Trump első harminc napja

Hódító Robur

Külpol

Mi fűti Donald Trumpot, merre mutatnak első intézkedései? Elnökségének első 30 napja sokkolta az amerikaiakat – de az, amit eddig tett, tetszik a szavazók többségének.

Donald Trump talán még soha nem volt olyan népszerű, mint mostani elnöksége első hónapja után. Az Egyesült Államokban az első száz nap értékelésének Franklin D. Roosevelt elnöksége óta van hagyománya: ő akkor, a gazdasági világválság idején elnöksége első száz napjára ígért drasztikus intézkedéseket, és ezt be is váltotta: ennyi idő alatt elfogadtatta a New Dealnek nevezett intézkedéscsomagot a törvényhozással. Az első száz napot az elnökség „mézesheteinek” nevezi az amerikai sajtó, ekkor próbálja minden elnök elfogadtatni legradikálisabb vagy legellentmondásosabb terveit, mert tudja, hogy később a lehetőségei csak szűkülni fognak.

De nem sokra megy az, aki valamiféle konzisztens ideológiát keres Trump eddigi ténykedése mögött, a kaotikus, gyakran egymásnak ellentmondó kijelentések és döntések mögött ugyanis nehéz felfedezni valamiféle átfogó, jól végiggondolt politikai manifesztumot. Ezt az adminisztrációt a gyakorlatiasság jellemzi, Trumpnak nincsenek átfogó jövőképet elemző beszédei vagy nyilatkozatai. A mantra egyszerű: Tegyük újra naggyá Amerikát! Mindemellett politikai és gazdasági döntéseinek talán mégiscsak van egy állandó jellemzője: ő elsősorban és mindenekfelett „tranzakciós elnök”.

Valamit valamiért

Trump Elon Muskot bízta meg az újonnan létrehozott kormányzati hatékonysági minisztérium (Department of Government Efficiency – DOGE) vezetésével. Az ideiglenes szervezet feladata az, hogy 1000 milliárd dollárt faragjon le a tavaly 6,76 billió (1012) dollárra rúgó szövetségi költségvetésből. Ehhez állami alkalmazottak tízezreitől kellene megszabadulni, és mostanra közülük már mintegy 75 ezer el is fogadta a végkielégítéssel járó ajánlatot. (Ezen sorok írásakor a bíróság ideiglenesen blokkolta az elbocsátások végrehajtását.) Trump csillogó szemekkel hallgatta, hogy vagy 8 ezer kormányzati épület már most üres, és a további kényszernyugdíjazásokkal rengeteg további épületet lehetne hasznosítani, vagy az ingatlanbérleteket törölni. Az elnök, mint tudjuk, ingatlanfejlesztő, és nem kétséges, hogy mindebben a felszabaduló épületek újrahasznosítása, az azokkal kapcsolatos „tranzakciók” érdeklik a legjobban. Trump szeme előtt nem az elbocsátottak sorsa, hanem a hatalmas ingatlanügylet izgalma lebeg.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk