Bárdolt modor
Ha nincsenek halottak, akár Rejtő Jenő vasárnapi matinéjából vettnek is érezhetnénk azt, ahogy a három csecsen, kezében egy bárddal és egy bicskának látszó tárggyal eltérítette a Tupoljevet. Rendesebb kommersz videóban ilyenkor a pilóta vagy az egyik utas puszta kézzel megszabadítja a gépet és utasait a szemtelenkedő légi kalózoktól. (Erre egyébként kis híján sor is került.) A harmincfős szaúdi kommandó viszont, amely pénteken este kiszabadította a gépet, számos hibát vétett. Miközben tudták, hogy a légi kalózok kezében nincs tűzfegyver, és a pilótákat sem fenyegetik közvetlen jelenlétükkel, feleslegesen hepciáskodtak. Az utasok egy részének korábbi sikeres menekülése is arra utalt, hogy a terroristák nem urai a helyzetnek. Ülésszomszédja szerint Gürsel Kambalnak azért kellett meghalnia, mert a terrorelhárítók behatolásának zajára felugró szakállas férfit a terroristák támogatójának vélték. Julija Fomina halálával kapcsolatban a szaúdiak először azt jelentették, hogy a terroristák vágták el a torkát, a szemtanúk és az orvosi jelentések azonban megerősítették, hogy halálában része volt tűzfegyvereknek is.
Pancserek
A mindeddig legkerekebb verzió szerint a repülőgépet Hattáb parancsnok utasítására akarta Afganisztánba téríttetni Aszlambek Arszajev, az egykori csecsen állambiztonsági miniszter. Az orosz sajtó azt is tudni véli, hogy az orosz állambiztonsági szervek már jó előre figyelmeztették török kollégáikat: valószínűleg bekövetkezik egy ehhez hasonló géprablási kísérlet. Erre utal a jordániai csecsen kolónia diadalittas sajtónyilatkozata is, amely szemmel láthatólag előre megfogalmazott hírt közölt Aszlambek Arszajev sikeréről. A valóságban azonban ő a gép közelében sem járt: az akciót fivére, Szupjan hajtotta végre két társával, akik közül az egyik bizonyosan 15 éves fia volt. A dzsiddai orosz konzul, Envarbik Fazeljanov közölte azt is, hogy az akcióban Szupjan Arszajev veszítette életét.
Az akciót kezdetleges, mondhatni konyhai módszerekkel hajtották végre. Bár a dulakodás hevében valóban hasba szúrták a személyzet egyik tagját, a húsvágó bárddal a pilótafülkére támadó géprablókat a pilóták kiverték onnan, és csak azért engedelmeskedtek nekik, mivel a géprablók bombával fenyegetőztek. Miután ez nem robbant fel, valószínűsíthető volt, hogy a gépeltérítők nem rendelkeznek megfelelő fegyverzettel. Bár Szupjan Arszajevet a források képzett és jó katonának írják le, az is tudható volt róla, hogy súlyos hadirokkant, aki - szemben a körözés elől ugyanott rejtőzködő bátyjával - gyógykezelés céljából tartózkodott Isztambulban, és gyakran hazalátogatott Moszkvába. Most is rokonai várták Vnukovón. Felmerült az a lehetőség is, miszerint az egész provokáció lenne. Szupjan Arszajev azért támadta meg a gépet, mert tudomására jutott, hogy az orosz biztonsági szervek le akarják tartóztatni. Akkor viszont miért nem tartóztatták le korábban? A szemtanúk azt is megerősítik, hogy a légi kalózok korrektül bántak az utasokkal, s voltaképpen nem voltak igazi követeléseik. Moszkvától igazából nem akartak semmit, olyan általános követeléseket fogalmaztak meg, hogy engedjenek a gép fedélzetére újságírókat, akiknek levetíthetnek egy, a csecsenföldi civil lakosság által elszenvedett megtorlásokat bemutató videokazettát, az orosz kormány kezdjen tárgyalásokat a csecsenekkel, továbbá az orosz csapatok vonuljanak ki Csecsenföldről. A Maszhadov-féle csecsen vezetés nyíltan elhatárolódott az akciótól. A légi kalózok még 15-én önként engedtek el 42 utast, valamint hagyták, hogy 15 túsz megszökjön a hátsó ajtón. A szaúdi biztonsági erők támadását megelőzően is futni hagytak két nőt és két férfit. Az akció akkor indult meg, amikor Afganisztánig elegendő benzint követeltek maguknak.
Visszavágás
Isztambulban a török hatóságok őrizetbe vették Szupjan feleségét, Zara Arszajevát. A szaúdi hatóságok kihallgatták a géprablókat, akiket az oroszok hivatalosan is kikértek, s ezt az igényüket támogatta Csecsenföld oroszpárti adminisztratív és vallási vezetése is. A szaúdi fél legfeljebb arra hivatkozhat, hogy mint muzulmánokat, maga akarja saría-bíróság elé állítani a géprablókat. Szaúd-Arábia politikai hozzáállását azonban jól mutatja az a tény, hogy a leszállási engedély megadása (a gép tudniillik az után került Medina repülőterére, hogy Egyiptom és Szíria egyaránt megtagadta a leszállási engedélyt) és a kommandóakció után harmadik gesztust is tettek az oroszoknak. Leszállási engedélyt adtak annak az orosz Il-62-es repülőgépnek, amely a túszdráma után Moszkvába vitte az utasokat. Ez hatalmas engedmény volt a szaúdi kormány részéről, nem muzulmánok ugyanis nem léphetnek be Mekka és Medina területére. Bár Oroszországnak számos muzulmán polgára van, akik az élet minden területén megtalálhatók, így például a dzsiddai konzuli székben is, az orosz gép medinai leszállási engedélye kivételes, és nyilvánvalóan a hivatalos Oroszországnak szóló gesztus. Üzenete pedig egyértelműen az, hogy az iszlám világ két legszentebb helyének őrzőjeként ismert, konzervatív iszlám rendszerű szaúdi monarchia nyíltan hátat fordít az iszlamista jelszavakkal operáló csecseneknek, és Moszkva pártját fogja e konfliktusban - Rijád ugyanis leginkább a saját iszlamista ellenzékétől fél, akik jó szövetségesre találhatnak Afganisztán és Csecsenföld militánsaiban.
Dobrovits Mihály
