Interjú

„Kétmilliárd ember vízellátása függ a tibeti hegyektől”

Penpa Cering, Tibet száműzött kormányának elnöke

Külpol

Kína terjeszkedése megállíthatatlannak tűnik – Hongkong bekebelezése után most Tajvannal és Indiával szít fegyveres konfliktust –, s a 20. század első felétől elfoglalt hatalmas területeken brutális módon bánik a kisebbséggé lett népcsoportokkal. Tibet emigráns kormányfőjét a szabad Tibetért szervezett nagy nemzetközi konferencián, a Genfi Fórumon kérdeztük.

Magyar Narancs: Mit takar egészen pontosan a Free Tibet jelszó? A teljes elválást Kínától? Vagy inkább valami olyasmit, amit Joshua Wong hongkongi politikus a Free Hong Kong szlogen alatt ért – azaz az érvényes nemzetközi egyezmények által garantált szabadságjogokat?

Penpa Cering: A szabadság nem feltétlenül függetlenség, érthetjük alatta a nyelv, a vallásgyakorlás, a véleménynyilvánítás szabadságát, a gyülekezés és az információ szabadságát. Mi ezeket az emberi jogokat követeljük, nem feltétlenül az elszakadást Kínától, jóllehet történeti tény, hogy Tibet nem volt Kína része, ahogy Kelet-Turkesztán és Dél-Mongólia sem. (Kelet-Turkesztánnak az őslakosok nevezik Kína Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartományát, itt él a muszlim vallású, a han kínaiaktól etnikailag is különböző ujgur nép túlnyomó többsége. Kína 1946-ban foglalta el. A Mongólia és Kína délkeleti határán fekvő, hatalmas kiterjedésű Dél-Mongólia ma Belső-Mongólia Autonóm Tartomány néven része a Kínai Népköztársaságnak – a szerk.) Mi mégis az őszentsége a dalai láma által meghirdetett középút megközelítést alkalmazzuk. Nem áll szándékunkban függetlenné válni Kínától, és kulcsfontosságú az erőszakmentesség is. Csak tárgyalásokon és párbeszéden át vezet út olyan hosszú távú megoldáshoz, amely a kínai államnak és a tibeti népnek is a hasznára válik.

Ugyanakkor nem túl valószínű, hogy Hszi Csin-ping kormánya komolyan gondolná a Kína–Tibet-konfliktus megoldását a közeljövőben – gondoljunk csak arra, hogy mit tesznek éppen Hongkonggal vagy az ujgurokkal. De próbálkoznunk kell, abban a reményben, hogy idővel a kínai vezetés jobb belátásra tér. A pekingi kormány a „harmonikus társadalmat” hirdeti a népének, mégis több pénzt költ a belső biztonságára, mint a külsőre. Ez az uralkodó és az alattvalói között feszülő bizalmatlanság lenyomata. Harmonikus viszonyt hirdetnek a szomszédos országokkal is – de amit Indiával, Tajvannal vagy a Dél-kínai-tengeren művelnek, annak sincs köze a harmóniához. A kommunisták mindig egy­valamit mondanak, és teljesen mást csinálnak.

MN: Mekkora hatalommal bír a Központi Tibeti Adminisztráció, az önök emigráns kormánya? Milyen erős a jelenléte a különböző nemzetközi szervezetekben?

PC: Az ENSZ-ben nincs képviseletünk, ezért kell a mostani Genfi Fórumhoz hasonló rendezvényeket szerveznünk. Itt tudunk felszólalni Tibetért és más letiport testvéreinkért, az ujgurokért, a dél-mongolokért, a hongkongi népért. A Biztonsági Tanácsban érvényes vétójog miatt az ENSZ a világ legantidemokratikusabb intézménye. Nekünk nincs képviseletünk az ENSZ-ben, ezért nem kormányzati szervezetekre kell hagyatkoznunk. Nincsenek nagykövetségeink sem, mivel más nemzetek nem ismernek el bennünket független államként, de számos országban van irodánk, még ha az erőforrásaink korlátozottak is. A világ államai – ahogy az ENSZ is –, ha úgy érzik, vagy ha épp az szolgálja az érdeküket, Tibetet a függetlenségét jogosan visszakövetelő államnak nevezik, máskor meg mindez feledésbe merül. Holott történelmi hátterét tekintve Tibetnek legalább annyi joga lenne az önállóságra, mint mondjuk Litvániának.

Az emberi jogokat egyének, intézmények vagy nemzetállamok is megsérthetik. Ha nemzetállamok teszik ezt, akkor az elnyomottak nem emelhetik fel a szavukat az ENSZ-ben, hiszen csak az elnyomó államnak van hivatalos képviselete. Ezért kellene átalakítani az ENSZ működését – hogy szót kapjanak a meghurcolt, szenvedő népcsoportok is. A világszervezet ma erre nem alkalmas. Az ENSZ Közgyűlése 1959-ben, 1961-ben és 1965-ben is határozatban sürgette a tibetiek jogainak tiszteletben tartását, az 1961-es dokumentum pedig azt is leszögezi, hogy a népek és nemzetek önrendelkezésének elve megilleti a tibeti népet is. Ettől Peking nem csak Tibetet, de az ujgurokat és az elfoglalt mongol területet is megfosztja. De egyetlen ENSZ-határozat sem érvényesült még. Az ENSZ olyan, mint egy kezek és lábak nélküli emberi test.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.