Magyar Narancs: Nemrég több nemzetközi lap is megírta, hogy nekiment a Pekinggel kötött testvérvárosi egyezménynek. Miért?
Zdeněk Hřib: Elsősorban az volt a célunk, hogy kivegyünk egy részt a Prága és Peking közötti testvérvárosi egyezmény szövegéből. A harmadik cikk ugyanis az „egy Kína” elvére hivatkozik (ami azt sugallja, hogy egyik aláíró fél sem ismeri el Tajvant államként – B. S. K.). Szerintem ez egy komplex külpolitikai kérdés, amiről a külügyminisztériumnak kell álláspontot kialakítania, és amit nem lehet csak úgy, mindenféle városok közötti szerződésekbe beleírni. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy megszabadulunk ettől a passzustól. Tárgyaltunk erről a pekingi városvezetéssel is. A kínai hatóságok emiatt például visszamondták a Prágai Filharmonikusok turnémeghívását – pedig a filharmonikusokat nem is a prágai önkormányzat finanszírozza. Miután felhívtuk Peking figyelmét arra is, hogy sem London, sem Riga testvérvárosi szerződésében nem szerepel az említett mondat, az ottani hivatalnokok elkezdtek minket ignorálni. Úgy döntöttünk, ha nincs lehetőség beszélni, akkor inkább teljesen felmondjuk a testvérvárosi szerződést. Erre aztán nem volt lehetőségünk, mert a kínai fél hamarabb kilépett a partneri viszonyból. Az „egy Kína” elv szövegbe foglalása az előző városvezetés hibája, mi csak kijavítottuk ezt. (Januárban aztán Prága testvérvárosi egyezményt kötött a tajvani Tajpejjel, mire Sanghaj vezetése is bejelentette: minden kapcsolatot megszakít a cseh fővárossal – B. S. K.)
MN: Az orosz nagykövetség előtti teret néhány napja Borisz Nyemcov térnek hívják (a Putyin-kritikus ellenzéki politikust öt éve a nyílt utcán gyilkolták meg Moszkvában – B. S. K.), egy parkot pedig Anna Politkovszkaja meggyilkolt oknyomozó újságíróról neveztek el.
ZH: Ez nem a városvezetés ötlete volt. Jó ideje létezett egy petíció, amelynek szerzői és aláírói azt kérték, nevezzük át az orosz nagykövetség előtti teret. Számunkra pedig fontos, hogy meghallgassuk, mit szeretnének az állampolgárok. Fontosnak tartjuk azt is, hogy őrizzük azon emberek emlékezetét, akik a demokráciáért adták az életüket. Más városokban is neveztek már el közterületeket Borisz Nyemcovról: Washington, Kijev és Vilnius után mi voltunk a negyedikek (ráadásul mindegyik az ottani orosz nagykövetség közvetlen közelében található – B. S. K.). Miután konzultáltunk a közterületek átnevezéséért felelős bizottsággal, arra jutottunk, hogy nincs technikai vagy adminisztratív gátja annak, hogy megtörténjen a névcsere: az állampolgároknak nem kellett emiatt új okmányokat készíttetni, hiszen az adott téren senkinek sincs bejelentett lakcíme, a beadványban szereplő helyszín kellően körül volt határolva ahhoz, hogy azonosítani tudjuk. A korábbi név (amely magyarul így hangzik: A gesztenyefák alatt – B. S. K.) tovább él a mellette lévő utca elnevezésében. Voltak olyan kérvények is, amelyeknek nem tudtunk eleget tenni: a Konevova utcát például arról az Ivan Konyev marsallról nevezték el, aki a rendszerváltás előtti felfogás szerint felszabadította Prágát a német uralom alól. Az ő szerepe nagyon megosztó Prágában, és nem felejthetjük el azt sem, hogy a nevéhez fűződik az 1956-os magyarországi szabadságharc leverése. Lenne tehát okunk az utcát átnevezni, de mivel rengeteg regisztrált lakcím van ebben az utcában, a gyakorlati megvalósítás szinte lehetetlen.
