"Nagyon kérem, ne írja meg a nevemet az újságban" - kérte háromszor is az idős hölgy a helyi újság riporterét. Mint mindenki az 1692 lakosú osztrák faluban, a Linztől 80 kilométerre fekvő Desselbrunnban, ő is pontosan látta és hallotta évekig, mi folyik a Windern 21. szám alatti parasztházban. Az események 2010 tavaszán kezdődtek, amikor a tulajdonos, a 82 éves Erich Ruzowitzky egy ismerős közvetítésével ajánlatot kapott három fiatalembertől, hogy kibérelnék a háza felét, kerttel, melléképülettel. Alá is írták az öt évre szóló szerződést, az öreg nem vacakolt a jogi részletekkel.
Élénk klubélet
A szerinte kezdetben csendes és előzékeny fiatalemberek azonban kezdték magukat egyre jobban érezni. De nem csupán ők, hanem baráti társaságuk is, 20-30-an lebzseltek rendszeresen a házban, csúcsidőben akár tízszer annyian is. Csupa kigyúrt, agyontetovált, kopasz férfi: a házszámról Objekt 21-nek nevezett egyesület tagjai. A szomszédok már rég furcsállották a történteket, de a házigazda még mindig nem vette észre, hogy a fickók különleges trikókat viselnek, például "University of Auschwitz" felirattal, alatta a kiegészítés: alapítva 1941-ben. Az albérlet lassan nyílt pártközponttá avanzsált, sörpaddal, a birodalmi Németország katonai zászlóival, olyan grillezővel a kertben, amely egy jellegzetes náci szimbólumot, az úgynevezett fekete napot formázta. A visszahúzódó, arcukat elfordító desselbrunniak közül csak a néppárti polgármesternő mert - hivatalánál fogva - lépni. Amikor hírét vette, hogy a vad tivornyákhoz a falu ifjai is egyre lelkesebben csatlakoznak, vedelik a sört és éneklik a náci indulókat, a konzervatív funkcionárius körlevelet nyomatott, s szétküldte a szülőknek, figyelmeztetve őket a veszélyre.
A körlevél persze az Objekt 21-hez is eljutott, egyikük haladéktalanul fel is kereste az önkormányzatot, s megkérdezte a polgármestert, hogy "talán valami nem tetszik?". Ulrike Hille biztosította látogatóját, hogy a külsejével kapcsolatosan nincs semmilyen kifogása. Ő is, miként a falu lakossága, csak a tilosban parkolást, a kerti szemétégetést merte felemlegetni.
Képünk illusztráció
Fotó: Europress Fotóügynökség
Az osztrák sajtó hamar felfedezte a fura fészket, s felháborodva számoltak be a szélsőjobboldali táborról. A felső-ausztriai alkotmányvédő hivatal emberei a cikkekre kissé álmosan, három hónapos késéssel reagáltak. Ímmel-ámmal házkutatást tartottak (2010 augusztusában), de "üres kézzel" távoztak, nem találtak semmi kivetnivalót. Igaz, hogy egy fasiszta tevékenységért már börtönnel büntetett férfi, nem mellesleg régi ismerősük nyitott nekik ajtót, de ez még valóban nem ok a beavatkozásra. Újabb két hónap elteltével az Österreich c. bulvárlap számolt be arról, hogy az Objekt 21 tagjai minden korábbinál gátlástalanabbul uralják a környéket. Végül is egy 67 politikai, egyházi és humanitárius szervezetből álló szövetség, amely a rasszizmus és a szélsőjobboldaliság elleni küzdelmet tűzte zászlajára, oly kitartóan küzdött a csoport ellen, hogy nyomásukra a járási rendőrkapitányság betiltotta a neofasiszta bandát.
Ekkor már a parasztház gazdája is próbált szabadulni a hangoskodó kopaszoktól, de ezt az öt évre aláírt bérleti szerződés és a bérlők fenyegető fellépése megakadályozta. Az egyik fiatalember a tudomására hozta - erről utóbb egy tévériportban számolt be a tulajdonos -, hogy nagyon jó kapcsolatokat ápolnak a rendőrökkel, azok figyelmeztetik őket, ha házkutatás várható, így jobb, ha ő sem ugrál. Az osztrák zöldpárt egyik vezető politikusa, Karl Öllinger, aki a szélsőjobb elleni harcra specializálódott (két éve a Jobbik és az osztrák extrémek közötti kapcsolatra is rátalált), 2011 márciusában, egy hónappal az Objekt 21 betiltása után kiszúrta, hogy a desselbrunni címről valaki interneten keresztül Nordic Squad (rövidítve NS) néven náci kelléktárgyakat árul, s feljelentést tett. Kiderült, hogy a horogkeresztárus évek óta zavartalanul űzi mesterségét. Újabb két hónappal később az inkább nemzetbiztonságinak mondható alkotmányvédő hivatal emberei csaptak le a tanyára, s tettek hat ember ellen feljelentést az ügyészségen, mindmáig következmények nélkül.
