"Nem a demokráciáhiány miatt" jött - a Pompeo-látogatás háttere

  • B. Simon Krisztián
  • 2019. február 14.

Külpol

Donald Trump a gesztusok embere, aki hangzatos ígéreteket tesz, de nem ér el valódi eredményeket – mondja az egykori NATO-nagykövet, Ivo Daalder. Ízelitő a friss Narancsból.

Magyar Narancs: A Foreign Affairs magazin legfrissebb számában Elliot Abrams neokonzervatív külpolitikai szakértő, aki január óta az Egyesült Államok Venezueláért felelős nemzetközi küldötte, azt állította, hogy az elmúlt két évben nem láttunk komolyabb változásokat, s van egyfajta folytonosság a Trump-kormányzat és elődei külpolitikája között. Valóban?

Ivo Daalder: Ellenkezőleg. James M. Lindsay-vel (a nemzetközi kapcsolatok neves szakértője, jelenleg a New York-i Council of Foreign Relations agytröszt alelnöki posztját tölti be – a szerk.) közös könyvünkben (The Empty Throne – Az üres trón) amellett érvelünk, hogy nagyon is nyilvánvaló változások történtek. Trump ugyanis nem érdekelt abban, hogy az Egyesült Államok továbbra is vezető szerepet vállaljon a világpolitikában.

Csupán azt akarja elérni, hogy Amerika legyen minden tekintetben az első, ami szöges ellentétben áll az ország 2. világháború utáni hagyomá­nyai­val, jelesül azzal, hogy közelebb hozza egymáshoz a nemzeteket, és közös erővel próbáljon megoldást találni a közös problémákra. Ennek fordított hátat Trump a rövid távú sikerek reményében – legyen szó kereskedelemről, honvédelemről vagy éppen a demokrácia mibenlétéről. (...) Ennek az új külpolitikának következtében gyorsan felszámolódik az a liberális, szabályokon alapuló világrend, amelyet épp az Egyesült Államok formált olyanná, amilyen.

(...)

MN: És mi a helyzet Iránnal? Trump a szöges ellentétét csinálja annak, amit Barack Obama 2015-ben az atomegyezménnyel útjára indított.

ID: Trump nemcsak Obama, de az EU, Oroszország és Kína korábbi erőfeszítéseit is semmissé tette. Még mindig nem értem, miből gondolja azt, hogy jobb egyezményt tud tető alá hozni. (...) Az elnök szeret hangzatos kijelentéseket tenni, de a problémamegoldással nem foglalkozik – a stratégiai gondolkodás nem az erőssége. Trump a gesztusok embere, de végeredményben nem csinál semmit.

Ivo Daalder

Ivo Daalder

Fotó: Wikipédia

 

(...)

MN: Az Obama-érában Magyarország kormánya nem ápolt túl jó kapcsolatot az Egyesült Államokkal – Trumppal viszont az enyhülés jelei láthatók. Szijjártó Péter pár hónapja Washingtonba látogatott, Pompeo meg Budapestre jön (az interjú a látogatás előtt készült – a szerk.). Mi áll a közeledés hátterében?

ID: Trump szakított az elmúlt évtizedek külpolitikájával, mondván, nincs értelme azzal foglalkozni, mit csinálnak odahaza a szövetségesei. (...) Az sem hatja meg különösebben, hogy Magyarország szakítani kíván a liberális demokráciával.

Orbán Viktor és Mike Pompeo

Orbán Viktor és Mike Pompeo

Fotó: MTI/Miniszterelnöki sajtóiroda/Szecsődi Balázs

 

MN: Szóval csak annyit vár el, hogy legyenek elkötelezettek?

ID: Igen, az a fontos neki, hogy Amerika oldalán álljanak Orosz­országgal vagy Kínával szemben. Ezért megy Mike Pompeo Budapestre, és nem a demokrácia­hiány miatt.

Daalder arról is beszélt, hogy miért nem zavarja Trumpot, hogy a illiberális demokrácia térnyerésével már az Egyesült Államok érdekei is sérülnek, illetve azt is elmagyarázta, miért is sérülnek így az USA értékei és érdekei. Ahogy az is szóba került, hogy milyen következményei lesznek ennek, illetve ki képes megfékezni, legalább akadályozni az elnököt a végiggondolatlan tervei kivitelezésében és mi következik ebből a világpolitikában.

Részleteket a friss Magyar Narancsban talál. A lap csütörtöktől kapható az újságárusoknál, vagy előfizethető itt.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.