Magyar Narancs: Sokat lehetett olvasni arról, hogy van magyar alakulat az ukrán hadseregben. Valójában nincs magyar alakulat, de van pár olyan, ahova a kárpátaljai magyarokat beosztották. Hány ilyen egység van?
Oláh Mihály: Több is. Nagyjából 370-380 magyar nemzetiségű katonáról tud Sándor Fegyir Ferenc (az ungvári professzor, aki a lövészárokból tart órát és vizsgáztat, s hamarosan Ukrajna magyarországi nagykövete lesz – F. Sz. E.). Vannak területvédelmi egységek, ahol magyarok is szolgálnak, illetve az önkéntes területvédelmi zászlóaljakban, és ha jól tudom, a reguláris erőknél is van egy-két magyar katona, tehát nagyon kevesen vannak az egész ukrán hadsereghez képest.
MN: Ugyanakkor azt is lehet hallani, hogy ők olyanok az ukrán hadseregben, mint a II. világháború idején a navahók az amerikaiban: ki lehet használni, hogy senki által nem értett nyelvet beszélnek.
Trautmann Balázs: Pláne, ha dialektusban. Valóban hasznosították ezt az adottságot, főleg a háború elején, de most már rendelkeznek modern, titkosítással ellátott rádiókommunikációs eszközökkel, jó rádiókkal.
MN: Tehát igazából a kezdeti technikai hátrányt lehetett ezzel leküzdeni.
Oláh Mihály: Így igaz. Háború van, az ilyenfajta óvatosság soha nem hátrány. Emberéletet menthet. Nagyon okos dolog, hogy használták, de az oroszok között is vannak, akik beszélnek magyarul. Csakhogy az nyilván idő, míg lefordítják, átdobják a hanganyagot. Addig az az információ elavulhat, értékét veszítheti.
MN: Ami viszont nem tűnt el, az az Erős Pista. Hallottam legendákat, hogy az elöl szerepelt a kívánságlistán, aztán olyan gyorsan fogyott, hogy annyi magyar nincs is. Vagy a fél ukrán hadsereg rászokott az Erős Pistára?
Trautmann Balázs: Nálunk jelezték, hogy szép dolog, jó dolog, de el tudnak képzelni erősebbet. Úgyhogy a mostani szállítmányban kézműves csiliport és csilikrémet is vittünk, amit csilimanufaktúrák ajánlottak fel adományként. Én azt benne hagytam a dobozban, ahhoz hozzá nem nyúltam, véletlenül se akartam a kapszaicintartalmát felmérni. Bár mára én is valahogy megszerettem az erőset. Szeretik a magyar ízeket, kértek tőlünk magyar édességet is, kérték, hogy olyan kekszeket, csokikat vigyünk ki, amik Magyarországon készülnek. Pilótakeksz, vaníliás karika, dunakavics, zizi, olyan dolgokat viszünk most ki, ami nyáron nem olvad szét. Meg Unicumot persze. Ilyenfajta apróságokkal is próbáljuk picit feldobni a döntő többségében technikai segélycsomagjainkat, hiszen ők nem csak katonák, emberek is.
MN: Mi az, ami nem apróság, ami érdemi szállítmány vagy érdemi támogatás?
Trautmann Balázs: Most vittük ki a nyolcadik csomagot, hétvégén indult el. Nagyjából 25 és 30 millió forint közötti értékben döntő többségében elektronikai eszközt tartalmazott. Például nagy méretű akkumulátorokat, ezek úgy nyolc-kilenc kilós egységek, baromi nagyok, és nemcsak USB-, hanem szivargyújtós csatlakozó is van rajta, nagyon sok mindent lehet vele tölteni. Ez egy modern háború, rengeteg energiát igényel, éppen ezért nekik nagyon fontos, hogy a lövészárokban is legyen olyan energiaforrás, ami nem zajos, nincs hője.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
