EU-s tagállamokból származó haditechnikát is használnak az oroszok Ukrajnában

Külpol

Franciaország, Németország, Olaszország több mint 340 millió euró értékben exportált Oroszországnak katonai felszereléseket a 2014-ben életbe léptetett szankciók után. Nemcsak az oroszok, egyes nyugati cégek is sokat tettek azért, hogy kijátsszák az embargót.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2022. szeptember 22-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Részben ukrán hírszerzési információkra épülő külföldi sajtóértesülések szerint a német fegyveripari óriás, a Rheinmetall (amely a magyar kormány egyik legfontosabb hadiipari partnere, valamint a magyarországi Vodafone-t felvásároló 4iG résztulajdonosa) egyszerre szorgalmazta, hogy Németország Marder típusú harckocsikat szállítson Ukrajna számára, valamint vett részt egy orosz kiképző központ létesítésében a Moszkvától nagyjából 400 kilométerre található Mulinóban. A legújabb hírek szerint a Rheinmetall felújított 16 Marder harckocsit Ukrajna számára, 14-nek a helyreállításán már munkálkodik, és készen áll további 70 darabot szolgálatba állítani, azonban a német kormány egyelőre nem engedélyezte az exportot. Christine Lambrecht védelmi miniszter azt nyilatkozta, még egyetlen ország sem szállított nyugati típusú harckocsikat vagy tankokat, és „megállapodtunk a partnerekkel, hogy ezt nem fogjuk egyedül megtenni”.

A mulinói kiképző központ kiépítésére 2011-ben kötött a vállalat 140 millió dolláros szerződést, azonban a Krím megszállása után a német kormány felfüggesztette a beruházást. Jurij Boriszov orosz külügyminiszter 2015-ben arról számolt be, hogy az üzletet az orosz Garnizon vállalat vette át, de az elmúlt hetekben több európai portál is arról írt, hogy a Rheinmetall – kijátszva a 2014 után életbe léptetett szankciókat – mégiscsak kivette a részét a projektből, ráadásul több más német céggel együtt.

A vállalat azzal védekezett, hogy orosz autóipari magánvállalatoknak szállított alkatrészeket, de már ezt a tevékenységet is leállította. Bár egyértelmű bizonyíték nincs, a feltárt információk a cég részvételére utalnak, ráadásul a Rheinmetall az oroszországi ténykedését firtató konkrét kérdésekre nem válaszolt egy német lapnak. A Welt.de idén áprilisban pedig arról írt, hogy az ügyészség 2019-ben vizsgálatot folytatott a konszern brémai leányvállalatának két vezetője ellen, akik a gyanú szerint 2014 májusáig 5,38 millió euró kenőpénzt fizettek egy fedőcégen keresztül, hogy az oroszok velük kössék meg az üzletet (a vizsgálatot 2020-ban fejenként 12 ezer eurós pénzbírság fejében megszüntették). A lap megjegyezte, a Rheinmetall nagyon reménykedett, hogy a beruházás után további gyakorlótereket alakíthat ki az orosz katonai körzetekben (minderről részletesen lásd: Egyet ide, egyet oda, Magyar Narancs, 2022. szeptember 7.).

„A németek csinálnak hülyeségeket” – kommentálta a területet ismerő egyik hazai forrásunk a Rheinmetall orosz üzletét. A cég lőgyakorlatokhoz használható szimulációs felszerelések eladásáról kötött szerződést, de a Krím annektálása nyomán elrendelt szankciók miatt csak a technológia egy részét szállították le (orosz hírforrások szerint nagyjából 10 százaléknyi hányadot). A projekt lebonyolítására a Rheinmetall létrehozott egy leányvállalatot Oroszországban, amely 2014 után is működött és bevételt is termelt, de az forrásunk előtt sem ismert, hogy ezt hogyan érte el.

Nem kizárt, hogy a cég a szankciók életbelépése után is részt vett az oroszországi projektben, hiszen más országokban (Görögország, India) is zűrös ügyekbe keveredett.

Általában is kijelenthető, hogy nyugati cégek korábban is adtak el fegyvereket konfliktusos övezetekbe, például Szíriába. Forrásunk szerint a problémát azok az eszközök okozzák, amelyek polgári és katonai célból is használhatók. A legszigorúbb szankciók a támadó fegyverekre vonatkoznak, viszont a kettős felhasználású eszközök exportjánál mérlegelheti az engedélyezést az adott kormány. Berlin azzal érvel az ilyen esetekben, hogy az oroszok biztosították őket arról, hogy nem használják fel ezeket a felszereléseket harci feladatokra. „De ki tudja ezt utólag megállapítani?” – kételkedik forrásunk.

