„Moszkva valójában győzni akar, nem békét”

Takácsy Dorka Oroszország-szakértő

Külpol

A különféle béketervekben egy közös van egyelőre: az, hogy Ukrajna rosszul jár velük. Alapvető kérdésekben nem ért egyet Európa és az Egyesült Államok, miközben lavinát is elindíthat, ha utóbbi elismeri a Krím Oroszországhoz tartozását.

Magyar Narancs: Miközben az oroszok immár egyre aktívabban lövik ismét Kijivet is, szinte naponta pörögnek a már közeledő ukrajnai békéről szóló hírek. Mennyire PR-fogás ez?

Takácsy Dorka: Ezt azért nehéz megmondani, mert sorban jönnek az információk új béketervezetről, új ritkaföldfém-megállapodásról, ami zárójelbe tesz mindent, amit addig gondoltunk. De Trump beiktatása óta benne van a levegőben, hogy „most kell beleadni mindent”, fokozni a támadások és a védekezés intenzitását, hiszen Trump valamit majd demonstrálni akar. Hogy mit, azt senki nem tudja pontosan, de ha valamilyen módon rákényszeríti a feleket a tárgyalásra, akkor a lehető legjobb pozícióból akarják kezdeni azokat. Az idő szorítása, amit Trump hozott el, növelte a bizonytalanságot. Oroszország jelentősen növelte a támadások intenzitását, de szimbolikus módon novemberben, az elnökválasztás hetében és januárban, Trump beiktatása idején is ezt tette. Úgy tűnik, Moszkva valójában nem akar békét: ők győzni akarnak. Ha békéről beszélnek, az inkább arra szolgál, hogy megosszák a Nyugatot. Amint sikerül elültetniük a nyugati közvéleményben és a döntéshozók fülében, hogy közel a háború vége, bizonyos vezetők lejjebb csavarhatják a támogatásokat, mondván, már úgysem tart sokáig az egész, tehát felesleges pénzkidobás a támogatás.

MN: Jelenleg az Egyesült Államok és Európa fundamentális kérdésekben nem értenek egyet Ukrajnáról, ami akár a NATO szakadásához is vezethet. A NATO szétverése lehet az orosz háborús siker?

TD: Ennél nagyobb sikert nehéz lenne elképzelni számukra, hiszen Oroszország eddig is a NATO meggyengítésére törekedett. De a konkrét szakadást nem látom valószínűnek. Valóban, a nyugati szövetségesek Ukrajna kapcsán jelenleg mást képviselnek, mint a pálfordulást végrehajtó Egyesült Államok. És bármilyen fájdalmas ez az árulásnak is felfogható lépés, még ez sem jelenti azt, hogy Ukrajna sorsa meg lenne pecsételve – amennyiben a Tettre készek koalícióját képező országok támogatása töretlen marad. Amikor Trump felfüggesztett mindenfajta amerikai segítséget, Ukrajna számára a hírszerzési információk visszatartása volt a legfájdalmasabb, és ezt az európai szövetségesek akkor nem tudták teljes mértékben pótolni. Viszont a jelenlegi folyamatokból az látszik, hogy több ország is rákapcsolt a kapacitások fejlesztésére, tehát valószínűleg hónapokon belül már ezen a fronton is helyettesíthetővé válik Amerika.

MN: Trump különleges megbízottja, Steve Witkoff többször is személyesen Vlagyimir Putyinnal tárgyalt, aki sok részletet nem tartalmazó, de elégedett reakciót adott ki. Mondhatjuk, hogy akkor ez a része eldőlt?

TD: Nem jelenteném ki ezt ilyen kategorikusan, továbbra is többszólamú retorikát hallhatunk a Trump-adminisztrációtól, még magától Trumptól is, tehát egy-egy hasonló pillanatkép nem mérvadó. Az viszont látszik, hogy minden fél eltérő célok elérésére törekszik. Az Egyesült Államok mielőbb kihátrálna a háborúból, és maximalizálná a learatható anyagi hasznot, Oroszország továbbra is Ukrajna egészét akarja, és a megszállt ország felprédálásán túl azt, hogy Ukrajna működésképtelen, megcsonkított orosz bábállamként, a nyugati integráció reményétől megfosztva tengődjön a jövőben. Ukrajna és az EU legtöbb országa, illetve további támogatók pedig fenntartható, igazságos békét akarnak, és megakadályozni azt, hogy Oroszország kiterjessze a szomszédjai elleni agressziót.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Kik vagyunk mi?

Bár a választás lehetséges kimenetelére vonatkozó vélemények, spekulációk, kinyilatkoztatások jelentékeny hányada alapján azt hihetnénk, hogy voltaképpen már csak az kérdés, hogy kétharmada vagy csupán sima feles többsége lesz-e a Tisza Pártnak a leendő Országgyűlésben, ezúttal képzeljük el azt, hogy Orbán Viktor megnyeri az április 12-i választást.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.