„A legrosszabb, amit tehetsz egy üzlet nyélbeütése közben, ha látszik rajtad, hogy kétségbeesetten akarod. Ha a másik fickó vért szimatol, te halott vagy” – ez olvasható Trump „kedvenc” könyvében, a saját maga által írt Az üzletkötés művészetében, de ezúttal ő volt az, aki vért szimatolt. És ez rányomta a bélyegét az ukrán elnökkel való találkozójára a Fehér Ház Ovális Irodájában, amely kiabálásba és vádaskodásba torkollott. Talán még sosem láttunk olyan zavarbaejtően békétlen pillanatokat élő adásban, mint most: az amerikai fél olyan kegyetlenül alázta meg a hazájáért harcoló ukránok elnökét, hogy az jóérzésű embernek nem nyerhette el a tetszését, de Putyinét biztosan – meg persze azokét, akiknek nincs ellenére Putyin barátsága.
Zelenszkij azután látogatott Washingtonba, hogy Trump népszerűtlen diktátornak, középszerű komikusnak nevezte, sőt azt hazudta, hogy az ukrán felet okolta a háborúért. Előbb irreálisan kedvezőtlen ajánlatot tett az ukrán ásványkincsekért, majd Zelenszkij mégis hajlandónak mutatkozott aláírni egy egyezményt, ami nem tartalmaz garanciákat a békére. Ezek után nem túlzás azt mondani, hogy Trump már akkor érezhette a vérszagot, amikor Zelenszkij kiszállt a Chevroletből a Fehér Ház kapujában. Az amerikai elnök még a ruházatára is megjegyzéseket tett. Pedig tegnap a maga sajátos módján békülékenységet mutatott, amikor Keir Starmer brit miniszterelnök társaságában úgy tett, mintha nem emlékezne, hogy korábban diktátornak nevezte Zelenszkijt.
Megbeszélésük végén, amikor a média is jelen volt már, Trump ismét arról beszélt, hogy az európai NATO-tagállamoknak többet kell költeniük védekezésre – de nem Magyarországot emelte ki követendő mintaként, hanem Lengyelországot –, majd kijelentette: „Én középen állok, Ukrajnáén és Oroszországén is. Én meg akarom oldani.” Zelenszkij viszont csakhamar közbeszúrta, hogy Trumpnak nem szabad „kompromisszumokat kötni egy gyilkossal”, és „létfontosságú” garanciákat kell rendelni a fenntartható békéhez. A BBC kérdésére az amerikai fél megerősítette: „Küldünk még fegyvereket, de remélhetőleg már nem sokat, mert arra számítunk, hogy ez a háború véget ér hamarosan.”
Az ukrán elnök olyan hadifoglyok fotóit mutatta Trumpnak, akik megjárták az orosz táborokat, és azt mondta, a háború nem csak arról szól, hogy ki profitál a bányászatból. De Trumpot nem lehetett kizökkenteni. Arra az újságírói felvetésre, hogy Putyinnal megegyező nézeteket hangoztat, gúnyolódással felelt, majd leszögezte, hogy nem lehet úgy békét kötni, ha közben „szörnyű dolgokat mondunk Putyinról”. „Nem fújok egy követ senkivel, csak az Egyesült Államok pártján vagyok, és a világ jólétének pártján” – és ezután kezdődött a megbeszélés igazán rémálomba illő része. (Az egész beszélgetés az alábbi videóban látható.)
Trump váratlanul Zelenszkijre kezdett mutogatni, és szemére hányta, hogy nem elég hálás, és „a III. világháborúval játszik”. Majd J.D. Vance még hangosabban követelt köszönetet, és azzal vádolta Zelenszkijt, hogy „az amerikai média szeme láttára pereskedik velük”. Már-már gyerekes jelenet kerekedett abból, hogy Trump és Vance kórusban követelték a köszönetet, de Zelenszkij nem kezdett hajbókolni, hanem azt válaszolta, hogy rengetegszer köszönetet mondott már az amerikai embereknek.
