Hongkongban az elmúlt évben szinte mindenki maszkot hordott: a tüntetőknél ez elsősorban gázmaszkot jelentett, vagy a szolidaritás jeleként hordott fekete maszkot, a demonstrációkból kimaradókat pedig a járvány késztette maszkviselésre – így írta körül nemrég a városállamban kialakult helyzetet a BBC.
Bő egy évvel ezelőtt indultak el Hongkongban a máig is tartó tüntetések. Az egyik legfontosabb mérföldkő az volt, amikor június 9-én közel egymillió ember vett részt egy háromkilométeres utcai felvonuláson, amelynek célpontja a hongkongi törvényhozó tanács épülete volt. Azóta, hogy a városállam 1997-ben visszakerült Kínához, nem volt még példa rá, hogy ekkora tömeg fejezze ki az elégedetlenségét. A becslések szerint összesen legalább kétmillió ember fordult meg a különféle megmozdulásokon.
| ||
Eleinte még egy tervezett kiadatási törvény miatt vonultak utcára a tömegek, mivel annak értelmében a hongkongi hatóságoknak ki kellett volna adniuk bűnügyek gyanúsítottjait Kínának. Egy ilyen törvény elsődleges célpontjai nyilvánvalóan a Hongkongban tartózkodó kínai disszidensek és más rendszerkritikus elemek lettek volna.
A tüntetés ugyanakkor nagyon hamar kormányellenes tiltakozássorozattá vált, amelynek során olyanok is utcára vonultak, akik korábban távol tartották magukat a politikától. A tüntetések egy ponton kifejezetten hevessé, indulatossá váltak. A hatóságok állítólag a helyi maffiát, azaz a triádokat is ráküldték a demokráciát követelő tömegekre. Ennek is köszönhető, hogy a tüntetőknek nagyon hamar a tervezet visszavonásán kívül négy további követelésük is lett:
- kérték az indokolatlanul brutális rendőrségi akciók független kivizsgálását,
- a letartóztatott tüntetők szabadon engedését,
- a velük szemben felhozott „lázadás” vádjának eltörlését,
- illetve azt is, hogy végre teremtsék meg a demokratikus választások feltételeit.
A jogszabályról szóló vitát már tavaly nyáron felfüggesztették, de az a tüntetőknek már nem volt elég, ugyanis tartottak attól, hogy a vezetőség bármikor újra előkaphatja.
Végül októberben hivatalosan is visszavonták a kiadatási törvényt. De tüntetések nem álltak le, a járvány kitöréséig továbbra is tízezrek voltak az utcán, a Kína bábjának tekintett hongkongi vezetés népszerűsége a mélybe zuhant, a Reuters márciusi közvéleménykutatása pedig azt mutatta, hogy az univerzális választójog támogatottsága még tovább nőtt a hongkongi lakosság körében hatvanról 68 százalékra, és továbbra is a lakosok 58 százaléka mondta, hogy támogatja a tüntetőket.
De a korábbi lendület már nem volt meg, a nemzetközi figyelem pedig nemsokára a Kínából útjára induló járvány felé fordult.
Miről szól ez az egész?
A 7,5 millió lakosú Hongkong 1997-ben került vissza Kínához a brit gyarmati uralom alól. Az akkor kötött megállapodás értelmében a város különleges közigazgatási státuszt élvez, amelynek lényege az „egy ország, két rendszer” elv.
Ennek köszönhetően Peking úgy érezhette, hogy sikerült megszereznie a globális gazdasági rendszer egyik központját, miközben a hongkongiaknak sem kellett feladniuk autonómiájukat, jóval szabadabban élhettek, mintha a pekingi rendszer alatt működött volna az ország. Hongkongban például minden évben megemlékezést tudtak tartani a Kínában elhallgatott Tienanmen téri vérengzésről is. Ugyanakkor azt nem sikerült kivívniuk, hogy valódi demokráciaként működhessenek.
