Mintha minden a visszájára fordulna az ukrán próbálkozásokkal. A majd 14 milliárd dolláros befektetés rövid távon kevesebb mint félmilliárdot hoz a konyhára, a Julija Timosenko elleni politikai per miatt pedig az európai politikai elit a futball idejére (is) bojkottálni akarja az országot. A nyugati média otthon maradásra int. Úgy fest a helyzet nagyban, mint a hírhedt ukrán "feminista" mozgalom, a FEMEN kicsiben: bár a prostitúció ellen foglalnak állást, a fedetlen kebles módszer inkább az uralkodó sztereotípiát erősíti. Azt tudniillik, hogy Ukrajna egy bordélyház.
Halálos csinovnyikok
A kijeviek nem kis része elhagyta a várost - ezért is, hogy bár a hatóságok a fél belvárost lezárták az Eb idejére, nincs dugó a kijevi utakon. (Az ukránok jó szovjet mintára sok mindent lezárnak, ha becses politikai vendég látogat a városba.) A fővárosban a régi, belvárosi olimpiai stadiont építették újjá: a számla 600 millió euró lett, a müncheni Allianz aréna csak 160 millióval került kevesebbe. Lvivben abban az új negyedben húzták fel a stadiont, ahol már áll a környék legnagyobb plázája; a város további fejlesztéseket tervez ide az Eb utánra is. Donyeckben és Harkivban az oligarchák tulajdonképpen saját csapataik, a Sahtyor és a Metalliszt számára építkeztek. Látványosak az infrastrukturális befektetések is. A kijevi meg a lvivi repülőtér végre elveszítette penetráns szovjet jellegét, és a magyar határtól egészen a fővárosig immár jó utakon lehet haladni; aki próbálkozott már ilyesmivel, tudja, hogy micsoda rémálom volt ez régebben. A 13,4 milliárd dolláros beruházásból (a londoni olimpia számlája cirka 16 milliárd) futotta még 3455 km felújított útra, 1700 km felújított vasútvonalra, 902 új tömegközlekedési járműre, 21 kórházra, 290 szállodára és 44 elektromos generátorra - legalábbis az Erste Group Research statisztikái szerint.
De vajon szüksége van-e minderre - a stadionokra és a szállodákra legfőképp - egy olyan országnak, amely lakosságának a Világbank adatai szerint 26 százaléka él szegénységben, és ahol az éves jövedelem fejenként 7200 dollár? És akadnak még elgondolkodtató adatok. Az eredeti költségvetés 1 (azaz egy) milliárd dollár volt, amelynek 80 százalékát magánbefektetők hozták volna. Ezzel szemben a 2009-ben hivatalba lépő új kormány drasztikusan megemelte az állami hozzájárulást, nem bajlódott magánbefektetőkkel, viszont megszüntette a közbeszerzést. Eddig 120 korrupciós ügyben indult nyomozás: az Eb-ért felelős Borisz Kolesznyikov miniszterelnök-helyettes 25 százalékra teszi a "súrlódási veszteséget", de azzal védekezik, hogy közbeszerzéssel a beruházások soha nem készültek volna el.
Messze a legtöbb szerződést pár donyecki cég nyerte - a legtöbbet az Altcom nevű. Bár a weboldalukon (altcom.ua) sokkal több a fotó, mint a pénzügyi adat vagy információ a tulajdonosokról, nem fantommal állunk szemben. Hisz Donyeckben majd' minden szál a helyi futballcsapat tulajdonosa, Ukrajna leggazdagabb embere, Rinat Ahmetov meg Borisz Kolesznyikov (még egyszer: a rendezésért felelős kormánytag) kezében fut össze. Bizonyítani ezt szinte lehetetlen, írni róla szintén nem könnyű: Ahmetov egész gépezetet tart fenn sajtófigyelésre, és londoni jogászai értik a dolgukat. Mindenesetre talány, hogy miért kellett háromszor leaszfaltozni a kijevi repülőtéri utat; aki pedig a belvárosi Paton hídról próbál le- vagy felhajtani, nem lesz könnyű dolga a tervezők megálmodta labirintusban. De a kormány az Eb büdzséjéből három jégpályát is épít cirka 12 millió dollárért; hogy a Kijevtől 150 kilométerre - csúcsforgalomban három óra autóútra - odarittyentett helikopterleszállóról még véletlenül se feledkezzünk meg.
