúra hatalmas károkat szenvedett. Odeszában van olyan kerület, ahol nyolc óra áramszünet jut két jó órára, de Ungváron sem sokkal jobb a helyzet.

Lviv utcáit felveri a generátorzaj. Az áramszünetek nagy része kiszámíthatóan érkezik délelőtt és estefelé, így reggel tízkor a belváros szűk kis utcáit ellepik a kávézók, éttermek, irodák, gyógyszertárak alkalmazottai, akik mindenféle színű és méretű dízelgenerátorokat vonszolnak maguk után. Nem erre találták ki a többnyire szűk, macskaköves kis utcákat, ahol megül a dízelbűz, és visszhangot ver a légkalapácsra emlékeztető zaj. Azért a kávézókba belépve, ha becsukjuk az ajtót, majdnem el lehet hinni, hogy minden a normális kerékvágásban működik.

Az áramszünetek egyik elsőre váratlan következménye a mobil internethálózatok működésének akadozása: teljesen nem tűnik el ugyan a jel ilyenkor, a gyengécske E és 2G-s mobilnet alig valamire elég. Akadozik a chat, mind visszaváltunk telefonos üzemmódba.

A közvilágítás ugyan takarékosan, de többnyire működik, csak a teljes áramszünetkor borulnak szuroksötétbe a városok. Lvivben egyik este anyukát látok, aki fázósan topog a Sztrijszkij park sarkán, fejlámpával világít két óvodás korú gyerekének, akik hangosan kiabálva hóembert építenek a kis fénykörben.

Hetekkel később, már Ternopilt, Kijivet és Dnyiprót megjárva átérzem a barátaim lelkesedését, amikor egy Poltava megyei faluban a szokatlanul csillagos égre bámulunk: kétszeres ünnep van, mondják, egyrészt megjöttem látogatóba, másrészt november óta most először egyáltalán nem ment el az áram már második napja. Elhúz a fejünk fölött kelet felé tartva két katonai repülő. Ezek a mieink, ugye, apa? – kérdezi a kisfiuk, Szavva. Keletre megy, nincsen semmi baj, hangzik a válasz.

Sorozások országszerte

Ugyan a városokban mindenütt, a külkerületeken is vannak töltőpontok és melegedők, ebben az új élethelyzetben több szempontból is kulcskérdéssé vált, hogy a belvároshoz mennyire közel lakik valaki. A külvárosokból minden egyes út katonai ellenőrző pontokon át vezet; minden bekötőútnál blokposztok állnak, ahol a területvédelmisek és a rendőrség ellenőrzik a forgalmat. Amióta újra nagy intenzitással soroznak, ez elég sokszor azzal jár a gyakorlatban, hogy a blokposztoknál a sorozóbizottságok is megjelennek, és behívót nyomnak az áthaladó férfiak kezébe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.