A Narancsnak adott tavalyi interjújában Ngok Ma, a Chinese University of Hong Kong politológusprofesszora azt mondta, a városállam politikai berendezkedését leginkább liberális autokráciának lehetne nevezni: „A szabadságjogokat tiszteletben tartják ugyan – főleg Kínával összehasonlítva –, de nem választhatjuk meg a saját vezetőinket, és a törvényhozásnak is csak a felét teszik ki azok a képviselők, akik választáson nyerték el a mandátumukat.”
A két rendszer viszonylag békés együttélését eleinte az tette lehetővé, hogy Hongkong a kínai GDP-nek közel negyedét adta, egyértelmű volt tehát, hogy az ország vezetősége nem akarja megbolygatni nagyon a hongkongi viszonyokat, ám a kínai gazdaság rohamos növekedése miatt ez az arány most már csak három százalékát. Persze még így is fontos szerepet játszik a befektetések behúzásában (a CNBC pár grafikon segítségével itt megmutatja, mennyire). „A nemzetközi pénzügyi tőke nagy része még mindig Hongkongon keresztül érkezik Kínába, számos kínai vállalatnak is vannak befektetései itt, sok cégnek fontos a jelenlét a hongkongi tőzsdén. Kínai felsővezetők pedig egész vagyonokat fektetnek be itt” – mondta Ngok Ma. Az elmúlt év eseményei viszont azt mutatják, hogy ez már nem feltétlenül elég ahhoz, hogy megakadályozza a városállam teljes bekebelezését.
Újult erővel
A koronavírus-járvány a kezdeti egészségügyi kihívásokat követően számos lehetőséget is felvillantott az autoriter kínai vezetés előtt. Az úgynevezett „maszkdiplomáciának” köszönhetően a világ szinte minden táján megmutathatta, mire képesek a kínai gyártósorok, hálálkodásra késztethetett számos (főleg populista) politikust, újabb összetűzéseket provokálhatott a Dél-kínai-tengeren, és közben fű alatt folytathatta demokrácia-romboló tevékenységét Hongkongban is (lásd a kínai befolyásszerzésről szóló interjúnkat Luke Patey külpolitikai elemzővel).
Hongkongban az egyik első látványos húzása Jimmy Lai sajtómágnás, az Apple Daily napilap tulajdonosának letartóztatása volt február végén – azzal az indokkal, hogy tavaly augusztusban társaival engedély tüntetésen vett részt. Kína már egy ideje azon dolgozik, hogy a hongkongi gazdasági elit minél nagyobb részét tegye lojálissá, üzleteket és politikai pozíciókat kínál nekik, Lai lapjai viszont mindvégig kitartottak a Kína-kritikus irány mellett.
Aztán áprilisban már felmerült egy törvény terve, amely akár három év börtönnel is sújtaná azokat, akik megcsúfolják a kínai himnuszt, majd ugyanebben a hónapban a Reuters újságírói számos hongkongi ügyvéddel és bíróval beszélgettek, akik arról számoltak be, egyre inkább érzik a Peking felől rájuk nehezedő nyomást. A Kína-barát hongkongi lapok többször is arról írtak, a hongkongi bírók jobban teszik, ha nem hoznak felmentő ítéleteket a tüntetőkkel kapcsolatos ügyekben (a tüntetések egy éve alatt nagyjából kilencezer embert vettek őrizetbe, ezek közel fele diák). Többen attól tartanak, hogy Kína bele fog szólni az új bírók kinevezésébe is. Ha pedig a független bíróságok elesnek, akkor kevés különbség marad a két rendszer között.
| ||
Később aztán Peking úgy döntött, felmelegít egy közel két évtizedes törvénytervezetet, és azzal próbálja meg elfojtani a tiltakozásokat, és ezzel lényegében teljesen felszámolja a hongkongi autonómiát. 2003-ban még a hongkongi törvényhozás kísérelt meg elfogadni egy törvényt, amely korlátozná a Kína-kritikát a sajtóban és felhatalmazta volna a hatóságokat, hogy akár engedély nélkül is házkutatásokat tartsanak.