„Kipróbáltuk már Joe Biden módszerét, a mellkasunkat döngetve úgy tettünk, mintha az Egyesült Államok elnökének szavai többet számítanának, mint az Egyesült Államok elnökének tettei” – mondta Vance, majd hozzátette, hogy őket az tette naggyá, hogy értenek a diplomáciához. Zelenszkij azzal tromfolt vissza, hogy Putyinnal nincs értelme diplomáciát folytatni, mert korábban is megtörte az ígéreteit. „Szóval milyen diplomáciáról beszélsz, J.D.?”
Vance ezután szabadult el igazán: azzal vádolta Zelenszkijt, hogy „propagandautakat” szervez Ukrajnába, és „tiszteletlen” velük, az ukrán elnök pedig elég esetlenül próbálta kifejezni, hogy egy háborúban minden országnak vannak nehézségei, de azt vonakodott elismerni – pedig Vance ezt akarta kicsikarni belőle –, hogy emberhiánnyal küzdenek a fronton. Arra utalt, hogy az Egyesült Államok sem érezné magát kellemesen egy háború közepén.
Mire Trump felcsattant: „Ne akard megmondani nekünk, mit fogunk érezni. Nem vagy abban a helyzetben, hogy megmond, mit fogunk érezni… Magadnak köszönheted, hogy rossz helyzetben vagy. Egyetlen ütőkártyád sincsen...” – oktatta Zelenszkijt, akit az alelnökével együtt egyre inkább úgy kezeltek, mint két maffiózó, akik egy nem szimpatikus vendéget akarnak megleckéztetni egy éjszakai lokál férfi vécéjében.
„Az a baj, hogy megengedtem, hogy nagyfiú legyél, de nem vagy nagyfiú az Egyesült Államok nélkül. A néped nagyon bátor, de vagy egyezséget kötsz velünk, vagy harcolsz egyedül. Nem lesz szép, de talán végigharcolod, meglátjuk.”
Trump még azt is felemlegette, hogy a kampányban az ukrán elnök Pennsylvaniában a demokratákkal jelent meg egy színpadon. (Tavaly szeptemberben Zelenszkij valóban ellátogatott egy fegyvergyárba Scrantonban, ahol megköszönte az amerikai embereknek a katonai segítséget, és találkozott Matt Cartwright demokrata képviselővel.)
Trump: „Nincsenek erős kártyalapjaid.” Zelenszkij: „Nem azért jöttem, hogy kártyázzak.”
Trump és Zelenszkij rossz viszonya korábbról ered, amikor az amerikai elnök az ukrán kollégától várta, hogy kompromitáló információkat biztosít számára Joe Biden fia, Hunter Biden ellen. Akkor Zelenszkij ezt nem tette meg, Trump pedig a mai sajtótájékoztatón egészen hosszan ecsetelte a sérelmeit ezzel kapcsolatban, miközben sajátos modorában szidta Bident, és csúfondáros hangon emlegette azokat, akik az orosz kapcsolatait firtatták. Ekkor történt, hogy a washingtoni ukrán nagykövet, Oksana Markarova már a fejét fogta két székkel Pete Hegseth védelmi miniszter mellett.
The Ukrainian ambassador had her head in her hands by this point. pic.twitter.com/AhnsgWbqOb
— Kaitlan Collins (@kaitlancollins) February 28, 2025
De nemcsak ő, hanem maga Zelenszkij is egyre kevésbé rejtette el a reakcióit. Amikor Trump megint azt emlegette, hogy Amerika több támogatást nyújtott Ukrajnának, mint Európa – ami tényszerűen nem igaz –, Zelenszkij kijavította. „Európa tényleg segített. Trump elnök azt mondja, hogy kevesebbet, de barátaink és támogató partnerek, tényleg sokat adtak, elnök úr.” „Igen? Talán, de sokkal kevesebbet” – kételkedett Trump. „Nem” – szögezte le Zelenszkij. „Sokkal kevesebbet.” „Nem.” „Kevesebbet.” „Nem.” „Oké” – legyintett végül az amerikai elnök, aki azzal zárt, hogy ennyi elég is volt, de ami itt történt, az jól mutat majd a tévében.
A találkozó végül hamarabb zárult a tervezettnél, és Zelenszkijt példátlan módon nem kísérte vissza az autójához az amerikai elnök. Lett volna még egy közös sajtótájékoztatójuk, de arra sem került sor, és persze az ásványkincsekről szóló egyezményt sem írták alá.