Franciák az élen

A Rheinmetall fegyveripari konszern oroszországi bizniszelése nem lenne egyedi eset: más nyugati cégek is azon mesterkedtek a Krím 2014-es orosz megszállását követő uniós szankciók után, hogy valahogy kijátsszák az embargót. Az Investigate Europe idén márciusban arról írt, hogy az Európai Unió hivatalos fegyverexport-nyilvántartásából származó adatok szerint 2015 és 2020 között tíz uniós tagállam (Franciaország, Németország, Olaszország, Ausztria, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Horvátország, Finnország, Szlovákia és Spanyolország) összesen 346 millió euró értékben exportált „katonai felszereléseket” (egyebek mellett rakétákat, bombákat, torpedókat, szárazföldi járműveket, hajókat) Oroszországba. De hogyan fordulhatott ez elő? A lap megkereste az unió illetékes szervét, a hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoportot, ahonnan azt a tájékoztatást kapta, hogy a 2014. augusztus 1-je előtt kötött szerződések, illetve az ilyen szerződésekben foglalt vállalások végrehajtásához szükséges kiegészítő szerződések mentességet élveztek a szankciók alól. A gyártók ezt a kiskaput játszhatták ki, viszont a munkacsoport határozott álláspontja az, hogy ez nem jelenti Oroszország felfegyverzését. Ugyanakkor a szerv adatai szerint 2014 után is több mint ezer fegyverüzlet iránti kérelmet engedélyeztek a tagállamok, és csak alig százat utasítottak el.

Rheinmetall armaments group

 
Öregem, látod a lövegem?
Fotó: Europress Fotóügynökség

A Disclose nevű francia oknyomozó újság­írói szervezet márciusban arról számolt be, hogy Franciaország 2015 óta 76 exportengedélyt adott ki Oroszországnak szállítandó katonai felszerelésekre 152 millió euró értékben; a két fő kedvezményezett a Thales, illetve a Safran nevű védelmi ipari vállalat, ezekben jelentős részesedése van a francia államnak. Az üzletek főként tankokba szánt hőkamerákra, vadászgépek és harci helikopterek navigációs rendszereire, valamint infravörös érzékelőire irányultak. A szervezet beszámolója szerint habár François Hollande korábbi francia elnök 2015-ben lemondta két helikopter-anyahajó eladását Oroszországnak, ő és Emmanuel Macron mostani elnök is kihasználta, hogy az embargó nem visszamenőleges hatályú. Ráadásul a gyártók vállalták, hogy a leszállítás után évekig elvégzik az esetleges javításokat. A Disclose azt is elemezte, hogy a francia technikákat hol vethették be az oroszok az ukrajnai háborúban. Az Investigate Europe pedig arra jutott, hogy Franciaország 2015 óta bombák, rakéták, torpedók, robbanótöltetek exportját engedélyezte, amelyek száma különösen az embargó után ugrott meg. 2014-ben vegyi, biológiai, radioaktív anyagok, „zavargások elleni szerek” kivitelét is jóváhagyta. A lap megkeresésére a francia fegyveres erők minisztériuma annyit reagált, hogy „nagyon szigorúan” alkalmazzák a 2014-es embargót. Az eladott technikákat „múltbéli szerződések” alapján exportálták, de ezek a kivitelek mára megszűntek. A felröppent hírek miatt Macron elnök is a nyilvánosság elé állt, és tagadta, hogy megsértették volna az embargót. Hozzátette, a fegyverexportokról szóló döntéseket még Hollande hozta meg, de azóta ezek egy részét is felfüggesztették.

Németország 121,8 millió euró értékben exportált katonai felszereléseket, ami az Oroszországba irányuló fegyverexport 35 százaléka. Főként jégtörő hajók, puskák és „különleges védelmi” járművek cseréltek gazdát, amelyeket „kettős felhasználású” címkével láttak el. Olaszország 2015 és 2020 között 22,5 millió euró értékben értékesített katonai felszereléseket Oroszországban, az IVECO nevű vállalat harcjárműveit a La7 televízió azonosította az ukrán frontvonalon. De félautomata puskák és lőszerek is eljutottak az orosz „polgári piachoz”, amely a magánbiztonsági, félkatonai szektort, valamint a különleges állami szerveket foglalja magába. A nagyhatalmak mellett a Cseh Köztársaság (repülőgépek, légi járművek, hajtóművek stb.), Ausztria (lőszerek, gyújtószerkezetek stb.), valamint Bulgária (hadihajók, haditengerészeti felszerelések stb.) is értékesített hadieszközöket 2014 után Oroszországnak, de az Investigate Europe ennél meglepőbb adatra is rábukkant:

Oroszország a második legnagyobb felvevőpiaca maradt az ukrajnai fegyverexportnak.

