Kolumbia: Szórásszabadság

  • - kovácsy -
  • 2003. december 4.

Külpol

Vad hírekhez szoktunk Dél-Amerika harmadik legnépesebb országából. Bomba robban zsúfolt szórakozóhelyeken, repülőgépet lőnek le, embert rabolnak. Az elmúlt hetekben - egy kudarcba fulladt referendumot és egy kisebb kormányválságot követően - kivételesen tárgyalásokról, túszok elengedéséről, a civil életbe önként visszatérő milicistákról hallhattunk.

Vad hírekhez szoktunk Dél-Amerika harmadik legnépesebb országából. Bomba robban zsúfolt szórakozóhelyeken, repülőgépet lőnek le, embert rabolnak. Az elmúlt hetekben - egy kudarcba fulladt referendumot és egy kisebb kormányválságot követően - kivételesen tárgyalásokról, túszok elengedéséről, a civil életbe önként visszatérő milicistákról hallhattunk.Felrobbantott hidak és távvezetékoszlopok, halottak százai, szaporodó őserdei taposóaknák, lakóhelyüket elhagyni kényszerülő százezrek (csak a kubai menekültek központjaként ismert Miamiben vagy háromszázezer kolumbiai él már) - évtizedek óta gerillaháború van az országban. (Viszont a hatmilliós Bogotát a világ egyik legélhetőbb fővárosává tette a most leköszönt polgármester, litván bevándorlók gyermeke.) Jó öt éve már, hogy bizakodva méltattuk Andrés Pastrana elnök merész lépését, amellyel lényegében egy felkelő csoport kezére adott egy, az ország területéhez képest kicsi, de mégiscsak bő dunántúlnyi területet. Az volt az ötlet lényege, hogy a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) ily módon bő harminc évi gerilla-hadviselés után fokozatosan a legális és erőszakmentes politizálás útjára lépnek, ezután pedig

végre pacifikálódik

az ország. Tavaly újra elnökválasztás volt, amelyet éppen azért nyert meg Álvaro Uribe, mert ő viszont éppen hogy kemény fellépést ígért a FARC-vel, a szintén balos Nemzeti Felszabadítási Hadsereggel (ELN) és az ellenük szerveződött bosszúálló milíciák időközben erősen megnövekedett szervezetével, az AUC-vel szemben is.

Mindezt a már Pastrana idejében elindított Kolumbia Terv alapozta meg, amelynek hét és fél milliárd dolláros főösszegét jelentős amerikai hozzájárulás támasztotta alá. A nagy ívű elképzelés egyrészt jelentős katonai és biztonsági fejlesztéseket tartalmazott, másrészt pedig - és ezt különösen értékelték Washingtonban - a kokatermelés drasztikus visszaszorítását, az ültetvények megsemmisítését, helyettesítésüket más haszonnövényekkel, valamint a munkanélküliség csökkentését elősegítő intézkedéseket.

A hatalmas ország belső területein élő őslakosság helyzete korábban még érthetővé tette a gerillák sztálinista-trockista-castróista elveken nyugvó törekvéseit, gyakorlatukban azonban mindez ma már elsikkadni látszik. Annyiban különböznek csak a rájuk és feltételezett támogatóikra vadászó szélsőjobboldali milicistáktól (akiknek a többsége ugyanabból a szegényparaszti miliőből származik, mint ők maguk), hogy míg az utóbbiakat főként a drogbárók pénzelik, az előbbiek sorozatos emberrablásokkal és egyéb zsarolási módszerekkel teremtik elő működési költségeik fedezetét. Emellett maguk is leveszik a sápot a kokatermesztés és -feldolgozás hasznáról. Mind a két oldalon magas a 11-12 évesen rekrutált gyerek harcosok száma. És mind a két oldal folyamatosan követ el gyilkosságokat.

Ehhez képest szinte üdítő, hogy az ELN a szeptemberben túszul ejtett hét külföldi kirándulóért nem pénzt kért, hanem annak a kivizsgálását, hogyan

gyötrik a lakosságot

a szélsőjobbos félkatonai csoportok a konfliktusövezetben. Más kérdés, hogy a katolikus egyház és az emberjogi szervezetek képviselői megérkeztek, a túszok közül viszont egyelőre csak kettőt engedtek el, leszögezve, hogy ha bármilyen kísérletet észlelnek erőszakos kiszabadításukra, megölik őket. (A FARC esetében májusban volt is példa ilyesmire - Uribe elnök magára vállalta a felelősséget a katasztrófába fulladt akcióért: rögtön tíz százalékot ugrott amúgy is izmos népszerűségi indexe.)

Ami a nyolcszáz milicista november végi fegyverletételét illeti, a legfőbb kérdés az, hogy mi lesz velük a továbbiakban. A látványos aktus abba a hosszabb távú, elvileg ésszerű elképzelésbe illeszkedik, hogy ha a gerillafronton az egyik oldal kiszáll az erőszak körforgásából, a másik fél is erre kényszerül majd, miután megszűnik a hivatkozási alapja, következésképpen helyi társadalmi támogatottsága is. Ami pedig nem megy önként, azt megoldja erővel a hadsereg. Csakhogy a milicisták jelentős részének elvileg a bíróságok előtt kellene felelnie az elkövetett gyilkosságok, kábítószer-kereskedelem és más bűncselekmények miatt, így még maga a védelmi miniszter is aggályosnak tartja a politikai tárgyalásokat megelőzően beígért, homályosan körvonalazott amnesztiát.

A kolumbiai káosz központi eleme természetesen maga a kokatermesztés. Mostanában már föl sem merül, hogy a fogyasztás (tehát a kereslet) szempontjából elsősorban az Egyesült Államokat érintő problémát netán mégsem kizárólag a termelő felől kellene és lehetne kezelni. Kétségtelen, hogy a drogalapanyag termőterülete az elmúlt évben 30 százalékkal csökkent, és miután a cserjét pusztító vegyszer szórására egész helikopterflottát vásárolt az ország Amerikától, a tendencia tovább erősödhet. Csakhogy kérdés, sikerül-e ugyanebben az ütemben biztosítani más megélhetési forrást a termelőknek. Nem is beszélve arról, hogy a csökkenés mögött máris érzékelhető az ellentétes irányú folyamat: eddig érintetlen területekre és kisebb, nehezebben irtható parcellákra tevődik át a kokatermesztés - továbbá más országokba. Peruból és Bolíviából a korábbi visszaesés után máris növekedést jeleznek.

- kovácsy -

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.