A részletek nem ismertek, de a két vezető az alábbi pontokon veszhetett össze: Ukrajna helyet kért a tárgyalóasztalnál és biztonsági garanciákat kért. Trump azonban korábban is arról beszélt, hogy nem biztosítja, hogy hivatali idején újra megvédené az országot, ha Oroszország ismét támad. Az amerikai elnököt már az is felpaprikázta, hogy Zelenszkij nem írta alá rögtön az ásványkincsekről szóló első tervezetet. A legutóbbi szerint egy közös ukrán–amerikai pénzügyi alapot hoznának létre, amibe Ukrajna a jövőbeli kitermelés-bevételeinek felét fizetik be. Ezt Amerika kezelné, de csak Ukrajna területén fektethetné be.
Trump pár perccel később a közösségi médiában arról írt, hogy „jelentőségteljes találkozója volt” Zelenszkijjel, és míg „sok kijön az emberből érzelmek hatására”, Zelenszkij nincs készen a békére. „Nem előnyt akarok [adni Ukrajnának], hanem békét” – szögezte le Trump, és dörgedelmes szavait azzal zárta, hogy az ukrán elnök, aki tiszteletlen volt Amerikával,
„visszajöhet, ha készen áll békére.”
A CNN tudósítója, Kaitlan Collins arról számolt be, hogy Zelenszkijéket szó szerint kidobták a Fehér Házból. Trump az Ovális Irodában azonnal összehívta legfontosabb tanácsadóit, Vance-szel, Rubióval, Bessenttel és másokkal konzultált, majd posztolta a fenti üzenetet. Ezután utasította Marco Rubio külügyminisztert és Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadót, hogy közöljék az üzenetet: elérkezett az idő, hogy Zelenszkij távozzon. Az ukrán delegáció egy külön helyiségben tartózkodott – ez megszokott protokoll egy külföldi vezető látogatásánál. Általában az ilyen megbeszélések után egy közös ebéd következik, az előkészített ételek már tálcákon várakoztak egy közeli folyosón, de az ukránokat felszólították a távozásra. Pedig az ukrán fél folytatni akarta a tárgyalásokat.
A viharos találkozóra sorban és példátlan egységben reagálnak a világ vezetői. Az Egyesült Királyság közölte, hogy pozíciója változatlan, és Keir Starmert idézték: „nincs megállapodás Ukrajnáról Ukrajna nélkül.” Miközben Trump egyik tanácsadója, Margo Martin arról posztolt, hogy „Amerikából sosem fognak hasznot húzni”, Lengyelország arról biztosította Zelenszkijt, hogy nincs egyedül. Ursula von der Leyen azt üzente, hogy „folytatják a munkát az igazságos és tartós békéért”. Emmanuel Macron francia elnök portugál újságíróknak nyilatkozva arról beszélt, hogy Putyin az agresszor, és „meg kell köszönni azoknak, akik segítettek és harcoltak a kezdetektől.” Kaja Kallas, az EU külügyminisztere szerint
„ma nyilvánvalóvá vált, hogy a szabad világnak új vezetőre van szüksége. Rajtunk a sor, európaiakon, hogy felvállaljuk.”
Zelenszkij nyilvánvalóan Vance hálátlanságra vonatkozó vádjára utalt, amikor az X-en így fogalmazott: „Köszönöm, Amerika, köszönöm a támogatást és a látogatást. Köszönöm az elnöknek, a kongresszusnak és az amerikai embereknek. Ukrajnának igazságos és hosszútávú békére van szüksége, pontosan ezen dolgozunk.”
A moszkvai Kreml részéről először Kirill Dmitrijev külföldi befektetésekért felelős biztos reagált a találkozóra: ő „történelminek” nevezte az eseményt. Aztán Dmitrij Medvegyev egykori orosz elnök ünnepelte Zelenszkij megalázását: „A pimasz disznó végre kapott egy kiadós pofont az Ovális Irodában. Donald Trumpnak pedig igaza van: a kijevi rezsim a III. világháborúval játszik.”
És természetesen valami ilyesmiről posztolt Orbán Viktor is az X-en: „Az erősek békét kötnek, a gyengék háborúznak. Ma Donald Trump elnök úr bátran kiállt a béke mellett. Még akkor is, ha sokak számára nehéz volt megemészteni. Köszönöm elnök úr!”
