Naftali Bennett: az iráni elnökválasztás eredménye az utolsó figyelmeztetés

  • narancs.hu
  • 2021. június 20.

Külpol

Úgyhogy a nagyhatalmaknak ne térjenek vissza az iráni atomprogramról folytatott tárgyalásokhoz.

Naftali Bennett izraeli kormányfő az iráni elnökválasztás eredményére reagálva vasárnap kijelentette: a keményvonalas Ebrahím Raíszi megválasztása utolsó figyelmeztetésül szolgálhat a nagyhatalmak számára, hogy ne térjenek vissza az iráni atomprogramról folytatott tárgyalásokhoz.

A nagyhatalmaknak "meg kell érteniük, hogy kivel van dolguk, és hogy miféle rezsimet óhajtanak erősíteni" – fogalmazott Naftali Bennett az általa vezetett új izraeli kormány első rendes ülésén. Az összes lehetőség közül éppen "a teheráni hóhérra" esett (Irán legfőbb vezetője, Ali) Hamenei választása", arra az emberre, aki több ezer iráni ellenzéki haláláért felelős – mondta az izraeli kormányfő. "Nem szabad, hogy egy hóhérrezsimnek tömegpusztító fegyverei legyenek" - fűzte hozzá.

Ebrahim Raíszi ellen jelenleg is amerikai szankciók vannak érvényben amiatt, hogy 1988-ban szerepe volt több ezer politikai fogoly kivégzésében.

Jaír Lapid izraeli külügyminiszter szombat este azt írta a Twitteren, hogy Raíszi megválasztása "fel kell, hogy élessze az iráni atomprogram leállítása melletti eltökéltséget", hogy véget vessenek Teherán "romboló erőfeszítéseinek a (közel-keleti) régióban".

Az új, keményvonalasnak tartott iráni elnök megválasztásának, megfigyelők szerint, az lehet az egyik következménye, hogy az eddiginél is nyíltabb lesz az ellenségeskedés a zsidó állam és az iszlám köztársaság között. Teherán emellett feltehetően fokozottabban támogatja majd az Izrael-ellenes milíciákat, valamint Bassár el-Aszad szíriai elnököt. (MTI)

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.