A Guantánamón őrzött külföldi állampolgároknak jogukban áll a fogva tartásuk ellen polgári bíróságon eljárást indítani - mondta ki csütörtökön az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága. A határozatot az alkotmánybíróságként is funkcionáló testület 5:4 szavazataránynyal hozta. A Bush-adminisztráció eddigi legnagyobb pofonját kapta.
*
Guantánamón az amerikai kormány jóváhagyásával tartottak évekig rabságban embereket anélkül, hogy közölték volna, milyen bizonyítékok alapján és mivel is vádolják őket. Sokukat megalázták, kínozták vagy kényszervallatás alá vetették. E bánásmód számos törvényt és az USA által is aláírt nemzetközi egyezményt sértett - az állami kegyetlenkedés ellen a nemzetközi és az amerikai média, vezető külföldi politikusok és szervezetek tiltakoztak. Mára Guantánamón e gyakorlat (vélhetőleg) megszűnt, nem annyira a tiltakozások miatt, hanem mert többet ártott az USA-nak, mint használt. Hihetetlenül sokat rontott az ország nemzetközi megítélésén, ám kevés használható információval gazdagította a hírszerzést.
Kevesebb botrány kísérte volna Guantánamo és a többi fogolytábor működését, ha csak meggyőző bizonyítékok alapján lehetett volna feltételezni az őrzöttekről, hogy részt vettek terrorcselekményekben. Nem így volt. Miközben a kormányzat csúcsterroristának igyekezett feltüntetni minden rabot, az évek során kiderült, hogy a közel 800 guantánamói rab közül több száznak vagy semmilyen, vagy csak áttételes kötődése volt terrorszervezetekhez. Bár kétségkívül vannak köztük valódi terroristák, horogra akadt a támadások értelmi szerzői közül is néhány, máig egyetlen velük kapcsolatos eljárást sem sikerült lezárni.
A Bush-kormány kezdettől igyekezett minimalizálni a terrorizmussal vádolt rabok fogva tartása elleni jogi fellépés lehetőségeit. Az őrizetbe vettek sorsáról 2002 márciusától kormányrendelettel felállított háromtagú katonai bizottságok dönthettek. E testületek (Military Commission) nem voltak kötelesek közölni a vádlottakkal és civil védőikkel, hogy milyen bizonyítékok alapján ítélkeznek, bármilyen információt elzárhattak előlük, ugyanakkor bármilyen, szerintük bizonyító erejű információt figyelembe vehettek. Mindez éles ellentétben áll az amerikai bíróságok szigorú eljárásrendjével.
Egy 2006-os legfelsőbb bírósági döntés kimondta, hogy mivel a kormányrendelet sért bizonyos - a jogszabályi hierarchiában fölötte álló - törvényeket (az amerikai katonai törvénykönyvet és a genfi konvenciót), ilyen bizottságokat csak a kongresszus felhatalmazásával lehet felállítani. Erre válaszul született 2006 októberében a katonai bizottságokról szóló törvény (Military Commissions Act, MCA), mely megteremtette a hiányzó legitimitást, s egy speciális vizsgálóbizottságra (Combatant Status Review Tribunal) bízta az "ellenséges harcosok" fogva tartása elleni fellebbezések elbírálását. Csakhogy ezeken a "tárgyalásokon" a vádlott civil ügyvédje nem lehetett jelen, s míg a vád információit a bizottság többnyire eleve helytállónak tekintette, a védelem meg sem vizsgálhatta őket, nem is tudhatott rólukÉ A jogi garanciák hiánya miatt pont a vizsgálóbizottságokról szóló törvényi passzust találta most alkotmányellenesnek a Legfelsőbb Bíróság.
Az Egyesült Államok 1787-es szövetségi alkotmánya ugyanis csak "lázadás és invázió esetén" engedi a habeas corpus, azaz a fogva tartás bírósági megtámadhatóságának felfüggesztését. A bíróság szerint a guantánamói rabok esetében erről nincs szó: az "ellenséges harcosokká" minősített őrizetesek mostantól akkor is fellebbezhetnek polgári bírósághoz, ha nem amerikai állampolgárok, és ha nem az Egyesült Államok joghatósága alatt álló területen őrzik őket (a guantánamói haditengerészeti bázis Kubához tartozik, az USA csak "bérli" a területet). A bíróság indoklása szerint a habeas corpus fundamentális szabadságjog, ami a Magna Chartából ered és amit a kormány nem csorbítgathat kényére-kedvére.
Miként a bíróság az indoklásban hangsúlyozta, az Egyesült Államok alkotmánya a hatalmi ágak egyensúlyának megteremtése és a kormány elszámoltathatóságának biztosítása mellett pontosan azért született, mert az alapító atyák féltették az egyén szabadságát a túlzott kormányzati hatalomtól. A szöveg konkrétan kitér rá, hogy az állam biztonsága nemcsak azon múlik, hogy a hírszerzés milyen minőségű információkat szerez. A biztonságnak legalább ilyen fontos pillére az önkényes és törvénytelen fogva tartás elleni fellépés, és az egyén szabadsága, mely a hatalmi ágak konzekvens szétválasztásában gyökerezik.
Valószínűleg csak a CIA virginiai központjában tudják pontosan, hogy a kormány megbízásából világszerte hány obskúrus helyen (titkos telepeken és börtönhajókon) hány ún. "kísértetrabot" tartanak évek óta névtelenül és jogfosztottan őrizetben. Az ő beadványaik nemigen juthatnak el a különböző amerikai jogi fórumokra, hiszen ügyvéddel nem találkoznak, a családjuk halottnak hiszi őket, senki nem tudja, hogy egyáltalán élnek-e még. Hogy a bíróság friss határozata rájuk is vonatkozik-e, az egyelőre eldönthetetlen.
A Legfelsőbb Bíróság korszakos döntésének vannak aktuálpolitikai vonatkozásai is. A 2006-os, most részben annullált MCA törvény egyik fő támogatója a republikánus elnökjelölt John McCain volt, míg demokrata kihívója, Barack Obama ellene szavazott, majd (sikertelenül) megpróbálta a hatályát öt évre korlátozni. Tanulságos volt George W. Bush reakciója; kijelentette, hogy egyáltalán nem ért egyet, ám tartja magát a bíróság döntéséhez. Mintha lenne más választása. Igaz, később hozzátette, hogy megvizsgálják, milyen új törvényekkel biztosíthatnák "az amerikai nép biztonságát". E kijelentését némileg érthetőbbé teszi az elszántan Bush-barát, konzervatív Fox News egyik műsorvezetőjének a felvetése, miszerint az elnöknek figyelmen kívül kellene hagynia a döntést. Merthogy az ország biztonsága előbbre való a jogi csűrés-csavarásnál.
Pedig a határozat csak annyit mond, hogy mielőtt valakit bebörtönzünk, be kell bizonyítani, hogy alapos gyanú szól ellene.
