Így hazudunk a görögöknek

  • Dercsényi Dávid
  • 2014. október 3.

Külpol

Hogyan magyarázkodik a magyar nagykövet Athénban? Nyilvánvaló hazugságokkal.

Az egyik legnagyobb görög napilap, a Kathimerini szeptember 19-én a neten is fellelhető cikket közölt, amely az Ökotárs-ügy kapcsán a magyar civil szféra elleni háborút taglalja. A magyar diplomácia sem volt rest, és a legújabb magyar diplomácia csodafegyverét bevetve, a Del Medico-akcióterv nyomvonalán, olvasói levelet íratott Sándorfi Eszterrel, az athéni magyar nagykövettel.

false

 

Fotó: MTI/Soós Lajos

A levelet a szegedi magyar görög kisebbség (közelebbről Purosz Alexandrosz) lefordította, így már magyarul is hozzáférhető.

És hát van itt szem-szájnak hányingere.

Sándorfi nem hazugozza le a lapot, elvégre ezt csak a világ vezető hatalmának elnöke érdemelheti ki Orbán kifutófiújától, Szijjártó Péter külügyminisztertől. Nem, Sándorfi csak „bizonyos pontosításokat szeretne tenni” a cikkel kapcsolatban, úgy is mint:

Sajnos komoly utaló jelek vannak arra vonatkozóan, hogy a norvég pénzek szétosztásával foglalkozó magyarországi alapítvány nem tartotta be a pénzügyi szabályokat, és nem volt független a teljes civil szféra tekintetében. A forrásból mindig ugyanaz a 12-13 alapítvány részesült, annak ellenére, hogy a pályázataik gyakran nem feleltek meg a kiírásnak, például nem rendelkeztek a megfelelő önrésszel.” A „komoly utaló jelek” fordulatnál kevesebbért is tört már ki háború, mindazonáltal tudjuk, hogy az Ökotárs áthidaló kölcsönöket szolgáltatott bizonyos szervezeteknek, akik ezek nélkül bebukták volna a más pályázatokon elnyert, de időben ki nem fizetett pénzeket, azaz az Ökotárs bár papíron tán szabálytalan volt, de köszönetet érdemel, hogy segített áthidalni bizonyos likviditási gondokat. Alkalmazkodott a magyar valósághoz, ám ezt razziával hálálta meg az állam, amelynek civil szervezeteit az Ökotárs segítette.

A forrásokból nem mindig ugyanaz a 12-13 szervezet részesült, ez megtekinthető az Ökotárs honlapján is, ellenben ez a 12-13 szervezet szúrta Lázár János szemét, őket tekintette „baloldali, ellenzéki kötődésűnek”, amely tényálladék fennforgásának foganatosítása NERniában igazán skandalum.

A magyar hatóságnak meg kellett tenni a megfelelő lépéseket, mivel a szóban forgó alapítvány megtagadta az ellenőrzéshez szükséges dokumentáció átadását. A rendőrségi akció helyességét és szabályszerűségét egyébként az alapítvány ügyvédje is elismerte.” Az Ökotárs részletesen elmagyarázza, mit adott át, mit nem a KEHI-nek, és miért – személyes adatokat és az alapítvány működéséhez titkosnak minősülő személyi információkat nem adott át. A rendőrségi akció kapcsán az alapítvány panaszt tett, és korábbi panaszaikat a hatóság válaszra sem méltatta „Felháborítónak és minden jogállami normával ellentétesnek tartjuk, hogy ezekre a megkereséseinkre sem mi, sem pedig a támogatók érdemi választ eddig a magyar kormány egyetlen szervétől sem kaptak.”

Végül Sándorfi kitér Orbán tusványosi beszédére is: „És még egy gondolat a cikk utolsó mondatával kapcsolatban: Orbán Viktor magyar miniszterelnök Oroszországot, Kínát, Szingapúrt stb. nem követendő modellként állította Magyarország elé, mindössze rámutatott, hogy egy nem liberális demokrácia is működhet sikeres gazdaságként.” Hát itt azért nem irigylem Sándorfit, a feketéről azt kéne állítania, hogy fehér (nem mintha ez nem lenne napi gyakorlat a kormány részéről), de hát ha Orbán egyfelől kijelentette, hogy „ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket. Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország. És azt hiszem, hogy a mi politikai közösségünk évekkel ezelőtt jól érezte meg, jól tapintott rá, talán föl is dolgozta intellektuálisan ezt a kihívást, és ha visszagondolunk arra, hogy mit csináltunk az elmúlt négy évben, és mit fogunk tenni a következő négy évben, akkor valójában ez értelmezhető innen is”, majd pedig azt, hogy „Ki kellett mondanunk azt, hogy egy demokrácia nem szükségképpen liberális. Az, hogy valami nem liberális, még lehet demokrácia. Sőt, ki kellett, ki lehetett mondani azt is, hogy valószínűleg a liberális demokrácia államszervezési elvére épülő társadalmak a következő évtizedekben nem tudják fenntartani a világ-versenyképességüket, sokkal inkább egy visszaszorulást szenvednek el, hacsak nem lesznek képesek magukat jelentősen megváltoztatni”, akkor mégis milyen viszonyulásban áll ezekkel az országokkal? Mélyen elítéli őket? És miért olyan fura, ha az Ökotárs-botrány és a tusványosi beszéd ismeretében valaki arra a következtetésre jut, amire Obamától Görögországig oly sokan?

De nem probléma, hazudjunk kifelé és magunknak is, abból baj nem lehet.

 

Orbán beszéd: http://mno.hu/tusvanyos/orban-viktor-teljes-beszede-1239645?oldal=2

 

Kathimerini: http://www.kathimerini.gr/783646/article/epikairothta/kosmos/akhryxtos-polemos-kata-twn-mko-sthn-oyggaria

 

Sándorfi fordítása: http://www.szegedigorogok.hu/wp-content/uploads/2014/09/S%C3%A1ndorfi-Eszter.pdf

 

Ökotárs-védekezés: https://norvegcivilalap.hu/hu/node/8571

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.