Műanyag palackok, szeméthegyek, darabokra szedett Dacia hever a Szamos mellett

  • Parászka Boróka
  • 2021. május 20.

Külpol

Percenként ötven PET-palack érkezik Ukrajnából és Romániából Magyarországra a Tiszán. Másfél milliárd forintból indult hulladékmentesítési program, de hiába a folyótakarítás, a szemét menetrendszerűen, feltartóztathatatlanul ömlik a határ túloldaláról. Horrorriport odaátról.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2021. március 18-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Törött gyermekkád, elrongyolódott bevásárlószatyrok, gyűrött sörösdobozok, építési törmelék és üres PET-palackok a sárban: mintha az apokalipszis kellékeit gyűjtötték volna jól komponált halomba valakik – talán üzenetként. Egy vidékfejlesztést, mezőgazdasági útfejlesztést ígérő uniós fejlesztési beruházást hirdető tábla alatt állunk, Avasújváros (Orașu Nou) határában. A környékén nyoma sincs semmilyen építkezésnek, csak sáros földút fut a semmibe, pangó belvizek, és a márciusi szélben fodrozódó hatalmas pocsolyák felszínén szemét, amerre a szem ellát. Máramaros és Szatmár megye találkozása, Románia északi határvidéke, az ukrán–román–magyar hármas határ övezete ez – errefelé minden reménytelenül szemetes. Kisvárosok, zsákfalvak, tanyák laza füzére terül el a szamosháti alföldön, kistelepülések végig a Máramarosban, hirtelen magasodó hegyek közé szorulva. Messze vannak a nagy gazdasági, infrastrukturális központok. Ország az országban: itt igazán súlyos az illegális fakitermelés okozta kár, itt dolgoznak a legelszántabban a csempészek, itt omladoznak az egykori bányavidék bezárt bányái. És itt, ebben az elszigetelt, rosszul ellátott és súlyos szociális problémákkal küzdő országrészben haladnak végig a Tisza mellékfolyói, a Szamos, az Iza, a Visó. Innen sodorják magukkal azt a töménytelen mennyiségű szemetet Kelet-Magyarország felé.

A térség válsága nem egyedi, mögötte ott az egész ország válsága. Szeméttel teli a többi romániai folyó is, szemét lepi el a természetvédelmi, a mezőgazdasági területeket és a nagyvárosokat is. Románia számos uniós figyelmeztetés, büntetés, kötelezettségszegési eljárás ellenére sem tudta újjászervezni a szemétgyűjtést, a tárolást, és nem indult be az újrahasznosítás sem.

 
A Szamos felső szakasza: sír a folyó. Forrás: Mi Szamosunk csoport
 

Szemétkorrupció

Az évtizedekkel ezelőtti szemétgazdálkodási struktúrák működnek úgy, hogy közben folyamatosan nő a termelt szemét mennyisége. Még a vonatkozó jogszabályalkotás is csak a 90-es évek végén indult el. Ebben az időszakban 240 nagy szemétlerakó működött Románia-szerte, többségüket a hetvenes években hozták létre, az akkori normáknak megfelelően. Az elavult gyűjtőközpontok felszámolására a csatlakozási tárgyalások éveiben 140 millió eurót kapott Románia, de a szeméttelepeket nem számolták fel. A csatlakozás után ultimátumot kapott az ország, mire 139 telepet be is zártak, de a többi 2017-ig (!) haladékot kapott.

Azóta több mint négy év eltelt, de több nagyváros közelében még mindig megvannak a korszerűtlen, egészségre káros szemétlerakók, a gigantikus szeméthegyek.

Románia 2007 és 2013 között 900 millió eurót hívhatott le hulladékgazdálkodásra, de ez sem volt elég a változáshoz. A 2018-ig tartó öt évben 500 millió eurónyi támogatás esett le – érdemi előrehaladás nélkül. A szelektív hulladékgyűjtés megszervezésére voltak ugyan kísérletek, de azok újrahaszonosítás nélkül szinte szó szerint a hamvukba haltak. Az Európai Unió 27 tagállama közül Románia a 26. a háztartási hulladék újrahasznosítása terén. A szemét 11 százalékát hasznosítják újra, míg az uniós átlag 47 százalék; az újrahasznosítás mértéke Magyarországon meghaladja a 37 százalékot, de Szlovákia és Bulgária is 30 százalék fölött teljesít.

A megdöbbentően rossz statisztika mögött elmaradt vagy rosszul kivitelezett fejlesztések, szabálytalanul felhasznált uniós források állnak. A korrupcióellenes harc élharcosa, Románia a hulladékgazdálkodás korrupcióján nem tudott úrrá lenni. Pár éve megjelentek a szelektív konténerek országszerte, és úgy tűnt, lassan, de rá lehet szoktatni az embere­ket a használatukra. Mivel azonban EU-konform szelektív hulladékfeldolgozó alig működött az országban, a különválogatott szemetet az erre szakosodott vállalatok ömlesztve vitték ugyanoda: a szabálytalanul működő szeméttelepekre. A szelektív gyűjtés kísérlete több településen megbukott, és mire az emberek hozzászoktak volna a szemét válogatásához és tárolásához, a speciális konténereket „kivonták a forgalomból”. Minden uniós figyelmeztetés, szigorítás ellenére csak a rossz tapasztalat maradt, hogy hiába próbálkoznak a civilek.