A donyecki üzleti modell viszont terjed Ukrajna-szerte: egyre több hír szól magánvállalatok erőszakos átvételéről, zsarolásról, az oligarcha-palánták kriminális viselkedéséről. Legutóbb egy 18 éves lány megerőszakolása, felgyújtása és félig eltemetése kavart vihart. Az áldozat még ki tudott kúszni a sírból, felismerte a tetteseket - helyi csinovnyikok csemetéit -, majd meghalt. Így is lehet mulatni, az adófizetők pénzén, donyecki módra.
A nagy buli
A Eb hatalmas, nonstop buli lesz. A rendőrségnek határozottan megtiltották a sarcolást, Kijev főutcáját, a Krescsatikot pedig le is zárták; ilyet utoljára a narancsos forradalmárok tettek. Lehet akár nosztalgiázni is: hisz aki Julija Timosenkóra lenne kíváncsi, ha őt magát nem is, de hívei sátortáborát megtekintheti a bíróság épülete előtt. Szomorú, hogy olyan eszközökhöz kell nyúlniuk, mint a belarusz ellenzéknek. Hiába ugyanis Janukovics és pártja általános népszerűtlensége, az ellenzék sem áll sokkal jobban. A Julija Timosenko Blokk (ByuT) nemrég 11 százalékra zuhant: ezután következett Timosenko kórházi jelenete, amivel sikerült visszaküzdenie magát a címlapokra. Nem hiába írták ukrán elemzők, hogy Julijának hét élete van, és Janukovics lehet a harmadik elnök (Kucsma, majd Juscsenko után), akit taccsra tesz. Mert a börtönben ő van a helyzet morális magaslatán is. A ByuT most összefogott az Arszenij Jacenjuk fémjelezte Változás Fronttal - a szövetséghez Vitalij Klicsko volt bokszoló Udar (Ütés) nevű pártja udvariasan bár, de nem csatlakozott. Klicsko, a tulajdonképpen egyetlen független (mármint Donyecktól független) politikus - helyesen - arra hivatkozott, hogy a Janukovics-ellenes szavazókat nem tudja egyetlen politikai tömörülés megszólítani, épp ez nem sikerült soha Belaruszban sem. Inkább arra kéne játszani, ami épp Julijának és Juscsenkónak sikerült 2002-ben - a választás utáni parlamenti koalícióra. Klicsko a Nyugat új reménysége is, jól mondja a dolgokat, de programja - még? - neki sincs. Igaz, a legjobb szakértők már neki dolgoznak. Azt ugyan ő sem árulja el, hogy ki finanszírozza a pártját, de róla legalább tudjuk, hogy a vagyonát Nyugaton szerezte, és le is adózta.
Márpedig az októberi parlamenti választás mérföldkő lehet: ha a Janukovics-féle Régiók Pártja alkotmányozó többséget szerez, a kijevi politikai pletykák szerint megszüntetik a közvetlen elnökválasztás intézményét; azaz 2015-ben a parlament választhatja újra Viktort. Az ellenzék kezére játszhat viszont, hogy az Eb borsos számlája meg is érkezhet a választások idejére - a nemzeti valuta jelentős leértékelése formájában. Ukrajna amúgy is nyakig el van adósodva, jelentősek a kötelezettségei erre és a következő évre. Míg a Nemzetközi Valutaalap nemigen rohan az ország vezetésének támogatására, addig Moszkva próbál segíteni, természetesen nem ingyen. Az oroszok az Eurázsiai Gazdasági Unióba szeretnék Ukrajnát bemanőverezni; Kijev adu ásza - a Nyugat felé is - éppen Julija lehet. Az viheti, aki többet ad érte.
Janukovics politikai célkitűzése októberre rendkívül szerény: az újraválasztás és a család bebiztosítása. Mind a két feladat a donyecki klán kipróbált embereire lett bízva. Ők nem is okoznak csalódást: a Forbes idei listájának legnagyobb durranása épp az elnök fia volt, 99 millió (becsült) dollárral a családi kofferben. Az újraválasztási projekt ugyancsak sínen van: félő azonban, hogy sikerhez a Donyeckben már bevált módszereket kell majd bevetni országszerte. Ami viszont nagyjából felszámolja a demokratikus választások mindeddig megszilárdultnak tűnt intézményét, és Belarusz szintjére hozza az országot. Ez esetben az Eb-nek, a nagy bulinak meg az egész donyecki vircsaftnak az igazi nyertese Oroszország lehet. Ők 2018-ban világbajnokságot rendeznének amúgy is.
