Trump első harminc napja

Hódító Robur

Külpol

Mi fűti Donald Trumpot, merre mutatnak első intézkedései? Elnökségének első 30 napja sokkolta az amerikaiakat – de az, amit eddig tett, tetszik a szavazók többségének.

Donald Trump talán még soha nem volt olyan népszerű, mint mostani elnöksége első hónapja után. Az Egyesült Államokban az első száz nap értékelésének Franklin D. Roosevelt elnöksége óta van hagyománya: ő akkor, a gazdasági világválság idején elnöksége első száz napjára ígért drasztikus intézkedéseket, és ezt be is váltotta: ennyi idő alatt elfogadtatta a New Dealnek nevezett intézkedéscsomagot a törvényhozással. Az első száz napot az elnökség „mézesheteinek” nevezi az amerikai sajtó, ekkor próbálja minden elnök elfogadtatni legradikálisabb vagy legellentmondásosabb terveit, mert tudja, hogy később a lehetőségei csak szűkülni fognak.

De nem sokra megy az, aki valamiféle konzisztens ideológiát keres Trump eddigi ténykedése mögött, a kaotikus, gyakran egymásnak ellentmondó kijelentések és döntések mögött ugyanis nehéz felfedezni valamiféle átfogó, jól végiggondolt politikai manifesztumot. Ezt az adminisztrációt a gyakorlatiasság jellemzi, Trumpnak nincsenek átfogó jövőképet elemző beszédei vagy nyilatkozatai. A mantra egyszerű: Tegyük újra naggyá Amerikát! Mindemellett politikai és gazdasági döntéseinek talán mégiscsak van egy állandó jellemzője: ő elsősorban és mindenekfelett „tranzakciós elnök”.

Valamit valamiért

Trump Elon Muskot bízta meg az újonnan létrehozott kormányzati hatékonysági minisztérium (Department of Government Efficiency – DOGE) vezetésével. Az ideiglenes szervezet feladata az, hogy 1000 milliárd dollárt faragjon le a tavaly 6,76 billió (1012) dollárra rúgó szövetségi költségvetésből. Ehhez állami alkalmazottak tízezreitől kellene megszabadulni, és mostanra közülük már mintegy 75 ezer el is fogadta a végkielégítéssel járó ajánlatot. (Ezen sorok írásakor a bíróság ideiglenesen blokkolta az elbocsátások végrehajtását.) Trump csillogó szemekkel hallgatta, hogy vagy 8 ezer kormányzati épület már most üres, és a további kényszernyugdíjazásokkal rengeteg további épületet lehetne hasznosítani, vagy az ingatlanbérleteket törölni. Az elnök, mint tudjuk, ingatlanfejlesztő, és nem kétséges, hogy mindebben a felszabaduló épületek újrahasznosítása, az azokkal kapcsolatos „tranzakciók” érdeklik a legjobban. Trump szeme előtt nem az elbocsátottak sorsa, hanem a hatalmas ingatlanügylet izgalma lebeg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.