Máramaros megyében 2006-ban indítottak 70 millió eurós projektet egy megyei hulladékfeldolgozó telep kiépítésére Farkasaszóban (Fărcașa). Négy év telt el, mire az építkezés megkezdődött, és azóta még tizenegy év elröpült, de a telep még mindig nem működik – jelenlegi formájában nem is működhet. Eleve természetvédelmi terület közvetlen közelébe telepítették: a runci erdő szomszédságába, s olyan területre, ahol folyamatosak a földcsuszamlások. A környéken termálvizes források vannak. Minden az ellen szól, hogy itt szemétlerakó legyen. Az építkezési engedélyek és tervek szabálytalanságai miatt a Korrupcióellenes Ügynökség is vizsgálatot indított. De hiába a környezetvédelmi kifogások, a korrupcióellenes nyomozás, a tavalyi választások előtt a kormány rendkívüli támogatásról döntött, hogy a beruházást meg lehessen menteni, s így az uniós pénzt ne kelljen visszafizetni.

A pénz évtizedek óta folyik Máramaros megyébe, de a szemét csak gyűlik, legfeljebb olykor 200 kilométerrel arrébb, Bihar megyébe szállítják, hogy ott dolgozzák fel.

Már azt, ami egyáltalán eljut oda.

Rablók, pandúrok

A megyében termelődő szemét jelentős része illegális telepeken köt ki. A máramarosi szemét Bihar megyei tárolása jelentős kiadásokkal jár, a tényleges összeg ráadásul eltérő a befogadó cégektől függően. A szemétdíj Máramaros megyében havi 2 eurónak megfelelő lej bejelentett lakosként, Maros megyében 3 euró. 2021-re 50 százalékos áremelést irányoztak elő, de nem mindenki tud vagy akar fizetni. És aki nem fizet, az illegális szeméttelepekre, rendszerint a folyók árterületére hordja a szemetét. Ám azok sem bízhatnak a megfelelő minőségű szolgáltatásokban, akik vállalják a többletkiadásokat, például idén januárban a megyei köztisztasági vállalat, a Herodot Group váratlanul leállította a szemétgyűjtést, mert nem volt érvényes szerződése a Bihar megyei gyűjtőközponttal; ezzel egy időben a hatóságok bezáratták a szabálytalanul működő teplicai szeméttelepet. Emiatt Máramarosszigeten két hétig szünetelt a szemétszállítás. A magánházakban élőket a helyi önkormányzat felszólította, hogy tárolják saját területükön a háztartási szemetet, a tömbházakban, lakónegyedekben felgyűlt hulladékot pedig másik, ugyancsak szabálytalanul működő telepekre szállították. Amit nem vittek el, az a közterületeken hevert. Máramarossziget városa és a környéken lévő 18 település hetekre kényszerhelyzetbe került. Az emberek, a helyi cégek ez alatt az idő alatt ott szabadultak meg a szemetüktől, ahol tudtak: az Iza és a Tisza árterületein. A felgyűlő szemét a tavaszi olvadással és áradással kerül a folyóvizekbe, úgyhogy márciusra menetrendszerűen várható a vízszennyezés.

 
Majd a víz elviszi. Forrás: Mi Szamosunk csoport
 

Ha a szemétgazdálkodás és szemétkorrupció nem tenné elég nehézzé a helyzetet, a tavalyi önkormányzati választások még rátettek egy lapáttal. Sok településen változott a helyi vezetés, de a köztisztasági vállalatok még az előző ciklus polgármestereivel szerződtek. Most zajlik a szerződések felülvizsgálata, számos településen alakult ki vita a vezetés és a vállalatok között, ami odavezetett, hogy hosszabb-rövidebb időre félbeszakadt a szemétszállítás.

Még az olyan nagyvárosokban is napokra leállt a szolgáltatás, mint Marosvásárhely – januárban látványosan szemetesedett el egyik napról a másikra a város és a Maros partja.

