Egy éve kezdődött az Ukrajna elleni háború

„Csak a szomszéd kerületet bombázzák”  

Külpol

Amikor idén február elején átgurult velem a vonat Záhonyból Csapra, szinte azonnal nyilvánvaló volt, hogy a tavaly késő nyári optimizmus és relatív nyugalom helyett valami eléggé másba érkezem meg.

Az ukrán áram- és hőellátás a hónapok óta tartó módszeres pusztítás következtében az egész országban akadozik: gyakorlatilag mindenhol áramszünet van legalább pár órán át mindennap. December közepéig a nagyfeszültségű hálózati létesítmények negyven százaléka megsérült, és bár zajlanak a helyreállítási munkálatok, az oroszok továbbra is folytatják a célzott pusztítást. A legrosszabb helyzetben Kárpátalja és Odesza megye vannak: mindkettőt súlyosan érinti, hogy a szomszédos régiókban az áramelosztó infrastruktúra hatalmas károkat szenvedett. Odeszában van olyan kerület, ahol nyolc óra áramszünet jut két jó órára, de Ungváron sem sokkal jobb a helyzet.

Lviv utcáit felveri a generátorzaj. Az áramszünetek nagy része kiszámíthatóan érkezik délelőtt és estefelé, így reggel tízkor a belváros szűk kis utcáit ellepik a kávézók, éttermek, irodák, gyógyszertárak alkalmazottai, akik mindenféle színű és méretű dízelgenerátorokat vonszolnak maguk után. Nem erre találták ki a többnyire szűk, macskaköves kis utcákat, ahol megül a dízelbűz, és visszhangot ver a légkalapácsra emlékeztető zaj. Azért a kávézókba belépve, ha becsukjuk az ajtót, majdnem el lehet hinni, hogy minden a normális kerékvágásban működik.

Az áramszünetek egyik elsőre váratlan következménye a mobil internethálózatok működésének akadozása: teljesen nem tűnik el ugyan a jel ilyenkor, a gyengécske E és 2G-s mobilnet alig valamire elég. Akadozik a chat, mind visszaváltunk telefonos üzemmódba.

A közvilágítás ugyan takarékosan, de többnyire működik, csak a teljes áramszünetkor borulnak szuroksötétbe a városok. Lvivben egyik este anyukát látok, aki fázósan topog a Sztrijszkij park sarkán, fejlámpával világít két óvodás korú gyerekének, akik hangosan kiabálva hóembert építenek a kis fénykörben.

Hetekkel később, már Ternopilt, Kijivet és Dnyiprót megjárva átérzem a barátaim lelkesedését, amikor egy Poltava megyei faluban a szokatlanul csillagos égre bámulunk: kétszeres ünnep van, mondják, egyrészt megjöttem látogatóba, másrészt november óta most először egyáltalán nem ment el az áram már második napja. Elhúz a fejünk fölött kelet felé tartva két katonai repülő. Ezek a mieink, ugye, apa? – kérdezi a kisfiuk, Szavva. Keletre megy, nincsen semmi baj, hangzik a válasz.

Sorozások országszerte

Ugyan a városokban mindenütt, a külkerületeken is vannak töltőpontok és melegedők, ebben az új élethelyzetben több szempontból is kulcskérdéssé vált, hogy a belvároshoz mennyire közel lakik valaki. A külvárosokból minden egyes út katonai ellenőrző pontokon át vezet; minden bekötőútnál blokposztok állnak, ahol a területvédelmisek és a rendőrség ellenőrzik a forgalmat. Amióta újra nagy intenzitással soroznak, ez elég sokszor azzal jár a gyakorlatban, hogy a blokposztoknál a sorozóbizottságok is megjelennek, és behívót nyomnak az áthaladó férfiak kezébe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.