Már egy egyetemi professzort is lekapcsoltak, amiért kritikus esszét írt a kínai államról

  • narancs.hu
  • 2020. február 16.

Külpol

Az elnyomás és a cenzúra nagyban hozzájárul ahhoz, hogy nem sikerült hatékonyan fellépni a koronavírus terjedése ellen – állította Hszü Csan-gzsunk, mielőtt lekapcsolták.

Hszü Csan-gzsunk (Xu Zhangrun) jogászprofesszor házi őrizetbe vették és elvágták az internet-hozzáféréstől, mert kiritkával illette a vezetést – írja a Guardian nyomán az Index.

A Pekingi Egyetem professzora, február elején a vírusról előszőr beszámoló doktor halála után publikált egy esszét arról, hogy az állami elnyomás és a cenzúra nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nem sikerült hatékonyan fellépni a koronavírus terjedése ellen. Hszü ezután maga figyelmeztetett, hogy a retorzió nem marad el, hiszen korábban is volt már része hasonlóban: egy évvel ezelőtt is kritizálta a rendszert, ami után felfüggesztették állásából és korlátoztak tanári szabadságát.

A mostani esszéje után lekapcsolták az internetről, felfüggesztették a WeChat-fiókját, eltüntették a nevét a Weibo mikroblog-szolgáltatóról, és a nevére keresve csak a korábbi, a kínai állam számára kellemetlen cikkeit lehet megtalálni. A hivatalos magyarázat nem a cenzúra és a házi őrizet, hanem hogy karanténba kellett zárni Hszüt miután hazatért a holdújévi szabadságáról. Ismerősei szerint azonban nem erről van szó: a háza előtt folyamatosan megfigyelők állnak, és a barátok alig tudnak vele kapcsolatba lépni.

Eltűnt a kínai újságíró, aki valósághűen tudósított a koronavírusról

Pár hete érkezett Vuhanba. Eltűnt egy kínai újságíró Vuhanban, aki a városon belülről kritikusan tudósított a koronavírusról - írja az Index a CNN nyomán. „Úgabb igazmondót hallgattak el". Csen Qiushi csütörtök este tűnt el, pont aznap, amikor kiderült, hogy tényleg meghalt az az orvos, aki először figyelmeztetett a vírusra.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.