Február 24-én Ukrajna rakéták hangjára ébredt. Az azóta történtek köztudottak: négyirányú offenzíva indult egyrészt Kijivet és környékét célozva; másrészt északkeleten, Csernyihiv, Szumi és Harkiv környékén; harmadrészt a nyolc éve annektált krími bázisukból indítva délen, Herszon, Mikolajiv és Zaporizzsja területén; végül keletről, szintén nyolc éve hibrid háborús tevékenységgel elcsatolt bábállamok területéről indítva, a Donbasznál. Mind a négy irányból úgy 100–200 kilométeres sávban hatoltak be az orosz alakulatok Ukrajna területére (északon Belarusz hathatós támogatásával), körbevették a nagyobb városokat, többet ostrom alá vettek. Az offenzívát rakétatámadások egészítették ki, a legnyugatibbak Lviv és Luck területén, a lengyel határtól 75, illetve 100 km-re. Földön és levegőben egyaránt hatalmas rombolást végeztek, rengeteg civil áldozattal, nem katonai létesítmények elpusztításával.
Március 25-én az orosz védelmi minisztérium bejelentette, hogy a háború – az ő szóhasználatukban: speciális hadművelet – első szakaszát befejezettnek nyilvánítják, és innentől a Donbasz területére vonják át az erőiket. Addigra a legnagyobb sikereket a déli fronton érték el az oroszok: február 28-ra elfoglalták a zaporizzsjai nukleáris erőművet, ostrom alá vették Mariupolt, Bergyanszkot és Melitopolt, március első napjaiban elfoglalták Herszont. Március végére a majdnem félmilliós Mariupol épületeinek 85 százaléka elpusztult, Herszon megye egésze orosz megszállás alatt áll, Mikolajivban és környékén még folynak a harcok, az ukrán hadsereg sikeresen tartja a várost.
Északkeleten Szumi és Csernyihiv (250, illetve 300 ezer fős városok) hónapos ostrom alatt álltak, Ukrajna második legnagyobb városa, a 1,5 milliós Harkiv sorsa még mindig bizonytalan. Az elmúlt másfél hónapban kazettás bombákat is bevetettek az oroszok, és sok rakétatalálat érte a város szinte összes negyedét. A lakosság kb. kétharmada elmenekült. A keleti fronton Volnovahát és Scsasztját gyakorlatilag a földig bombázták a Donecki Népköztársaság és az oroszok alakulatai, március végére Luhanszk megye korábban ukrán kézen lévő területei is gyakorlatilag teljesen orosz megszállás alá kerültek, Doneck megye felével együtt.
A háború második szakaszában itt intenzív harcok és atrocitások várhatók, ennek nyitánya volt a kramatorszki vasútállomás elleni bombatámadás április 8-án, amelyben több mint 50 ember életét vesztette, és akár 400-an megsebesülhettek; a halálos áldozatok száma minden bizonnyal nőni fog. Az ukrán hatóságok április elején figyelmeztetést adtak ki, hogy a keleti front megerősítése miatt valószínűleg újabb támadás várható Harkiv ellen is.
Az igazi fordulat a kijivi régióban és az északkeleti front nyugati részén történt a közelmúltban. Az invázió első napjaiban az oroszok megszerezték Pripjaty városát és a csernobili erőművet, illetve a kijivi régió sok kisebb települését, de a 64 kilométer hosszú konvoj, amely Kijiv felé tartott, végül nem tudta körbevenni a várost, az ukrán erők sikeresen visszatartották őket, és Kijiv körül több kisvárost visszafoglaltak. Április első napjaiban a kijivi terület egészét biztonságosnak nyilvánította az ukrán vezetés, pár nappal később elkezdtek kinyitni a gyógyszertárak, a kávézók. És megkezdődött a korábban hozzáférhetetlen, megszállt területeken talált állapot dokumentációja.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