"Apámat az első perctől fogva kértem, hogy hagyja ott a pokollá vált házat, s költözzön hozzám Bécsbe" - mondta Stefan Ruzowitzky, a parasztház tulajdonosának fia a Magyar Narancsnak -, de makacskodik, még most sem akar elköltözni az otthonából." Mindazonáltal ő maga sem volt képes elkergetni az apját terrorizáló bandát, mint állítja, a bérleti szerződés nem adott lehetőséget a kilakoltatásra.
"A polgári jog erősebb lenne, mint a demokratikus berendezkedés védelme?" - kérdem az ifjabb Ruzowitzkytől, aki egészen az idei tavaszig, amikor Michael Haneke is befutott, Ausztria egyetlen Oscar-díjas filmrendezője volt. Öt éve nyerte el Hollywoodban a legjobb külföldi rendezésért járó magas kitüntetést Pénzcsinálók című, osztrák-német koprodukcióban készült művével. A valós történetet feldolgozó filmnek osztrák koncentrációs tábor a helyszíne, itt kényszerítenek különleges kézügyességű foglyokat font, majd dollár hamisítására. A nem túlzottan harcos rendező azt magyarázza, hogy mindössze három bejelentett albérlője volt az apjának, s a ház csak kicsi, egyedül álló építmény.
Kifüstölt sasfészek
A Pénzcsinálók, amely főleg angolszász közönség előtt komoly sikert aratott, 3,5 millió euróba került. Pontosan annyiba, mint amennyi kárt a betiltott, de zavartalanul tovább tevékenykedő újfasiszta társaság a rendőrség szerint okozott. Az eredménytelen, hatástalan feljelentésektől ugyanis vérszemet kaptak a bandatagok, és lopni, rabolni, erőszakoskodni kezdtek. 23 rendbeli betöréssel vádolják őket, drog- és fegyverkereskedelemmel - elképzelhetetlen mennyiségű puska, pisztoly, kés, verekedőszerszám, tíz kiló robbanóanyag került elő az albérletből -, internetes csalással, nőkereskedelemmel, a konkurens bordély felgyújtásával, emberrablással és -kínzással, de még színesfémlopással is. A nemzetbiztonságiak és a rendőrök végül közös munkacsoportot hoztak létre, s módszeresen megfosztották bevételi forrásaitól a bandát. Idén januárban több mint nyolcvan gyanúsítottat hallgattak ki, 24 embert letartóztattak, s 10 visszaesőt rögtön be is kasztliztak. Mivel a bérleti szerződésben felmondási okként szerepelt, ha az albérlők nem fizetnek, Erich Ruzowitzky is megszabadult kellemetlen lakóitól. Közös megegyezéssel zárták le a szerződést, de az öreget azért nyugtalanítja, hogy nem az összes gazfickót vonták ki a forgalomból, így bármikor újra felbukkanhatnak.
Az utóbbi évek leglátványosabb neonáci fogása ellenére az osztrák médiát nem hagyja nyugodni, miért volt szükség a vadászathoz három évre, amikor kezdettől fogva tudni lehetett, hogy szélsőséges csoport garázdálkodik a vöcklabrucki járásban. Igaz, időközben a felső-ausztriai alkotmányvédő hivatal munkatársainak létszámát ötről háromra csökkentették. Közülük egy tagja, egy másikuk pedig szimpatizánsa egy radikális diákszervezetnek, pontosabban öregdiák-szervezetnek, a nagynémetségről álmodozó Burschenschaftnak. Sajtójelentések szerint 2010-2011-ben Felső-Ausztriában 171 szélsőjobboldali "kilengést" regisztráltak. Például 2010 márciusában az egykori mauthauseni koncentrációs tábor falát antiszemita szidalmakkal festették be, 2011 júniusában neonácik vertek el ártatlan sétálókat Wels városában.
"A felső-ausztriai biztonságiak a neonácik ötödik hadosztályának tekinthetők?" - töpreng Ausztria egyik legrangosabb újságírója, Herbert Lackner a profil című hetilap hasábjain. "Semmiképpen sem - válaszol önnön kérdésére. - De mindenképpen zavaró, hogy egyetlen osztrák tartományban sem lépnek fel olyan lanyhán a szélsőjobboldali jelenségekkel szemben, mint itt." Lackner szerint Felső-Ausztriában erős a beágyazottsága a nagynémet gondolatnak, s állítja, hogy az FPÖ is sokkal szélsőségesebb Felső-Ausztriában, mint bármelyik másik tartományban. Tegyük hozzá, a legnagyobb taglétszáma is itt van a pártnak. S mint hírlik, a linzi FPÖ elég szorosan kötődik a szélsőjobbhoz.
Ugyanakkor virágzik e tájon az antirasszizmus, az antifasizmus is. A 2001-es - a Puchberg-kastélyban megtartott - "welsi kezdeményezés" nevű találkozón 26 szervezet egyesítette erejét, mára a csoportok száma 67-re nőtt. Politizáló, humanitárius, vallási, kulturális érdeklődésű emberek, akik, ha kell, együtt lépnek fel, tájékoztatják a médiát, mozgósítják a hatóságokat.
