Külpol

Lapzártánk idején tartotta ülését az északír tartományi nemzetgyűlés, az a testület, amely a tavaly népszavazáson megerősített nagypénteki egyezmény alapintézménye hivatott lenni. A képviselők 1998. júniusi megválasztásuk óta most ültek össze másodszor. És most is csak rettentő balhézás után.

November 17. és 18. között zajlott az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) isztambuli értekezlete, az évezred utolsó ilyen csúcstalálkozója. Hozott jót is, rosszat is. Az semmiképpen sem jó hír, hogy a nemzetközi kritikákon megsértődött Jelcin éles kirohanás után elhagyta a csúcsértekezletet, és ebben jószerivel teljes egyetértéssel találkozott odahaza. Az viszont jó hír lehet, hogy aláírták az európai konvencionális haderőkről szóló megállapodást, és végre, erős amerikai nyomásra, grúziai kitérővel megépül a Bakut a Törökország Ceyhan olajkikötőjével összekötő olajvezeték. A Mikulás Ciprus kérdésében is tartogathat jó meglepetést. December 3-án New Yorkban Kofi Annan közvetítésével ismét tárgyalásokba kezd Rauf Denktas észak-ciprusi török és Glavkosz Kleridesz ciprusi görög elnök. (Már az sem volt kis protokollteljesítmény, hogy Glavkosz Klerideszt fogadták Törökországban.) És végezetül, végignézve a csúcs közönségén, Süleyman Demirel török köztársasági elnök joggal állapíthatta meg, hogy jól tartja magát. ´ volt az emlékezetes Helsinki Értekezlet egyetlen politikai túlélője.

A decemberben esedékes választások előtt a horvát kormány népszerűsége a mélyponton van, a kormányzó pártot frakcióharcok gyengítik, az elnök pedig haldoklik. Hamarosan kiderül, hogy a közvetlen szomszédságunkban elterülő és formájában kétségtelenül banánra emlékeztető ország mennyire rothadt gyümölcs a banánköztársaságok kosarában.

Lapzártánkkor már biztosan tudjuk: az ukrán elnökválasztás november 14-i második fordulóját a korábbi elnök, Leonyid Danyielevics Kucsma nyerte. Ukrajna politikailag és geográfiailag megosztott ország, a Kelet nagyban különbözik a Nyugattól, és stábunk olyan nyugaton járt, hogy saját felmérésünk szerint a hivatalban lévő Kucsma elnök akár 100 százalékkal is nyerhetett volna. Az elekciót ugyanis Beregszászon obszerváltuk.

Két hónapja még mészároltak az indonéz hadsereggel nem egészen tisztázott viszonyban álló függetlenségellenes milicisták, most viszont lassan már két hete, hogy Indonézia utolsó alakulatai is távoztak Kelet-Timorból. Ezzel persze még semminek sincs vége, és alig valami kezdődött el - mindenekelőtt a terror és a megfélemlítés méreteinek feltérképezése.

A múlt szerdán, október 27-én négy örmény fegyveres végrehajtotta az első olyan merényletet 1989 óta, amelynek egy rendszerváltó állam demokratikusan megválasztott politikai vezetése esett áldozatul. A jereváni terrortámadás hátterében az örmény-azeri konfliktus körvonalai sejlenek fel.

Valjevo közép-szerbiai kisváros, és mindeddig igazából semmiről sem volt híres. Manapság viszont a szerb Hágának nevezhetnénk: ha minden a tervek szerint megy, a legfontosabb NATO-tagállamok vezetői hamarosan megismerkedhetnek a valjevói rendőrségi cellák fapriccseivel.

Már csak otthon csinálja, titokban: körülnéz, előhúzza, babrálja, szájba veszi. Mert egy évvel a választási győzelem után katasztrofálisra fordult a kormányzó szociáldemokraták helyzete. Azóta hat vereség a tartományi választásokon, a kancellár népszerűsége pedig a mélyponton. Schröder döntő lépésre szánta el magát: fölhagyott a nyilvános szivarozással.

Katonai puccs és két ellenséges atomhatalom: egyszerre, egy helyen ilyen még nem volt. Képszerkesztők seregének képzeletén cikázott át az atomvillanás, majd a jól sikerült gombafelhő jól sikerült képe a címlapon. De nem tartott sokáig a katasztrófahangulat, a pakisztáni hadak nem indultak fel, Kasmírra, nem volt statáriális kivégzés, tömegbe lövetés sem - nem volt ugyanis kire. Néhány tucat ember, kegyencek és családtagok - ennyien tüntettek a megbuktatott pakisztáni kormányfő, Navaz Sarif mellett.

Az erdélyi főiskola-alapításhoz nyújtott kétmilliárd forintos budapesti segítség szinte egyáltalán nem keltette fel a köz érdeklődését. Pedig az Orbán-kormány gesztusa nemcsak a tetemes summa miatt tarthat számot figyelemre: fontos politikai üzenete van, ráadásul társadalmi kihatásai is szerteágazók.

A sánta kutyát könnyebb utolérni, mint a háborús bűnösöket, de néha megesik ennek a fordítottja is. A 78 éves Dinko Sakicot, a jasenovaci KZ egykori parancsnokát múlt hétfőn első fokon a maximális, húsz év börtönbüntetésre ítélte a zágrábi bíróság.

Hetek óta arról győzködik a közvélemény-kutatók az osztrák népet, hogy igazából szörnyen ostoba. Miért akarjátok, ti, világ konzervatívjai, legendás nyárspolgárok a változást - kérdik a kérdezők -, hiszen ilyen jól még sose ment nektek?!

Lengyelországban a liberálisok a tavalyelőtti választások után nem a szocialista utódpárttal szövetkeztek, hanem az egykori Szolidaritásból kinövő jobboldali formációkkal léptek koalícióra. Mintha az MDF, a Fidesz meg a kisgazdák az SZDSZ-szel kormányoznának együtt, de néhány kisebb jelentőségű államigazgatási poszt jutott volna a Pofosznak és a KDNP-nek is. De ettől nem lett jobb semmi. A rendszerváltás óta például még egyetlen kabinet sem volt annyira népszerűtlen, mint a mostani, a Jerzy Buzeké. A szeptemberi felmérések szerint a lengyelek 74 százalékának volt negatív véleménye a Szolidaritás Választási Akció Társadalmi Mozgalom (RS AWS) és Szabadság Unió (UW) alkotta kormánykoalíció tevékenységéről, s csupán 19 százalékuk vélte úgy, hogy jól végzi feladatát.

Az elmúlt hetek oroszországi fejleményeiről beszámoló híradások szinte kivétel nélkül azt sugallták, hogy a politikai történések legfőbb színterévé ismét a Kaukázus vált, és Oroszországot csak pillanatok választják el a második csecsen háborútól. Az események alaposabb vizsgálata azonban óvatosságra int. Felettébb kérdéses ugyanis, hogy Moszkva valóban elszánta-e magát egy újabb átfogó csecsenföldi háborúra. A fenyegető hang, a jelentősnek tűnő szárazföldi erők fölvonultatása, de még a légierő immáron több hete tartó bevetése sem elég bizonyíték erre.