MN: Mondta, hogy a Borisz Nyemcov tér miatt senkinek nem kell átírni a dokumentumait. Ez igaz az orosz nagykövetségre is?
ZH: Nem, az ő hivatalos dokumentumaikban a Borisz Nyemcov tér szerepel majd címként.
MN: Hogyan képzelik el a kalózok a város vezetését?
ZH: Három fő problémát látunk most Prágában: a környezetvédelmet, a lakhatást és a közlekedést. Az ökológiai problémák kezelése érdekében például megígértem, hogy a következő években egymillió fát ültetünk a városban. Próbálunk megküzdeni a lakhatási válsággal, és fellépünk azért is, hogy szabályozni tudjuk az airbnb-t és a többi lakáskiadó platformot. Ezek jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy az egekbe szöktek a lakbérek, a fiatalok már képtelenek rendes lakáshoz jutni, és az idősebb lakosokat is zavarja, hogy az airbnb és más lakáskiadó szolgáltatások miatt megállás nélkül megy a buli a lakóházakban. Próbáljuk gyorsítani az építési engedélyeztetés folyamatát, akadályozni a rozsdaövezetek kialakulását, és javítanánk a szociális bérlakások állományán is. A közlekedés terén számos probléma van a parkolással, és hiányoznak az infrastruktúra-befektetések. Ezeken is dolgozunk. Építünk egy új metróvonalat, amelyet a tervek szerint nyolc év múlva adna át a főváros. Kalózpártként fontosnak tartjuk azt is, hogy digitális megoldásokat kínáljunk a jelenlegi kihívásokra.
MN: Prága intelligens városnak (smart city) nevezhető?
ZH: Elértünk egy szintet az intelligens fejlesztésben, és gondolkodunk azon, miképpen lehet a technológia segítségével kényelmesebbé tenni az emberek életét, és hatékonyabbá a városvezetést. Ezt egyebek mellett úgy érnénk el, hogy nyilvánossá tennénk a városi szinten gyűjtött adatokat, és széles körű hozzáférést biztosítanánk a lakosságnak. Fejlesztők is felhasználhatják ezeket, hogy új szoftvereket létrehozva új szolgáltatásokat kínáljanak. Létrehoztuk például a Golemio platformot a főváros lakosságát érintő adatok kezelésére – ez egy nyílt forráskódú platform, bármely másik város is átveheti, használhatja. Kalózpártként a nyílt forráskódú technológiák nagyon fontosak a számunkra a város irányításában.
MN: Az elmúlt években nagy figyelmet keltettek a progresszív városvezetők, mint Ada Colau Barcelonában vagy Anne Hidalgo Párizsban. A tevékenységük elárul valamit a városok változó szerepéről?
ZH: Nagyon jól ismerem Ada Colau munkásságát, a barcelonai airbnb-szabályozás vagy a digitális programjuk minket is inspirál. Tény, hogy Csehországban a polgármesterekben most is sokkal jobban bíznak az állampolgárok, mint az országos politikusokban, például a parlamenti képviselőkben vagy a kormánytagokban. Részben azért is, mert a polgármesterek jóval közelebb vannak az emberekhez. Ha a trendeket nézzük, látjuk, hogy világszerte nagyon erős az urbanizáció: 1960-ban még csak a világ lakosságának harmada lakott városokban, 2060-ra várhatóan a kétharmada fog. A városok sokszor jobban képviselik a kontinuitást: Csehországban most ünnepeltük a köztársaság 100. születésnapját – de ha belegondolunk, ez alatt jórészt Csehszlovákiaként léteztünk, az a Csehország, amelyben most élünk, 1993-ban jött csak létre. Prága ehhez képest sokkal hosszabb múltra tekinthet vissza. Mondhatjuk azt is, az országok változnak, de a városok maradnak. Sőt, ahogy egyre fontosabbak lesznek, még azt sem tartom kizártnak, hogy egy ponton visszatérünk majd a városállamokhoz.
MN: Csehországban mennyire köti meg az országos politika a polgármesterek kezét?
