Francia botrány: Kenőolaj

  • - kovácsy -
  • 2001. február 15.

Külpol

Börtönbe aligha kerül, de az ilyen, egykor köztiszteletben álló személyek közé tartozik a 78 éves Roland Dumas, a néhai Mitterrand elnök egyik bizalmasa, éveken át külügyminiszter, később az alkotmánybíróság elnöke. Minisztersége idején, 1990-ben jött létre az a megállapodás, amelynek keretében a francia Thomson-CSF állami fegyvergyártó cég hat hadihajót adott el Tajvannak. Az ügyletet övező titokzatos és tisztázatlan pénzmozgások kapcsán indított hivatalos vizsgálat évekkel később, 1977-ben kezdődött. A bírósági eljárás főszereplője és vádlottja egy ötvenes éveiben járó egykori modell, Christine Deviers-Joncour volt, aki annak idején állítólag kijárta a külügyminiszternél, hogy bólintson rá az üzletre, amelyet kezdetben határozottan ellenzett, tekintettel Peking érzékenységére és ennek esetleges következményeire.
Börtönbe aligha kerül, de az ilyen, egykor köztiszteletben álló személyek közé tartozik a 78 éves Roland Dumas, a néhai Mitterrand elnök egyik bizalmasa, éveken át külügyminiszter, később az alkotmánybíróság elnöke. Minisztersége idején, 1990-ben jött létre az a megállapodás, amelynek keretében a francia Thomson-CSF állami fegyvergyártó cég hat hadihajót adott el Tajvannak. Az ügyletet övező titokzatos és tisztázatlan pénzmozgások kapcsán indított hivatalos vizsgálat évekkel később, 1977-ben kezdődött. A bírósági eljárás főszereplője és vádlottja egy ötvenes éveiben járó egykori modell, Christine Deviers-Joncour volt, aki annak idején állítólag kijárta a külügyminiszternél, hogy bólintson rá az üzletre, amelyet kezdetben határozottan ellenzett, tekintettel Peking érzékenységére és ennek esetleges következményeire.

Deviers-Joncour, aki hónapokat töltött előzetes letartóztatásban, azt vallotta a bíróság előtt, hogy az Elf - ugyancsak állami - olajvállalat megbízásából mozdította előre a fegyverüzlet ügyét, továbbá elhintette, hogy Dumas sem járt rosszul a dologban. Aztán - immár nem a bíróságon, hanem egy általa jegyzett könyv formájában - többek között beismerte, hogy évekig az egykori külügyminiszter szeretője volt, megosztotta vele a luxuslakását, amelyet az Elf bocsátott a rendelkezésére, kegyein kívül nagy értékű ajándékokkal, antik görög szobrokkal, méregdrága, kézzel varrott olasz cipőkkel halmozta el a francia diplomácia elegáns, műpártoló vezetőjét.

Ezután is eltelt még több mint két hét, mire - egy hónappal ezelőtt - megkezdődött Párizsban a Dumas-ügy bírósági tárgyalása. Vállalati - de közvetett módon valójában közpénzekkel történt - visszaélés a vád, amellyel kapcsolatban Dumas-n kívül Christine Deviers-Joncours-nak, továbbá az Elf egykori vezetőinek is számot kell adniuk a múltról. Az ügyészségi verzió szerint maga Dumas érte el a befolyásával, hogy partnere busásan fizető fal álláshoz jusson (tízmilliókról van szó, frankban). A hadihajó-eladás ügye nem tárgya a pernek, ez a francia törvények alapján nem is volna lehetséges.

A vádlottak köre azonban az első hetekben nem volt teljes. A vallomások főszereplője egy évekkel korábban Svájcba, majd tovább, a Fülöp-szigetekre szökött, mindig is homályos jogállású Elf-vezető, a szintén hetvenes éveiben járó Alfred Sirven volt, akit hosszas nemzetközi erőfeszítések eredményeként február első napjaiban sikerült letartóztatni Manila melletti villájában, békés délutáni borozgatás közben. Mivel a párizsi gép már felszállt, hamarjában Frankfurtba röpítették, ahonnan már vitte is volna tovább egy francia katonai gép, de hirtelen a német hatóságok kíváncsisága is felhorgadt. Azt gyanítják ugyanis, hogy amikor az Elf a kilencvenes évek elején megvásárolt egy keletnémet olajfinomítót, a Leuna-műveket,

bizonyos pénzek kicsurrantak

a közvetítés fejében, és ezek egy része a kereszténydemokraták pártkasszáját duzzasztotta, mintegy Mitterrand segítő ajándékaként az ő Helmut barátjának.

De, hogy ne legyen a végén megint feszültség a két, újabban erőteljesebben huzakodó és zsörtölődő nagy szomszéd között, monsieur Alfred csak egyetlen éjszaka erejéig élvezte a német büntetés-végrehajtás vendégszeretetét, hogy most már Párizsban tegyen igazságot az egymásra és mindenekelőtt őrá mutogató vádlottak között. Többször célzott rá, hogy éppenséggel volna mesélnivalója.

És ezen nincs is mit csodálkozni. Az Elf a hatvanas években jött létre, egyrészt Franciaország energiaönállóságának előmozdítása érdekében, másrészt Párizs Afrika-politikájának ügynökeként. A cég elsősorban Afrikában kutatott, és igyekezett koncesszióba venni olaj-lelőhelyeket, és ehhez természetesen szükség volt az érdekelt helyi elitek készséges jóindulatára, amit kiválóan acélozhat egy-egy nagyvonalú gesztus. A jól vagy rosszul felfogott államérdek így munkált a gazdasági szférában, ahol a fekete- kasszák körüli ködösítést ráadásul a politikai bal és jobb klientúraépítési versengése is fokozta. Az Elf egyébként a kilencvenes évek folyamán hihetetlen lendülettel terjeszkedett Oroszországtól az Északi-tengerig, és miközben dagadhatott a nemzeti önérzet, a milliárdos veszteségek végül megroppantották az állami olajvállalatot. Tavalyelőtt fel is vásárolta a konkurens TotalFina csoport.

A francia újságolvasók pedig, akiket az apró gesztusok, biccentések és félszavak részletességéig kényeztetnek bírósági beszámolóikkal a lapok, most izgatottan várják, föltárja-e végre a köztársaság szennyesét az állítólagos főkavaró és vezérmacher, Alfred Sirven.

- kovácsy -

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.