A Magyar Narancs csütörtökön megjelent legfrissebb számában olvasható cikkünkben részletesen elemezzük Donald Trump külpolitkáját. Mennyiben volt ez hagyományosan republikánus külpolitika, és mennyire ment szembe a liberális rend alapelveivel? Néhány részlet a cikkből.
Elnökségét megelőzően Trump csak szórványosan és sokszor önellentmondóan beszélt az amerikai külpolitikáról, de az visszatérő elem volt, hogy az Egyesült Államok nem kapja meg a kellő nemzetközi megbecsülést. A korábbi kormányzatokat azzal vádolta, hogy rossz alkukat kötnek, kihasználják őket, olyan szövetségesek védelmére költenek, akik nem állnak ki Amerika mellett. 1987-ben, amikor először kacsintott a politikai pálya felé, több országos napilapban megjelenő egész oldalas hirdetésben bírálta Japán és más szövetségesek védelmére fordított kiadásokat, majd írását ezzel zárta: „Ne engedjük soha többé, hogy nagyszerű államunk nevetség tárgya legyen." Harminc év elteltével mégis rajta nevetnek, ami külpolitikai teljesítményét is pontosan minősíti. Pozíciójánál fogva megkerülhetetlen szereplője a nemzetközi politikának, aki meg is tudott kötni néhány alkut, de közben sok szempontból elszigetelte hazáját és önmagát a világban.
(...)
Az ENSZ Közgyűlése előtt Trump azzal magyarázta lépéseit, hogy ő a „begyöpösödött dogmák” követése helyett az elvhű realizmus pártján van: az Egyesült Államok a továbbiakban nem segélyezi indokolatlanul partnereit, hanem külpolitikáját a nemzeti érdek szerint határozza meg. Csakhogy közelebbről nézve ez a külpolitika messze nem annyira elvhű, és nem is feltétlenül realista – ha valamilyen érdeket Trump követ, az leginkább a saját személyéhez köthető. Stephen Walt, a Harvard professzora és a nemzetközi kapcsolatok ún. realista iskolájának egyik prominens képviselője a Foreign Policyben éppen ezért arról írt nemrég, hogy bár rengeteg fenntartása van azzal kapcsolatban, amit Biden képvisel, mégis rá adja szavazatát. Walt szerint Trump ösztönei több kérdésben helyesek voltak – a „vég nélküli háborúk” lezárását, a feltörekvő Kínával szembeni hatékonyabb fellépést vagy az Egyesült Államok szövetségeseitől nagyobb védelmi hozzájárulás elvárását ő is támogatja –, de az elnök következetlenségei és inkompetenciája aláásták ezeket a célokat.
Kínát illetően például kevesen vitatják azt, hogy Hszi Csin-ping autoriter kapitalista rendszerével szemben erőteljesebb fellépésre van szükség, ahogy a kínai technológiai cégek által támasztott veszélyekre is sokan felhívják a figyelmet – a Huawei elleni szankciókat támogatta például Soros György is, aki nem sok mindenben ért egyet Trumppal. Csakhogy a Trump által indított vámháború nem csökkentette a kereskedelmi deficitet és nem fordította vissza az amerikai ipar hanyatlását, azaz nem érte el a céljait, miközben felesleges károkat okozott.
(...)
Ahogy a belpolitikai fejleményeket elnézve felvetődik a kérdés, hogy az amerikai alkotmányos rendszer kibírna-e még négy év Trump-elnökséget (lásd: Normaszegők, Magyar Narancs, 2020. október 1.), úgy a külpolitikában értelemszerűen felmerül, hogy az amerikai hegemóniára épült liberális nemzetközi rend túlélne-e egy újabb ciklust a jelenlegi elnökkel. A válasz talán komplikáltabb a belföldi változatnál, hiszen a nemzetközi rend maga is egy nehezebben megfogható, képlékenyebb fogalom. Már Trump első ciklusa ráébresztette a liberális rend fennmaradásában érdekelt szereplőket, hogy nagyobb önállóságra és több kreativitásra van szükség – ez minden bizonnyal folytatódna a következő négy év alatt, miközben csak további bátorítást kapnának az autokrata kihívást intéző erők.
A Tábor Áron által írt cikkben szó van arról, mi jellemezte az amerikai elnök külpolitikáját Kínát, Oroszországot, Izrael, a Közel-Keletet és Észak-Koreát illetően, de bemutatja Trump NATO-hoz való viszonyát is. Választ kapunk arra, miért nevették ki az elnököt az ENSZ-ben, valamint rövid áttekintést adunk belpolitikájának legfontosabb elemeiről.
A teljes cikket elolvashatják a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban, vagy online, ha előfizetnek a lapra digitálisan!
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