Egyik forrásunk utánanézett a stockholmi székhelyű kutatóintézet, a SIPRI adatbázisában, hogy a 2010-től 2021-ig tartó időszakban igazoltan honnan érkeztek hadieszközök Oroszországba. A SIPRI szerint olasz, francia, cseh, izraeli és török eladás is volt. Szerinte az intézet adatbázisa a legmegbízhatóbb, a védelmi ipari kutatók a SIPRI nyilvántartásai­ból dolgoznak, vagyis 2014 után nyugati országok minden bizonnyal szállítottak haditechnikai eszközöket Oroszországba. 

Átcsempészik

A fenti, részben titkos fegyverüzletek igen kellemetlenek a nyugati világ számára. Ezt az állítást erősíti meg a Telegraph májusi cikke is, amely szerint a brit kormány vizsgálatot indított azután, hogy kiderült: Oroszország brit gyártmányú alkatrészeket is felhasznált az Ukrajnában telepített fegyverrendszereiben – például a bemérést megnehezítő ún. zavarórendszerben találtak kifinomult, egyebek mellett az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban és Németországban gyártott technológiákat. A brit fegyvergyártóknak a konfliktus óta tilos exportálni Oroszországba (beleértve a kettős felhasználású technológiákat is), és az elérhető információk szerint ezt be is tartják az érintett vállalkozások. A szakértők ugyanakkor attól tartanak, hogy a nagy értékű alkatrészek és fegyverek mindennek ellenére is eljuthatnak Oroszországba akkor, ha azokat olyan országokba adják el, mint például India.

A témában kutató Jack Watling és Nick Reynolds készítette jelentés szerint az oroszok mindent bevetnek (fedőcégek, közvetítők, zsarolás), hogy megszerezzék a fegyvereket, sőt olykor a Roszkoszmoszt, az orosz űrügynökséget is mozgósítják a csúcstechnológiás alkatrészek megvásárlása végett. A tanulmány szerzői szerint nem egyértelmű, hogy a gyártók tudják-e, hol kötnek ki végül az általuk eredetileg nem Oroszországnak értékesített technológiáik. A Telegraph cikke állítja, számos olyan cég van a Cseh Köztársaságban, Szerbiában, Örményországban, Törökországban, Indiában és Kínában, melyek jelentős kockázatot vállalnak az oroszok érdekében.

A jelentés publikálása napján a brit kormány bejelentette, hogy csökkenti az Újdelhivel kötött fegyverexport-megállapodások számát. Hazai forrásaink egyöntetűen állítják: bár nem hiszik, hogy örökre leáll az oroszok irányába történő fegyverkereskedelem – ahhoz túl nagy az a piac –, de, ahogyan egyikük fogalmazott, egy időre „minden nyugati cég kivonul Oroszországból, nemcsak a McDonald’s, hanem a hadiipari vállalatok is. A ’14-es ukrajnai válság nem volt olyan súlyos az európai fejekben, mint a mostani, és ezért a kormányok is szigorúbban járnak el”. 

Egy magyar eset

Az EUObserver 2021 októberében megszerzett egy moldovai dokumentumot, mely szerint egy cseh, egy szlovák, valamint egy magyar vállalat, a De Fango Fehéroroszországba és Oroszországba próbált meg Moldován keresztül puskákat és lőszert exportálni 2020-ban. Az üzlet dugába dőlt, a moldovai külügyminisztérium megakadályozta a kivitelt. A tárca a lap megkeresésére közölte, hogy a lőszereket Magyarországról vitték Moldovába, de Finnországban és Svájcban gyártották őket. A magyar külügy az EUObserver érdeklődésére azt írta, hogy Magyarország betartja az ENSZ és az Európai Unió fegyverembargóra vonatkozó intézkedéseit. A De Fango nevű céget is megkereste a lap. A vállalat állította, „nem szállít fegyvereket Oroszországba és Fehéroroszországba”, és minden szállítás kizárólag az illetékes állami hatóságok enge­délyei­vel, a magyar és uniós jogszabályok betartásával történik. A céginformációs adatbázis szerint a De Fango Arms Kft.-t 2020 novemberében alapították, az egyik ügyvezetőjét U. Igornak hívják, a székhelye pedig a szlovák határ menti Szomódon található. Tavaly és tavalyelőtt is veszteséges volt, árbevételt nem termelt. 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk