A választás egyetlen meglepetését azonban éppen a szavazók számának a visszaesése okozta - bár lehet, hogy éppen ezt előre látva tüzelte a rendszerhű sajtó a választásra jogosultakat, hogy részvételükkel mérjenek csapást az "ellenségre". A választástól távol maradók aránya négy évvel ezelőtt 17, most viszont majdnem kétszer ennyi, 33 százalék volt. Irán politikai berendezkedését az 1979-es Iszlám Forradalom, vagyis a sah bukása és Khomeini ajatollah győzedelmes hazatérése óta
a síita klérus uralma
jellemzi. Konzervatívoknak pedig ebben a helyzetben azokat nevezhetjük, akik ezt az állapotot rendjén valónak tekintik. Hiába játszanak az iráni politikai életben a választások, a parlamentarizmus, a pártok közötti versengés szintjén formálisan a demokrácia szabályai szerint, a végső politikai döntések a vallási vezetők kezében vannak. ´k az igazságszolgáltatás urai, övék a végső szó a parlament által jóváhagyott törvények hatálybalépését illetően, de a választásokon indulni kívánók listáját is ők szűrik meg és hagyják jóvá, részben objektívnak tűnő, részben nyíltan szubjektív kritériumok alapján, amilyen például a rendszer melletti elkötelezettség.
Mindezek után aligha meglepő, hogy Khatemi reformjai, amelyek négy évvel ezelőtti hivatalba lépését követően egyfajta nyitottságot vittek az iráni közéletbe - például a sajtószabadság érezhető tágításával -, egy idő után megtorpantak. A hatályos törvényekre hivatkozva a felszabaduló sajtót tavaly újból visszaszorították a korábbi korlátok közé, amikor pedig a reformpárti többségű törvényhozás vitát kezdett a vonatkozó jogszabályok átalakításáról, a legfőbb vallási vezető, Khamenei ajatollah levélben szólította fel a képviselőket, hogy szüntessék be a kérdés tárgyalását. Hiába fogadta felháborodás a beavatkozást, maga Khatemi vette rá végül a törvényhozókat, hogy a békességet válasszák a konfrontáció helyett.
Az országot jól ismerők szerint ugyanis arról van szó, hogy miközben Khatemi a reformerek radikalizálódását igyekszik fékezni, Khamenei saját táborának szélsőségeseit tartja kordában. Ellenéteik mellett annyiban azonosak a törekvéseik, hogy mindketten elkötelezett hívei az iszlám köztársaságnak, vagyis - Khateminak a mostani megválasztását követő szavaival élve - "annak az igazságos társadalmi modellnek, amely egyszerre alapul a valláson és az erkölcsiségen, valamint a demokrácián és a szabadságon".
Khatemi tehát a reformista mezőnyön belül egyértelműen a mérsékeltek közé tartozik, aki eddig is türelemre intette követőit. Emezek körében viszont éppen hogy a türelmetlenség, az elkeseredés növekszik - és valószínű, hogy a választási részvétel visszaesése is ezzel függ össze. Az államfő elfogadottságának fokozódása ugyanakkor két dologra is utal. Az egyik az, hogy az iráni lakosság nagy többségének
elege van
a fennálló rendből, a másik meg az, hogy Khatemin kívül nincs más választása. Ez a helyzet viszont hatalmas felelősséget helyez a régi-új elnök vállára. Népszerűsége tudatában akár az eddigieknél élesebb konfrontációt is vállalhat a konzervatív táborral szemben, ami természetesen a - kisebbségi - ellentábor éles, az erőszakosságig menő reakcióit válthatja ki. Ha viszont puha marad, a reformista táboron belül indulhat meg a radikalizálódás, ez pedig az általa is védelmezett rendszert sodorná veszélybe.
Amikor szombat este nyilvánvalóvá vált, hogy Khatemi fölényesen győzött, porig alázva mind a kilenc ellenfelét, Teheránban több száz, többnyire fiatal híve spontán ünneplésben tört ki. Hamarosan a helyszínre érkezett azonban a rohamrendőrség, és könnygázzal oszlatta szét az alkalmi megmozdulást, kifejezésre juttatva Irán valóságos erőviszonyait. Ezeknek az erőviszonyoknak az ellenében kellene tehát végrehajtani mindazokat a politikai reformokat, amelyek számára az jelenti az egyetlen esélyt, hogy az ország vallási vezetői egyszerűen nem hagyhatják figyelmen kívül az általuk képviselt értékek talajvesztését, hiszen éppen ezzel engednék ki végleg a kezükből a jövőbeni események irányítását.
- kovácsy -
