Az egyik legnagyobb görög napilap, a Kathimerini szeptember 19-én a neten is fellelhető cikket közölt, amely az Ökotárs-ügy kapcsán a magyar civil szféra elleni háborút taglalja. A magyar diplomácia sem volt rest, és a legújabb magyar diplomácia csodafegyverét bevetve, a Del Medico-akcióterv nyomvonalán, olvasói levelet íratott Sándorfi Eszterrel, az athéni magyar nagykövettel.
| ||
A levelet a szegedi magyar görög kisebbség (közelebbről Purosz Alexandrosz) lefordította, így már magyarul is hozzáférhető.
És hát van itt szem-szájnak hányingere.
Sándorfi nem hazugozza le a lapot, elvégre ezt csak a világ vezető hatalmának elnöke érdemelheti ki Orbán kifutófiújától, Szijjártó Péter külügyminisztertől. Nem, Sándorfi csak „bizonyos pontosításokat szeretne tenni” a cikkel kapcsolatban, úgy is mint:
„Sajnos komoly utaló jelek vannak arra vonatkozóan, hogy a norvég pénzek szétosztásával foglalkozó magyarországi alapítvány nem tartotta be a pénzügyi szabályokat, és nem volt független a teljes civil szféra tekintetében. A forrásból mindig ugyanaz a 12-13 alapítvány részesült, annak ellenére, hogy a pályázataik gyakran nem feleltek meg a kiírásnak, például nem rendelkeztek a megfelelő önrésszel.” A „komoly utaló jelek” fordulatnál kevesebbért is tört már ki háború, mindazonáltal tudjuk, hogy az Ökotárs áthidaló kölcsönöket szolgáltatott bizonyos szervezeteknek, akik ezek nélkül bebukták volna a más pályázatokon elnyert, de időben ki nem fizetett pénzeket, azaz az Ökotárs bár papíron tán szabálytalan volt, de köszönetet érdemel, hogy segített áthidalni bizonyos likviditási gondokat. Alkalmazkodott a magyar valósághoz, ám ezt razziával hálálta meg az állam, amelynek civil szervezeteit az Ökotárs segítette.
A forrásokból nem mindig ugyanaz a 12-13 szervezet részesült, ez megtekinthető az Ökotárs honlapján is, ellenben ez a 12-13 szervezet szúrta Lázár János szemét, őket tekintette „baloldali, ellenzéki kötődésűnek”, amely tényálladék fennforgásának foganatosítása NERniában igazán skandalum.
„A magyar hatóságnak meg kellett tenni a megfelelő lépéseket, mivel a szóban forgó alapítvány megtagadta az ellenőrzéshez szükséges dokumentáció átadását. A rendőrségi akció helyességét és szabályszerűségét egyébként az alapítvány ügyvédje is elismerte.” Az Ökotárs részletesen elmagyarázza, mit adott át, mit nem a KEHI-nek, és miért – személyes adatokat és az alapítvány működéséhez titkosnak minősülő személyi információkat nem adott át. A rendőrségi akció kapcsán az alapítvány panaszt tett, és korábbi panaszaikat a hatóság válaszra sem méltatta „Felháborítónak és minden jogállami normával ellentétesnek tartjuk, hogy ezekre a megkereséseinkre sem mi, sem pedig a támogatók érdemi választ eddig a magyar kormány egyetlen szervétől sem kaptak.”
Végül Sándorfi kitér Orbán tusványosi beszédére is: „És még egy gondolat a cikk utolsó mondatával kapcsolatban: Orbán Viktor magyar miniszterelnök Oroszországot, Kínát, Szingapúrt stb. nem követendő modellként állította Magyarország elé, mindössze rámutatott, hogy egy nem liberális demokrácia is működhet sikeres gazdaságként.” Hát itt azért nem irigylem Sándorfit, a feketéről azt kéne állítania, hogy fehér (nem mintha ez nem lenne napi gyakorlat a kormány részéről), de hát ha Orbán egyfelől kijelentette, hogy „ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket. Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország. És azt hiszem, hogy a mi politikai közösségünk évekkel ezelőtt jól érezte meg, jól tapintott rá, talán föl is dolgozta intellektuálisan ezt a kihívást, és ha visszagondolunk arra, hogy mit csináltunk az elmúlt négy évben, és mit fogunk tenni a következő négy évben, akkor valójában ez értelmezhető innen is”, majd pedig azt, hogy „Ki kellett mondanunk azt, hogy egy demokrácia nem szükségképpen liberális. Az, hogy valami nem liberális, még lehet demokrácia. Sőt, ki kellett, ki lehetett mondani azt is, hogy valószínűleg a liberális demokrácia államszervezési elvére épülő társadalmak a következő évtizedekben nem tudják fenntartani a világ-versenyképességüket, sokkal inkább egy visszaszorulást szenvednek el, hacsak nem lesznek képesek magukat jelentősen megváltoztatni”, akkor mégis milyen viszonyulásban áll ezekkel az országokkal? Mélyen elítéli őket? És miért olyan fura, ha az Ökotárs-botrány és a tusványosi beszéd ismeretében valaki arra a következtetésre jut, amire Obamától Görögországig oly sokan?
De nem probléma, hazudjunk kifelé és magunknak is, abból baj nem lehet.
Orbán beszéd: http://mno.hu/tusvanyos/orban-viktor-teljes-beszede-1239645?oldal=2
Kathimerini: http://www.kathimerini.gr/783646/article/epikairothta/kosmos/akhryxtos-polemos-kata-twn-mko-sthn-oyggaria
Sándorfi fordítása: http://www.szegedigorogok.hu/wp-content/uploads/2014/09/S%C3%A1ndorfi-Eszter.pdf
Ökotárs-védekezés: https://norvegcivilalap.hu/hu/node/8571