ZH: Prága sajátos helyzetben van. Más itt kormányozni, mint a nyugati szomszédainknál. Engem például nem közvetlenül választottak meg az állampolgárok (17 százalékkal második helyezett lett a választáson, de a koalíciós tárgyalásokon képes volt maga mögé állítani a képviselők többségét – B. S. K.), és ez a legtöbb cseh polgármesterre is elmondható. Szinte mindig koalíciók kormányoznak, még a legkisebb városokban is, ami viszont rengeteg szervezői munkát igényel, hogy egyben is lehessen azt tartani. Szerintem ez is gátja lehet annak, hogy Prága megfelelően fejlődjön, így a jövőben szerintem ennek változnia kellene. A prágai városvezetés eszköztára sem ideális. Például az a célunk, hogy szabályozzuk az airbnb-t, de nincs egy olyan jogkörünk sem, amellyel ezt egymagunk is elérnénk – kénytelenek vagyunk az országos politikusokat arra kérni, hogy egy törvénymódosítással segítsék a munkánkat. A finanszírozás sem optimális: a városok a támogatásuk jelentős részét a bejelentett lakosok száma alapján kapják. Ez Prága esetében azt jelenti, hogy például a városvezetésnek nem kell azzal foglalkozni, hogy székházat alapít-e a városban a Google vagy valamely más nagyvállalat, hiszen mi úgysem részesülünk a befizetett adóikból. Csak az ingatlanadóból, a földadóból és néhány kisebb juttatásból részesülünk, például a hotelben töltött éjszakák után járó idegenforgalmi adóból. Sok mindent meg kellene változtatni annak érdekében, hogy a városok hatékonyabban működjenek. Az országos trend viszont éppen ezzel ellentétes: mindent centralizálnának. Az épített környezetről szóló új törvény például teljesen elvette volna az építkezésekkel kapcsolatos döntési hatásköröket a városoktól. Szerencsére volt lehetőségünk az ezért felelős emberek meggyőzésére, és úgy néz ki, mégsem léptetik ezt életbe.
MN: Lehet vitatkozni az országos vezetéssel, akik még nyitottak is az érveikre?
ZH: Igen, rendszeresen vannak megbeszéléseink a minisztériumok munkatársaival, és a pártpolitika ezeken a találkozókon alig játszik szerepet. Problémák inkább a populista miniszterelnökkel vannak, hiszen ő a leegyszerűsített látszatmegoldások híve. Vele képtelenség a városok problémáiról eszmecserét folytatni.
MN: Ön korábban az egészségügyben dolgozott. Tud ebből hasznosítani valamit polgármesterként?
ZH: Orvos-kutató voltam, az egészségügyi beavatkozások biztonságosságát és a szolgáltatások minőségét vizsgáltam. Tisztában vagyok vele, hogy Karácsony Gergely a kampányában nagy hangsúlyt fektetett az egészségügyre, például CT-ket ígért a kórházaknak. Ilyet mi nem tudunk tenni, mert nálunk speciális az egészségügy finanszírozása – Prága például egyetlen kórházat sem működtet, azok mind egyetemi kórházak, és közvetlenül a minisztériumok alá tartoznak. Az ország többi részén más a helyzet, de a cseh fővárosban az egészségügyi intézmények sorsáról, felszereltségéről, támogatásáról a központi kormányzat dönt. A városvezetés semmi mással nem tud foglalkozni, mint a sürgősségi ellátással és a mentőkkel. Ez nem azt jelenti persze, hogy nincsenek is elképzeléseim, mit kellene csinálni. Számos probléma van az egészségügyünkkel. Az egyik első lépés az lenne, hogy megreformáljuk az orvosképzést, és elérjük, hogy ne vándoroljanak el ilyen nagy számban a kórházi dolgozók. Végig kellene vinni az egészségügy kilencvenes években elkezdett reformját is, hiszen a vegyes egészségbiztosítási rendszerünk a jelenlegi formájában még nem tekinthető késznek. Hiába van például több egészségbiztosítónk, ha ezek kínálata között alig van különbség.
MN: Hogyan tud egy város hatékonyan fellépni Brüsszelben?
