Elvehetik, amit oda se adtak

Először Magyarországgal szemben veti be az Európai Bizottság a jogállamisági mechanizmusnak nevezett eljárást, amely az uniós pénzek visszatartásával igyekszik megakadályozni a jogállam további leépítését. Rengeteg pénzről van szó, így nem kizárt, hogy a kormány kénytelen lesz engedni Brüsszelnek.

A választási kampány utolsó heteiben az ellenzék egyik központi üzenete volt, hogy ha Orbán Viktor marad hatalmon, akkor az EU nem fogja odaadni az országnak egyébként járó támogatást, amelynek egy főre jutó összege 1,5 millió forint. Arra utaltak, hogy az Európai Bizottság a közbeszerzésekkel, az ügyészség működésével, a bírói függetlenséggel és általában a korrupcióval kapcsolatos aggályok miatt elindíthatja a jogállamisági mechanizmusnak nevezett, az uniós pénzek felfüggesztését előkészítő eljárást Magyarország ellen. Ez a választás után be is következett: Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke az Európai Parlament április 5-i ülésén jelentette be, hogy az eljárás megindításáról értesítették a magyar illetékeseket. Lengyelországgal szemben ugyanakkor egyelőre nem élesítik a mechanizmust.

A magyar kormány egy külföldi befektetőknek címzett angol nyelvű közleményben magyarázta meg, miért nem akkora tragédia Von der Leyen bejelentése. Azt bizonygatták, hogy hivatalosan még nem indult el az eljárás, és ha elindul is, a kormány meg tud állapodni a Bizottsággal, a felfüggesztés pedig elvileg is csak a támogatások egy részét érintheti. Az első pontban a kormánynak igaza van, a Bizottság elnöke április 5-én egy politikai döntést jelentett be, az eljárás formálisan az „írásbeli értesítés” elküldésével indul. Az értesítést a biztosi kollégium (a tagállami kormányok által jelölt 27 uniós biztosból álló testület) hagyja jóvá; erre a Népszava információi szerint a húsvéti ünnepek után kerülhet sor, valószínűleg április 27-én, mivel a kollégium rendszerint szerdánként ülésezik.

Innen számítva 5–9 hónap alatt juthatunk el a tényleges szankciókig (az eljárás lépéseit részletesebben keretes írásunk ismerteti), és közben a magyar kormánynak valóban lesz lehetősége korrigálni. Hogy mekkora mozgástér nyílhat a megegyezésre, és hogy pontosan mekkora összeget érinthet egy esetleges uniós szankció, azt csak az első bizottsági levél ismeretében lehet majd megtippelni; mivel korábban soha nem volt ehhez hasonló eljárás, nincs precedens. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egyelőre nem is jönnek uniós pénzek azokra a programokra, amelyeket a legnagyobb valószínűséggel célozhat egy jövőbeli felfüggesztés, mert a Bizottság még nem hagyta jóvá a pénzköltésre vonatkozó magyar terveket, és részben ezt is az elégtelen korrupcióellenes garanciákkal indokolja.

 

Jobb későn

Az eljárás lényege, hogy ha a Bizottság úgy látja, egy tagállamban sérülnek a „jogállamiság elvei” és ez veszélyezteti az uniós pénzek szabályszerű felhasználását, akkor szankciókra tehet javaslatot, például a támogatások csökkentésére vagy a kifizetések felfüggesztésére. A szankciókat a tagállami kormányok képviselői hagyják jóvá az Európai Tanácsban. Az egész mechanizmust Az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről címet viselő EU-s rendelet szabályozza, amelyet 2020 decemberében fogadtak el a társjogalkotók (az Európai Parlament és a Tanács).