De ezt az úgynevezett „zendüléstörvényt” végül egy nagyobb tüntetéshullám hiúsította meg, akkoriban nagyjából félmillióan vonultak utcára. Most viszont már nem Hongkongban, hanem formálisan is Pekingben születik meg a döntés: május 28-án fogadta ugyanis el a pekingi törvényhozás az új nemzetbiztonsági törvényt, amelynek értelmében innentől tilos lesz bármi olyan tevékenység, amire rá lehet fogni, hogy felforgató vagy a központi kormányzat ellen lázíthat. A homályosan megfogalmazott törvényszöveg lehetőséget kínál arra is, hogy a hatóságok eljárjanak azon emberek ellen, akik amellett foglalnak állást, hogy Hongkongnak el kellene szakadnia Kínától.
„A helyzet nagyon aggasztó. Az Országos Népi Gyűlés (a legfelsőbb törvényhozó hatalom – a szerk.) ugyanis felhatalmazta az Állandó Bizottságát, hogy fogadja el Hongkong számára a nemzetbiztonsági törvényt. Ez pedig nagy eséllyel drákóibb lesz a jelenlegi törvényeinknél, és nagy eséllyel korlátozni fogja a békés egyesülés és a szólás szabadságát. Ez vagy júniusban, vagy augusztusban fog megtörténni, hiszen a bizottság kéthavonta ülésezik, és pletykák szerint az új törvényt az új Törvényhozói Tanács (azaz a csak felerészt demokratikusan választott hongkongi parlament – a szerk.) szeptemberi megválasztása előtt szeretnék már elfogadni. A hongkongi emberek véleményét nem fogják erről kikérni, és a hongkongi Törvényhozó Tanács sem játszik szerepet a törvény elfogadásában. Amint elfogadták, azt rögzíteni fogják Hongkongban és életbe fog lépni” – foglalja össze Johannes Chan, a Hongkongi Egyetem jogászprofesszora, milyen lépések várhatók a közeljövőben. A kutató szerint a biztonsági törvény ráadásul alkotmányellenes is, így nem lehetne Hongkongban bevezetni. Ugyanakkor ez az érv nagy eséllyel nem fogja meghatni a pekingi vezetést.
Vannak már jelek, amelyek arra utalnak, Kína nem riad vissza attól sem, hogy erőszakot is alkalmazzon annak érdekében, hogy engedelmességre késztesse Hongkong lakóit. A Népi Felszabadítási Hadsereg egyik magasrangú vezetője a kínai állami tévében például azt mondta, támogatja a kínai törvényt, és ha kell, tízezer katonája van arra, hogy biztosítsa a kínai szuverenitást.
Johannes Chan szerint ugyanakkor nem is a katonáktól kell leginkább tartani. „Nem hiszem, hogy szükség lenne a hadsereg bevetésére. Az Országos Népi Gyűlés döntése lehetőséget adott a nemzetbiztonsági irodának, hogy létrehozzon egy hongkongi lerakatot, és még mindig nem világos, mi lesz ennek a szervezetnek a feladata Hongkongban. A törvény alapján a nemzetbiztonsági irodának lehetősége lesz Hongkong területén nyomozni, illetve őrizetbe venni, kihallgatni vagy letartóztatni embereket. Éppen elég rossz, hogy lesz egy párhuzamos rendőri szerv Hongkongban, amelyre nem vonatkoznak a hongkongi törvények” – mondja.
Kilátások
Hosszabb távon még mindig valamennyire optimistán látja a helyzetet Benny Tai jogászprofesszor, aki szintén a Hongkongi Egyetemen tanít, és alapítója volt a polgári engedetlenségre építő, 2013-as Occupy Central kampánynak. „Azt gondolom, hogy Kína és az Egyesült Államok elmérgesedő kapcsolata közrejátszott abban, hogy az Országos Népi Gyűlés agresszívebben kezdett fellépni Hongkonggal szemben” – mondja, utalva rá, hogy a jelenlegi egészségügyi helyzetben a nemzetbiztonsági törvény igazi célja nem is a hongkongi törekvések ellehetetlenítése, hanem egy külpolitikai játszma része – „Könnyen lehet az is, hogy később más országok is számon kérik Kínán, hogyan kezelte a járványt. Tehát Hongkong lehet a tárgyalási alap, amikor Kína megpróbál más országokkal alkudozni.”
| ||
Több ország már elítélte, ami Hongkongban zajlik, valamint a nyomásgyakorlás is elkezdődött. Boris Johnson brit miniszterelnök a hónap elején bejelentette, hogy közel hárommillió hongkonginak adná meg a lehetőséget arra, hogy letelepedési engedélyt, majd akár állampolgárságot is kapjon az Egyesült Királyságban.