ZH: Szerintem van lehetőség rá, hogy aktívan lépjünk fel Brüsszelben. Van például brüsz-szeli kirendeltségünk, a Prague House, és van delegáltunk a Régiók Bizottságánál, amely a helyi és regionális vezetőket képviseli Brüsszelben – ez az unió egyik legfontosabb intézménye. Az Európai Bizottsággal jelenleg is folytatunk párbeszédet arról, mit lehetne tenni az airbnb-vel és a többi hasonló, a lakásproblémákat súlyosbító platformmal. Fontos téma, hogy miként lehetséges a városok közvetlen finanszírozása uniós forrásokból. Szeretnénk ugyanis kikerülni a nemzetállami szintet, amennyire csak lehetséges – hiszen az csak egy újabb adminisztratív akadályt állít a pénzek hatékony felhasználása elé. Teljesen egyértelmű, hogy a legfontosabb innovációk terei a városok: Csehországban például Prága állítja elő a nemzeti össztermék 25 százalékát. Ha a város közvetlen környezetét is idevesszük, akkor majdnem 50 százaléknál tartunk. A kormányzat elveszi azt a pénzt, amit ezek az intézmények megtermelnek, és azt más régiók fejlesztésére költi. Tudjuk, a világ minden táján ez a gyakorlat. De az is nyilvánvaló, hogy nem tartható az, hogy az uniós pénzekből csak a vidéki régiókat támogatjuk. A városi innovációkat is támogatni kell, éppen azért, hogy aztán azok bevételeiből továbbra is segíthessék a vidéket.
MN: Van rá esély, hogy a brüsszeli eurokraták növelik annak a pénznek a mértékét, ami közvetlenül a városokhoz jut?
ZH: A tárgyalások még zajlanak, és én optimista vagyok. Szerintem az ökológia lehetne az egyik olyan terület, ahol nagyobb mértékben támogathatná az EU a városokat. A klímaválság ugyanis egy sor új, modern technológiát tesz szükségessé.
MN: A múlt év végén Pozsony, Budapest, Varsó és Prága polgármesterei létrehozták a Szabad Városok Szövetségét. Mire számítsunk a V4 fővárosainak összefogásától?
ZH: Először is kiemelném, hogy nemcsak a V4-ek települései vehetnek benne részt, hanem bárki csatlakozhat, aki osztja az értékrendünket. Sőt, még csak városnak sem kell lenni, más érdekelt felek is jöhetnek. Bécs polgármestere már jelezte, hogy szeretne velünk tartani. Célunk, hogy megpróbáljunk közös megoldásokat találni olyan problémákra, mint a klímaválság, az elöregedő lakosság miatti kihívások vagy a lakhatási válság. Azt gondolom, mivel földrajzilag nagyon közel helyezkedünk el egymáshoz, sok mindent tanulhatunk egymástól, és ami az egyik városban működik, az nagy valószínűséggel a másikban is fog. Az összefogást azért is tartom fontosnak, mert ezek mind olyan problémák, amelyeket meg kell oldani minél előbb, különben a populisták megtalálják a módját, hogy leegyszerűsítő narratívával vagy hamis megoldásokkal ígérjenek kiutat a problémákból.
MN: Csehországot is populista politikusok vezetik, és a tavalyelőtti elnökválasztáskor az ország túlnyomó részében Miloš Zeman erősebbnek bizonyult, mint a kihívója. Milyen esélye van így a progresszív politikának?
ZH: A szavazatok számában nem volt nagy a különbség a két jelölt között: Jiří Drahoš (a cseh tudományos akadémia korábbi elnöke, aki függetlenként indult a választáson – B. S. K.) alig 3 százalékponttal maradt le Zeman mögött. Ennek fényében a mi problémáink nagyon mások, mint Magyarországéi. Nálunk például nem merülnek fel azok a kihívások, amiket a közszolgálati média okoz Magyarországon. Nehéz összehasonlítani a két helyzetet. De azt gondolom, hogy mindkét országban az egyetlen lehetőség a populista pártok legyőzésére az, ha valódi megoldásokat kínálunk az állampolgárok problémáira.
