Trump első harminc napja

Hódító Robur

Külpol

Mi fűti Donald Trumpot, merre mutatnak első intézkedései? Elnökségének első 30 napja sokkolta az amerikaiakat – de az, amit eddig tett, tetszik a szavazók többségének.

Donald Trump talán még soha nem volt olyan népszerű, mint mostani elnöksége első hónapja után. Az Egyesült Államokban az első száz nap értékelésének Franklin D. Roosevelt elnöksége óta van hagyománya: ő akkor, a gazdasági világválság idején elnöksége első száz napjára ígért drasztikus intézkedéseket, és ezt be is váltotta: ennyi idő alatt elfogadtatta a New Dealnek nevezett intézkedéscsomagot a törvényhozással. Az első száz napot az elnökség „mézesheteinek” nevezi az amerikai sajtó, ekkor próbálja minden elnök elfogadtatni legradikálisabb vagy legellentmondásosabb terveit, mert tudja, hogy később a lehetőségei csak szűkülni fognak.

De nem sokra megy az, aki valamiféle konzisztens ideológiát keres Trump eddigi ténykedése mögött, a kaotikus, gyakran egymásnak ellentmondó kijelentések és döntések mögött ugyanis nehéz felfedezni valamiféle átfogó, jól végiggondolt politikai manifesztumot. Ezt az adminisztrációt a gyakorlatiasság jellemzi, Trumpnak nincsenek átfogó jövőképet elemző beszédei vagy nyilatkozatai. A mantra egyszerű: Tegyük újra naggyá Amerikát! Mindemellett politikai és gazdasági döntéseinek talán mégiscsak van egy állandó jellemzője: ő elsősorban és mindenekfelett „tranzakciós elnök”.

Valamit valamiért

Trump Elon Muskot bízta meg az újonnan létrehozott kormányzati hatékonysági minisztérium (Department of Government Efficiency – DOGE) vezetésével. Az ideiglenes szervezet feladata az, hogy 1000 milliárd dollárt faragjon le a tavaly 6,76 billió (1012) dollárra rúgó szövetségi költségvetésből. Ehhez állami alkalmazottak tízezreitől kellene megszabadulni, és mostanra közülük már mintegy 75 ezer el is fogadta a végkielégítéssel járó ajánlatot. (Ezen sorok írásakor a bíróság ideiglenesen blokkolta az elbocsátások végrehajtását.) Trump csillogó szemekkel hallgatta, hogy vagy 8 ezer kormányzati épület már most üres, és a további kényszernyugdíjazásokkal rengeteg további épületet lehetne hasznosítani, vagy az ingatlanbérleteket törölni. Az elnök, mint tudjuk, ingatlanfejlesztő, és nem kétséges, hogy mindebben a felszabaduló épületek újrahasznosítása, az azokkal kapcsolatos „tranzakciók” érdeklik a legjobban. Trump szeme előtt nem az elbocsátottak sorsa, hanem a hatalmas ingatlanügylet izgalma lebeg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.