Hatalmas tömeg vonul a fullasztó hőségben a dohai Muhammad bin Abdulvahháb mecset irányába. A péntek déli ima során itt tartják a két nappal korábban Teheránban meggyilkolt Iszmáíl Hanije Hamász-vezető temetését.
Katar legnagyobb, az Arab-félsziget tradicionális stílusában épült mecsetében csak a nagyobb ünnepek alkalmával látni ennyi embert. A több tízezer hívő között számos politikai-vallási vezető akad. Tamím bin Hamad al-Táni, a katari emír az első sorban imádkozik, mellette az iráni alelnök, a török külügyminiszter, a marokkói Igazság és Fejlődés Pártjának exminiszterelnök vezetője, több arab és pakisztáni iszlamista mozgalom, valamint az afgán tálibok képviselője. Katar az elmúlt évtizedekben a szunnita politikai iszlám számos szervezetének vezetőit fogadta be, a mérsékeltektől a radikálisokig. Többek közt a veterán Hamász-vezért, Khálid Misalt is, aki most gyújtó hangú gyászbeszédben mond köszönetet Katarnak, az Izrael elleni harc folytatására szólít fel, s e háború nagy vezetőjének nevezi az elhunytat.
Iszmáíl Hanije halála
Pedig Hanije már egy ideje nem játszott igazán jelentős szerepet a Hamász vagy Irán szövetségeseinek tevékenységében. A Muszlim Testvériség palesztin filiáléjaként létrejött Hamász alapítója, Ahmed Jászin sejk segítőjeként lépett be annak idején a palesztin politikai életbe. A fiatal irodalomtanár a gázai Iszlám Egyetemen végzett; ez az intézmény afféle helyi káderkeltetője volt az egyiptomi gyökerű Muszlim Testvériségnek, amelynek programja a társadalom iszlamizációját és a politikai hatalom megszerzését saját szociális és gazdasági intézményrendszer kiépítésével képzelte el.
Az első palesztin felkelés, az 1987-es intifáda idején többször is börtönbe került, ahonnan az 1993-as oslói egyezmény nyomán szabadult s tért vissza Libanonon keresztül Gázába. Bejrúti források szerint ő és a Hamász másik fontos politikusa, Khálid Misal ekkor építették ki szoros kapcsolataikat a libanoni síita Hezbollahhal és azon keresztül Iránnal. Hanije a 90-es években alma matere dékánja volt, s emellett Jászin sejk, a Hamász első emberének irodáját vezette. Tekintélye akkor erősödött meg, amikor 2003-ban Jászinnal együtt élt túl egy izraeli helikoptertámadást. Egy évvel később, a sejk elleni újabb, immár sikeres merénylet után már a szervezet első számú politikai vezetőjének számított. Miután az izraeliek kivonultak Gázából, és 2006-ban a Hamász megnyerte a Palesztin Hatóság területén tartott, máig utolsó parlamenti választást, ő lett a Palesztin Hatóság miniszterelnöke.
Hivatali ideje alatt a Hamász katonai szárnya, az Izzeddín Kasszám Brigádok véres polgárháborúban kiszorította Gázából Mahmúd Abbász Fatahját. A Palesztin Hatóság elnöke 2007-ben menesztette ugyan, de Hanije ezt nem vette tudomásul, s a Gázai övezet de facto elszakadt a ciszjordániai Rámalláhban működő Palesztin Hatóságtól. Hanije és Misal az övezetet a radikálisok terepévé tették. A Sínai-félszigeti dzsihádisták hátországára és a határvidéken kiépülő alagútrendszerekre támaszkodva felgyorsult a térség militarizálása – mindenekelőtt Irán segítségével.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
