Még Putyin is túl puhának tartotta a neki alákérdező Tucker Carlsont

  • narancs.hu
  • 2024. február 15.

Külpol

Az orosz elnök szerint előnyösebb lenne számára, ha a hivatalban lévő államfő, Joe Biden lenne ezen poszton, mint Donald Trump.

„Biden” - mondta Putyin, amikor Pavel Zarubin újságíró megkérdezte tőle, hogy Oroszország melyik amerikai elnökkel működne együtt szívesebben. „Ő tapasztaltabb és kiszámíthatóbb, a régi formáció politikusa. De bármelyik amerikai vezetővel együtt fogunk dolgozni, akiben az amerikai nép megbízik” - tette hozzá az orosz elnök.

Putyin úgy vélekedett, hogy a NATO-nak már semmi haszna, semmi értelme azon kívül, hogy az amerikai külpolitika eszköze.

Az orosz elnök duplafenekű dicséretekkel halmozta el Tucker Carlsont, és fontosnak nevezte, hogy a nyugati vezetők megismerkedtek a nyilatkozatával, aki így közvetítővé vált, ha már közvetlen párbeszédet folytatni nem lehet. Azt mondta, „nem élvezte ki teljesen ezt az interjút”, mivel kemény kérdésekre készült válaszolni, Carlson pedig „más taktikát választott, nyugati újságíró létére meglepő módon türelmesnek bizonyult.”

Az orosz elnök ezután még élesebb vicceket mondott. Nem tartotta kizártnak, hogy Carlsont ezt követően letartóztatják az Egyesült Államokban, ahogy korábban az ausztrál Julian Assange-zsal történt Londonban. Ez szerinte az amerikai újságíró szempontjából „szomorú lenne”, de abból a szempontból valószínűleg jó, hogy „az emberek világszerte ráébredjenek, milyen egy modern liberális-demokratikus diktatúra.”

Putyin „a mi emberünknek” nevezte Antony Blinken amerikai külügyminisztert, aki többször beszélt arról, hogy a dédapja a zsidó pogromok elől menekült el Oroszországból. Rámutatott, hogy a levéltárak szerint Blinken dédapja, aki valóban elhagyta az Orosz Birodalmat, a Poltavai kormányzóságban született, majd Kijevben élt és onnan vándorolt ki, ezzel az amerikai diplomácia vezetője ezeket a - ma Ukrajna részét képező - területeket orosznak ismerte el. „Blinken úr a jelek szerint a mi emberünk. Csak kár, hogy nyilvános bejelentéseket tesz. Ez a lebukásához vezethet” – morfondírozott a tréfás hangulatú háborús bűnös.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.