Százéves korában szerdán meghalt Henry Kissinger, az amerikai diplomácia ellentmondásos alakja, Richard Nixon és Gerald Ford külügyminisztere – jelentette be szervezete. A hidegháború alatti világdiplomácia kulcsfigurája, Kissinger "ma meghalt connecticuti otthonában" – közölte tanácsadó cége, a Kissinger Associates közleményében.
Az egykori amerikai külügyminiszter 1923-ban Bajorországban született német zsidó családba Heinz Alfred Kissinger néven, és a náci Németországból menekült el, majd 20 évesen honosított amerikai állampolgár lett. A katonai kémelhárításhoz és az amerikai hadsereghez csatlakozott, majd a Harvardon tanult, ahol később tanított is.
1969-ben a republikánus Richard Nixon a Fehér Házba hívta nemzetbiztonsági tanácsadónak, majd külügyminiszternek, 1973-tól 1975-ig mindkét tisztséget betöltötte. Kissinger túlélte Nixon távozását – aki 1974-ben a Watergate-botrány miatt lemondott –, és utódja, Gerald Ford alatt 1977-ig maradt az amerikai diplomácia vezetője.
Kissinger májusban ünnepelte századik születésnapját, és évtizedekkel azután is megőrizte a világ vezetőinek figyelmét, hogy visszavonult az aktív politizálástól. Idén júliusban Pekingbe látogatott, ahol Hszi Csin-ping kínai elnökkel tárgyalt, aki "legendás diplomataként" üdvözölte őt, utalva arra, hogy Kissinger az 1970-es években kezdeményezte a Moszkvához és Pekinghez való közeledést, és kulcsszerepet játszott az Egyesült Államok és a Mao Ce-tung vezette Kína kapcsolatainak rendezésében, amikor titokban Pekingbe utazott Richard Nixon 1972-es történelmi látogatásának megszervezése érdekében. Ez vetett véget a Kínai Népköztársaság elszigeteltségének.
Emellett miniszteri megbízatása idején Kissinger irányította a vietnami háború befejezéséről szóló titkos tárgyalásokat is, a vietnami háborúban a fegyverek elhallgattatásáért Kissinger és vietnami kollégája, Le Dúc Tho megosztva megkapta a Nobel-békedíjat 1973-ban. Le Dúc Tho azonban visszautasította a díjat, arra hivatkozva, hogy nem tartották tiszteletben a kialkudott fegyverszünetet, Kissinger pedig tüntetésektől tartva nem utazott el a norvég fővárosba a díj ünnepélyes átadására.
Kissingert az Egyesült Államokban az Izrael és az arab országok közötti közvetítői szerepéért is elismerik. 1973-ban, miután az arab országok váratlanul megtámadták Izraelt a jóm-kippúr zsidó ünnep idején, hatalmas légi szállítmányt szervezett az izraeli szövetségesnek szánt fegyverek szállítására.
Kissinger megítélése ugyanakkor ellentmondásos, különösen az 1973-as chilei puccs támogatása, Kelet-Timor 1975-ös lerohanása és a vietnami háború miatt.
Megítéléséről és munkásságáról 90 éves korában itt írtunk hosszabban:
Mint akkor fogalmaztunk, Kissinger külügyminisztersége előtt és után is olyan elméleti munkásságot folytatott, ami komoly és úttörő jellegénél fogva meghatározta a politikai és geopolitikai kortárs gondolkodást. Nem lehet azt állítani, hogy a modern nemzetközi rendszer hatalmas, a vesztfáliai békétől napjainkig ívelő folyamatának koncepciója egyedül az ő nevéhez lenne köthető, de az bátran kijelenthető, hogy Diplomácia című munkája – mely több kiadásban magyarul is megjelent – a mára kialakult geopolitikai valóság legeredetibb és nagyon inspiráló összefoglalója.
A könyvet itt értékeltük:
