Törökország, választások

Fordulat és remény

  • - kovácsy -
  • 2015. július 11.

Külpol

Benne volt ugyan a pakliban, mégis meglepetés, hogy Erdoğan török államfő pártja ezúttal nemhogy a hétharmados, de még az egyszerű többséget sem tudta megszerezni. A széthullásnak könnyen káosz lehet a vége, de ha nem, akkor sem világos, mi lehet a továbblépés iránya. Vannak ugyan alternatívák, de egyik sem tűnik eléggé meggyőzőnek.

Recep Tayyip Erdoğan minden választást megnyert, amióta 1994-ben Isztambul polgármesterévé választották. A jobboldali Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) jelöltjeként kapott újra és újra egyre több szavazatot – elsősorban Közép-Törökország elmaradottabb területein, ahol a vallást háttérbe szorító, annak idején modernista kemalista erők uralmát a leginkább önkény- vagy parancsuralomnak érezte a lakosság. Az AKP ugyanis konzervatív fordulatot hirdetett, Ráadásul ez a fordulat a keménykezűség mozzanatát is magában foglalta: talán ez is hozzájárult a török gazdaság megszilárdulásához a 90-es évektől, a kétezres évek végén pedig a válságból történt gyors kibontakozáshoz.

Lehet, hogy gyors volt a kibontakozás, tartósnak és egyértelműnek azért nem volt nevezhető – ez az egyik közkeletű magyarázata Erdoğan választási kudarcának.

Jegyezzük meg: itt nem csupán százalékokról, hanem egy mindinkább irritáló kormányzási stílus kiteljesedésének a megakadályozásáról is szó van. Erdoğannak köztársasági elnökként egyik szép terve, hogy végrehajtó hatalmi jogosítványokkal is ellássa önmagát. Ezt csak akkor érhette volna el, ha kétharmados támogatottsággal rendelkezik a parlamentben. A dolgok jelenlegi állása szerint tehát egyelőre búcsút kell vennie ettől az elképzelésétől.

Az a fő kérdés, hogy a választási eredmények fényében milyen lehetőségek vannak valamiféle nyugodt kormányzásra. A viszonylagos választási sikereket elért ellenzéki pártok aligha hajlanának arra, hogy türelmesen és fegyelmezetten tudomásul vegyék az AKP esetleges kisebbségi kormányzásával járó önkorlátozást – ennek alighanem csak küszöbön álló új választások esetén lehetne valami értelme. Ennél több esély van valamilyen koalíciókötésre.

Törökországban igen magas, tízszázalékos a parlamenti küszöb, az ennél kevesebb szavazatot szerző pártok egyáltalán nem küldhetnek képviselőt a törvényhozásba. Ez egyike az Erdoğan-féle újításoknak, amelyek hatalmának a szilárdságát hivatottak elősegíteni. Csakhogy ez azt is jelenti, hogy nincs sok választása. Egész pontosan egy van, a Nacionalista Mozgalom Pártja (MHP), amely nem is olyan távoli rokonságban áll az egykori Szürke Farkasokkal. Ez a paramilitáris szervezet jobboldali nézetei alapján az ellenoldal terroristáit meg a velük kapcsolatban lévőket – ezzel gyanúsítottakat – gyilkolta serényen (persze a túloldalon sem ültek ölbe tett kézzel).

Aztán a szervezet MHP-vá szelídült, megőrizve nacionalista karakterét. Ez tehát az a párt, amellyel a legnagyobb az esély a közös kormányzásra. A parlamentbe bejutott másik kettő viszont egyértelműen szemben áll Erdoğannal és az AKP-val. Kettejük közül a nagyobbik a választásokon a második legtöbb szavazatot szerző Republikánus Párt, a CHP. De Er­doğan egész politikusi karrierje vezérfonalát éppen azzal a kemalista, szekuláris örökséggel szembeni harc adta, amelynek éppen a CHP a mai megjelenítője. Nyugatos – minősíteném a szervezetet, de akkor mi a nemrég létrejött HDP, amely a legtöbb női jelöltet állította, de vállaltan meleg indulót is szerepeltetett a listákon, a legfőbb törekvése azonban a kurd lakosság érdekeinek képviselete? Az ország délkeleti részében élő kurdokat gyakran még ma is hegyi törököknek nevezi a jobboldali hatalom. Ugyanakkor meg kell említeni azt is – mégpedig hangsúlyosan –, hogy Törökország már kétmillió (!) menekültet fogadott be Szíriából és Irakból, köztük minden bizonnyal bőséggel kurdokat is. De visszatérve az esélyekhez: azt sem zárhatjuk ki, hogy kormányalakítás nélkül új választásokat ír ki az államfő, és a kormányozhatóság igénye ebben az esetben esetleg más szavazati arányokat alakít ki.

Törökország helyzetének nehézségeit és ellentmondásait jelzi, hogy a nemzetközi pénzpiacok nem fogadták valami jól a választási eredményeket – minden bizonnyal előre látva a kialakult helyzetben rejlő számos bizonytalanságot. A török gazdaság az elmúlt években jól muzsikált, de nem nagyon jól. A hitelezők és befektetők bizalma könnyen meginoghat tehát. A szavazópolgárok pedig kénytelenek lesznek gazdasági megfontolásokkal keresztezni politikai állásfoglalásukat, amikor a következő kormány sikerességéről mondanak ítéletet.

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Halk, mély morgás

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

 

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”

 

Előrehozott 2026

Olyan intenzitással történnek az események a magyar belpolitikában az utóbbi hónapokban, hogy immár komolyan felvethető: Orbán rendszerét akár a 2026-os általános választások előtt is le lehet váltani. Ideje hát gondolkodni ilyen forgatókönyveken is.