Még mindig nincs házelnöke az amerikai képviselőháznak

  • narancs.hu
  • 2023. január 6.

Külpol

Pedig az elmúlt három napban már tizenegyszer szavaztak.

Három napja minden nap szavaznak az amerikai képviselőház tagjai a házelnök személyéről, a republikánusok pedig három napja képtelenek maguknak házelnököt választani – írja a hvg.hu.  Magyar idő szerint pénteken hajnalban már tizenegy szavazáson volt túl a képviselőház, Kevin McCarthy pedig még mindig nem házelnök.

A New York Times értesülései szerint McCarthyt annak ellenére sem választotta meg az amerikai Republikánus Párt szélsőjobboldali szárnya, hogy komoly, saját tekintélyét csorbító engedményeket tett nekik. A lap információi szerint McCarthy ugyanis azt ígérte a szélsőségeseknek, hogy megválasztása esetén olyan rendelkezést hoz, amelynek értelmében egyetlen törvényhozó akarata elég lesz ahhoz, hogy szavazást kezdeményezzen a házelnök elmozdítására. McCarthy ilyen feltételek mellett gyakorlatilag kiszolgáltatná magát az amerikai szélsőjobboldali politikusoknak.

A New York Times emlékeztetett:

1859 óta nem volt arra példa, hogy ilyen hosszú időn keresztül ne tudjon a képviselőház megállapodni az elnök személyében.

A lap értesülései szerint McCarthy továbbra sem hajlandó elengedni a pozíciót, pedig a republikánus Matt Gaetz magyar idő szerint péntek hajnalra már odáig is eljutott, hogy egyenesen Donald Trumpot ajánlotta házelnöknek.

(Címlapképünkön: Kevin McCarthy a képviselőházban január 5-én. Forrás: Reuters/Jonathan Ernst)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.