„Moszkva valójában győzni akar, nem békét”

Takácsy Dorka Oroszország-szakértő

Külpol

A különféle béketervekben egy közös van egyelőre: az, hogy Ukrajna rosszul jár velük. Alapvető kérdésekben nem ért egyet Európa és az Egyesült Államok, miközben lavinát is elindíthat, ha utóbbi elismeri a Krím Oroszországhoz tartozását.

Magyar Narancs: Miközben az oroszok immár egyre aktívabban lövik ismét Kijivet is, szinte naponta pörögnek a már közeledő ukrajnai békéről szóló hírek. Mennyire PR-fogás ez?

Takácsy Dorka: Ezt azért nehéz megmondani, mert sorban jönnek az információk új béketervezetről, új ritkaföldfém-megállapodásról, ami zárójelbe tesz mindent, amit addig gondoltunk. De Trump beiktatása óta benne van a levegőben, hogy „most kell beleadni mindent”, fokozni a támadások és a védekezés intenzitását, hiszen Trump valamit majd demonstrálni akar. Hogy mit, azt senki nem tudja pontosan, de ha valamilyen módon rákényszeríti a feleket a tárgyalásra, akkor a lehető legjobb pozícióból akarják kezdeni azokat. Az idő szorítása, amit Trump hozott el, növelte a bizonytalanságot. Oroszország jelentősen növelte a támadások intenzitását, de szimbolikus módon novemberben, az elnökválasztás hetében és januárban, Trump beiktatása idején is ezt tette. Úgy tűnik, Moszkva valójában nem akar békét: ők győzni akarnak. Ha békéről beszélnek, az inkább arra szolgál, hogy megosszák a Nyugatot. Amint sikerül elültetniük a nyugati közvéleményben és a döntéshozók fülében, hogy közel a háború vége, bizonyos vezetők lejjebb csavarhatják a támogatásokat, mondván, már úgysem tart sokáig az egész, tehát felesleges pénzkidobás a támogatás.

MN: Jelenleg az Egyesült Államok és Európa fundamentális kérdésekben nem értenek egyet Ukrajnáról, ami akár a NATO szakadásához is vezethet. A NATO szétverése lehet az orosz háborús siker?

TD: Ennél nagyobb sikert nehéz lenne elképzelni számukra, hiszen Oroszország eddig is a NATO meggyengítésére törekedett. De a konkrét szakadást nem látom valószínűnek. Valóban, a nyugati szövetségesek Ukrajna kapcsán jelenleg mást képviselnek, mint a pálfordulást végrehajtó Egyesült Államok. És bármilyen fájdalmas ez az árulásnak is felfogható lépés, még ez sem jelenti azt, hogy Ukrajna sorsa meg lenne pecsételve – amennyiben a Tettre készek koalícióját képező országok támogatása töretlen marad. Amikor Trump felfüggesztett mindenfajta amerikai segítséget, Ukrajna számára a hírszerzési információk visszatartása volt a legfájdalmasabb, és ezt az európai szövetségesek akkor nem tudták teljes mértékben pótolni. Viszont a jelenlegi folyamatokból az látszik, hogy több ország is rákapcsolt a kapacitások fejlesztésére, tehát valószínűleg hónapokon belül már ezen a fronton is helyettesíthetővé válik Amerika.

MN: Trump különleges megbízottja, Steve Witkoff többször is személyesen Vlagyimir Putyinnal tárgyalt, aki sok részletet nem tartalmazó, de elégedett reakciót adott ki. Mondhatjuk, hogy akkor ez a része eldőlt?

TD: Nem jelenteném ki ezt ilyen kategorikusan, továbbra is többszólamú retorikát hallhatunk a Trump-adminisztrációtól, még magától Trumptól is, tehát egy-egy hasonló pillanatkép nem mérvadó. Az viszont látszik, hogy minden fél eltérő célok elérésére törekszik. Az Egyesült Államok mielőbb kihátrálna a háborúból, és maximalizálná a learatható anyagi hasznot, Oroszország továbbra is Ukrajna egészét akarja, és a megszállt ország felprédálásán túl azt, hogy Ukrajna működésképtelen, megcsonkított orosz bábállamként, a nyugati integráció reményétől megfosztva tengődjön a jövőben. Ukrajna és az EU legtöbb országa, illetve további támogatók pedig fenntartható, igazságos békét akarnak, és megakadályozni azt, hogy Oroszország kiterjessze a szomszédjai elleni agressziót.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.