Egy éve kezdődött az Ukrajna elleni háború

„Csak a szomszéd kerületet bombázzák”  

Külpol

Amikor idén február elején átgurult velem a vonat Záhonyból Csapra, szinte azonnal nyilvánvaló volt, hogy a tavaly késő nyári optimizmus és relatív nyugalom helyett valami eléggé másba érkezem meg.

Az ukrán áram- és hőellátás a hónapok óta tartó módszeres pusztítás következtében az egész országban akadozik: gyakorlatilag mindenhol áramszünet van legalább pár órán át mindennap. December közepéig a nagyfeszültségű hálózati létesítmények negyven százaléka megsérült, és bár zajlanak a helyreállítási munkálatok, az oroszok továbbra is folytatják a célzott pusztítást. A legrosszabb helyzetben Kárpátalja és Odesza megye vannak: mindkettőt súlyosan érinti, hogy a szomszédos régiókban az áramelosztó infrastruktúra hatalmas károkat szenvedett. Odeszában van olyan kerület, ahol nyolc óra áramszünet jut két jó órára, de Ungváron sem sokkal jobb a helyzet.

Lviv utcáit felveri a generátorzaj. Az áramszünetek nagy része kiszámíthatóan érkezik délelőtt és estefelé, így reggel tízkor a belváros szűk kis utcáit ellepik a kávézók, éttermek, irodák, gyógyszertárak alkalmazottai, akik mindenféle színű és méretű dízelgenerátorokat vonszolnak maguk után. Nem erre találták ki a többnyire szűk, macskaköves kis utcákat, ahol megül a dízelbűz, és visszhangot ver a légkalapácsra emlékeztető zaj. Azért a kávézókba belépve, ha becsukjuk az ajtót, majdnem el lehet hinni, hogy minden a normális kerékvágásban működik.

Az áramszünetek egyik elsőre váratlan következménye a mobil internethálózatok működésének akadozása: teljesen nem tűnik el ugyan a jel ilyenkor, a gyengécske E és 2G-s mobilnet alig valamire elég. Akadozik a chat, mind visszaváltunk telefonos üzemmódba.

A közvilágítás ugyan takarékosan, de többnyire működik, csak a teljes áramszünetkor borulnak szuroksötétbe a városok. Lvivben egyik este anyukát látok, aki fázósan topog a Sztrijszkij park sarkán, fejlámpával világít két óvodás korú gyerekének, akik hangosan kiabálva hóembert építenek a kis fénykörben.

Hetekkel később, már Ternopilt, Kijivet és Dnyiprót megjárva átérzem a barátaim lelkesedését, amikor egy Poltava megyei faluban a szokatlanul csillagos égre bámulunk: kétszeres ünnep van, mondják, egyrészt megjöttem látogatóba, másrészt november óta most először egyáltalán nem ment el az áram már második napja. Elhúz a fejünk fölött kelet felé tartva két katonai repülő. Ezek a mieink, ugye, apa? – kérdezi a kisfiuk, Szavva. Keletre megy, nincsen semmi baj, hangzik a válasz.

Sorozások országszerte

Ugyan a városokban mindenütt, a külkerületeken is vannak töltőpontok és melegedők, ebben az új élethelyzetben több szempontból is kulcskérdéssé vált, hogy a belvároshoz mennyire közel lakik valaki. A külvárosokból minden egyes út katonai ellenőrző pontokon át vezet; minden bekötőútnál blokposztok állnak, ahol a területvédelmisek és a rendőrség ellenőrzik a forgalmat. Amióta újra nagy intenzitással soroznak, ez elég sokszor azzal jár a gyakorlatban, hogy a blokposztoknál a sorozóbizottságok is megjelennek, és behívót nyomnak az áthaladó férfiak kezébe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.