A Guardian információi szerint már az első héten meglepően nagy volt az érdeklődés a lehetőség iránt. Az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália és az Egyesült Államok közös állásfoglalásban ítélték el Kína viselkedését. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter pedig május végén az amerikai törvényhozást arról tájékoztatta, hogy meglátása szerint Hongkong elvesztette autonómiáját, ezért nem is jogosult arra, hogy az Egyesült Államok különleges elbánásban részesítse.
Hogy a több évtizedes különleges gazdasági kapcsolatnak miképpen lesz vége (vagy vége lesz-e), arról Donald Trump elnöknek kell döntenie. Hogy a bejelentés eléri-e célját, az még kérdéses. Több elemző is úgy értékelte, a döntés többet árthat Hongkongnak, mint Kínának, és ráadásul az amerikai gazdaságot is rosszul érintheti. Ugyanakkor az jelenthet valamit, hogy az Amerikai Kereskedelmi Kamara hongkongi fiókja felmérést végzett Pompeo bejelentését követően, és a megkérdezett amerikai cégek negyede azt mondta, már elgondolkozott rajta, hogy eljöjjön Hongkongból.
A New York Times két újságírója, Alexandra Stevenson és Vivian Wang véleménycikkében azt írta, Amerika nyomásgyakorlása nem feltétlenül lesz nagy hatással Kínára, mivel Peking már döntött: hajlandó beáldozni Hongkong jelenlegi előnyeit, cserébe azért, hogy teljessé tegye az ellenőrzést. Ráadásul több kínai város, például Sanghaj és Sencsen is bejelentette, olyan törvényi változtatásokra készül, amely odavonzhatja a jelenleg még Hongkongot előnyben részesítő tőkét. Arról nem is beszélve, hogy a tüntetők is fáradtak. Ha a társadalmi támogatás meg is van, a mozgalom látszólag szétesőben, a járványra hivatkozva rendre betiltják az összejöveteleket és a rendőri agresszió is visszatart embereket attól, hogy nyilvánosan tiltakozzanak.
Tai viszont még mindig bizakodó: „Sok tüntető azt gondolja, hogy olyan helyzeteket kell teremtenünk, amelyek indokot adhatnak arra, hogy a nyugati államok nyomást gyakoroljanak az Országos Népi Gyűlésre, és ezzel lehetőséget adjanak Hongkongnak, hogy erősíthesse a demokráciáját. Pompeo kijelentése hosszabb távon segíteni fogja a demokratikus mozgalmakat, még ha rövidtávon további elnyomással is kell szembenéznünk.”
A kutató azt is gondolja, történjen bármi, a tüntetések nem fognak véget érni, hiszen ez az egyetlen racionális lehetőség azoknak, akik a szabad Hongkongban akarnak élni. Ugyanakkor a demonstrációk nem fogják meghátrálásra bírni Kínát. „Hongkong nagyon kicsi, ezért esélytelen, hogy rá tudjuk venni a Népi Gyűlést, engedélyezze Hongkongban a demokráciát, ha csak a világ nem hajlandó mellénk állni. Tulajdonképpen az angol nyelvű országok mostanra már jelét adták annak, hogy hajlandóak lennének segíteni, bár még nem tudjuk, hogy ez elegendő lesz-e. Hongkongban jelenleg annyit tudunk tenni, hogy folytatjuk a harcot, és több olyan helyzetet hozunk létre, amelyben a világ együtt tud működni, hogy nyomást gyakoroljon a Népi Gyűlésre.”