Egyes vidékeken, különösen az elszigetelt hegyi településeken (és ilyen sok van Máramaros megyében is) békeidőben, két választás között sem működik a szemétszállítás. Sok múlik a helyi önkormányzatokon, és azon, van-e megfelelő járműparkkal rendelkező szállítócég, amely elvállalja ezeket a településeket, s fizetőképes-e a helyi lakosság. A leg­olcsóbb, „tradicionális” megoldás, ha a szemetet az emberek egyszerűen kihordják a patakpartra, árterületekre, kevésbé szem előtt lévő övezetekbe, és otthagyják. Elvileg a környezetvédelmi őrségnek kell feltárnia az ilyen illegális szemetelést, illetve felszámolnia az illegális lerakatokat. Elrettentő erővel bírna, ha megbírságolnák az önkormányzatokat, amelyek pedig maguk is bírsággal sújthatnák az illegális szemetelőket. De az ilyesfajta büntetgetés senkinek sem érdeke. Az önkormányzat nem fogja megbüntetni a választóit, a környezetvédelmi őrség az önkormányzatokat, amelyek mögött rendszerint ott van valamelyik erős kormánypárt.

Bár az illegális lakossági szemetelés „népszokás”, a jelentősebb környezeti károkat a cégek, a kisebb, kevésbé ellenőrzött helyi vállalkozások okozzák. Az ipari mennyiségű PET-palack a kocsmákból, borozókból kerül a helyi vizekbe, sokszor hosszas gyűjtögetés után, zsákokba csomagolva. Ezekkel a helyi vállalkozókkal, kocsmatulajdonosokkal végképp nem húznak ujjat az önkormányzatok. Inkább hagyják, hogy iparág épüljön a szemétcsalásokra. A romániai hirdetési újságok tele vannak olcsó szemétszállítási ajánlatokkal, de a pár eurós díj csak arra elég, hogy a legközelebbi erdőben, folyóparton szabaduljon meg terhétől a „vállalkozó”. A megrendelő pedig megnyugszik, mert szakszerű szemétkezelésért fizetett.

 

 
Magányos szelektív kukák Máramarosban. Forrás: Mi Szamosunk csoport
 

Megszólal a miniszter

Miután az RMDSZ az idén részese lett a kormánykoalíciónak, magyar környezetvédelmi és vízügyi minisztere lett a bukaresti kormánynak. Tánczos Barna az egyik első nyilatkozatában arról beszélt, hogy mentalitásváltásra van szükség ahhoz, hogy az Európai Unióban példátlan környezeti rombolásnak véget lehessen vetni. Egyelőre azonban nem látni, mi győzhetné meg az embereket: a hivatalos hulladékgazdálkodási díjak magasak, a szolgáltatások minősége rossz.

Szatmárnémetiben, pár kilométerre a magyar határtól, a városközpontban olyan a Szamos partja, mint egy szemétlerakat.

Hatalmas zsákokba csomagolva és szétszórva is mindenütt, emellett a víz színén is műanyag palackok hevernek és úsznak. Látványukat törött edények, szakadt ruhák dobják fel, de még egy elrozsdált motorháztető is figyeli az árteret. Pedig magas gát fut a gyakran áradó Szamos mellett, kifejezetten nehéz lehet áthajigálni rajta a szemetet, zsákokban a palackokat, a darabokra szedett Daciát. A szemetes folyópartra néz a polgármesteri hivatal épülete is, a hatóságok, ha akarnák, sem tudnák elfordítani a tekintetüket. Időnként civilek szerveznek hulladékgyűjtő akciókat a Szamos vagy más romániai folyók mentén. Van már ökotudatos civil mozgalom, elszántság. Kolozsvár környékén a Mi Szamosunk nevű civil kezdeményezés önkéntesei szerveznek folyópart-takarítást. Marosvásárhelyen a Marosvásárhelyi Rádió hívja évről évre, minden tavasszal hallgatóit a Maros-partra PET-palackot gyűjteni. Több száz ember vesz részt, és több tonna szemét gyűlik össze ezekben az akciókban, de hosszú távú megoldással nem kecsegtetnek. Tánczos Barna azt mondta lapunknak, hogy a szennyezés problémája sem a medertakarítással, sem monitoringrendszerrel nem oldható meg, ezek csak részleges eredményeket hozhatnak. Az egyetlen igazi megoldás, ha a romániai önkormányzatok és állampolgárok kiveszik a részüket a szelektív hulladékgyűjtésből. A tárcavezető azt is elismerte nekünk, hogy Románia hulladékgazdálkodása „sokkörös lemaradásban” van, ezért a most lehívható európai forrásokat arra fogják használni, hogy pótolják a hiányosságokat. A környezetvédelmi miniszter szerint ugyanakkor folyamatos a medertakarítás, s két hónapja elfogadtak egy államközi megállapodást is, amely szerint Románia köteles a folyószennyezésről értesíteni a magyar felet. „Vannak olyan periódusok azonban, amikor az áradások miatt lehetetlen a nagy mennyiségű szemetet feltartóztatni” – ismerte el Tánczos.

Mindeközben Szatmárnémetiben, Nagybánya vagy Máramarossziget környékén csak azt látni, hogy kísérlet sem történik a szemét feltartóztatásra. A folyópartokon, az ártereken, a vidéki utak mentén, a városközpontokban a hatóságok szeme láttára folyik a környezetszennyezés. A polgárok intézményes megoldásra várnak, a hatóságok egymásra mutogatnak.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk