A 2015 óta kormányzó jobboldali Jog és Igazságosságnak (PiS) nem sikerült átvennie a hatalmat a lengyel önkormányzatokban. A párt október 21-én, a képviselőtestületek megválasztásakor javított ugyan a négy évvel ezelőtti eredményén, de a november 4-i második fordulóval zárult polgármester-választásokon nem. A vajdaságok (megyék) és a nagyvárosok többségében továbbra is az ellenzék az úr. A 30 millió választópolgár is érzékelhette, hogy nagy a tét, mert minden eddigi önkormányzati választáshoz képest magasabb, 55 százalékos volt a részvétel az első, majd 49 százalékos a második fordulóban.
Különösen látványos a kormánypárt kudarca a nagyvárosokban, még annak ellenére is, hogy Jarosław Kaczyński pártelnök és Mateusz Morawiecki miniszterelnök hónapok óta járta az országot azzal, hogy mindenkinek elemi érdeke a kormánnyal jó kapcsolatot tartani képes helyi vezetőket választani. A 100 ezresnél nagyobb lélekszámú települések – 39 ilyen van – egyikének sem volt és mostantól sem lesz PiS-es polgármestere. Sőt, néhány kisebb, de fontos városban is vereséget szenvedett a kormánypárt. Például ott, ahol korábban Beata Szydło ex-kormányfő, jelenlegi miniszterelnök-helyettes volt a polgármester. Igaz, Wadowicét, II. János Pál pápa szülőhelyét visszaszerezték a liberálisoktól.
Söprés
Huszonhárom helyen már az első fordulóban győztek a PiS-szel szembeni jelöltek: jórészt a 2007 és 2015 között kormányzó jobbközép Polgári Platform (PO) politikusai, de akad köztük néhány baloldali, illetve független is. (Utóbbiak többnyire szintén a PO-ból indultak, de később önállósodtak.) Sok helyen a hivatalban lévők őrizték meg posztjukat, de jött néhány új ember is. Például a jelképként is fontos Varsóban Rafał Trzaskowski, a Tusk-kormány volt közigazgatási minisztere 54:31 százalékos arányban söpörte le Patryk Jaki igazságügyi miniszterhelyettest (a maradék 15 százaléknyi szavazat több jelölt között oszlott meg), és a képviselő-testületben ugyancsak biztos többségre támaszkodhat, annak ellenére, hogy az eddigi, szintén PO-s főpolgármesternőt számos botrány terhelte. Łódźban a 2010 óta működő Hanna Zdanowskát 70 százalék támogatta, a nevét viselő jelölőszervezet pedig 40-ből 32 mandátumot szerzett meg a testületben, pedig a kormány meg akarta akadályozni az indulását, mondván, jogerős pénzbüntetést kapott, mert az élettársa bankhiteléhez valótlan nyilatkozatot írt alá. Bár a törvény szerint csak akkor válna méltatlanná, ha szabadságvesztésre ítélték volna, még elképzelhető, hogy a kormányhivatal a több mint 200 ezer szavazat ellenére megpróbálja megakadályozni a beiktatását – nagy botrány lenne belőle. Simán vette az akadályt a második ciklusát kezdő, a kormánnyal élesen szemben álló poznańi főpolgármester, sőt 50 százalék fölé jutott az alig ismert új wrocławi PO-jelölt is, akinek a jelek szerint elég volt, hogy nem a kormánypárt indította.
Krakkóban és Gdańskban második fordulóra volt szükség, de november 4-én a hivatalban lévő két városvezető végül csaknem kétharmados arányban győzte le PiS-es ellenfelét, és a képviselők többsége is az ő támogatójuk. Krakkót 2002 óta irányítja Jacek Majchrowski, a Jagelló Egyetem jogászprofesszora, aki 1965-től az 1990-es megszűnésig volt az állampárt tagja, és belépett az utódszervezetbe is, bár főpolgármesterként szünetelteti a tagságát – ez lesz az ötödik ciklusa. A független Paweł Adamowicz Gdańskban a hatodikat kezdi: 1998 óta áll a város élén. A PO politikusa volt, de összeveszett a pártjával – ebben szerepet játszott egy most is folyó eljárás vagyonnyilatkozatának állítólagos hiányai miatt –, és a PO saját jelöltet indított ellene. Ám az illető – Lech Wałęsa volt államfő fia, az EP-képviselő Jarosław – be sem jutott a második fordulóba, ahol Adamowicz 64 százalékot ért el a PiS-jelölttel szemben. E két városban Kaczyński megpróbálta kihasználni a 2010-es szmolenszki repülőszerencsétlenség mítoszát: mindkét jelöltje olyan PiS-politikus gyermeke, aki a pártvezér ikertestvérével, Lech Kaczyński köztársasági elnökkel együtt ott vesztette életét. De ez sem segített.
A kormánypártnak volt egy olyan ötlete, hogy két ciklusra kell korlátozni az önkormányzati vezetői tisztséget, és ezt eredetileg visszamenőleges hatállyal akarták bevezetni. Nyilván arra gondoltak, hogy a 15–20 éve „uralkodó” tekintélyes polgármesterek helyett kényszerűen induló új embereket az ő jelöltjeik könnyebben legyőzhetik. De ez esetben végül nem merték vállalni a nyilvánvaló alkotmánysértést, és a vonatkozó törvény csak mostantól lép életbe. Mivel egyúttal öt évre emelték a megbízatási időt, a most megválasztottak – attól függetlenül, hogy mikor kezdték – legfeljebb még tíz évig vezethetik a településüket.
Rzeszów sziklája
A megyegyűlésekben országosan a PiS szerezte a legtöbb mandátumot; eddig egyedül a délkeleti végeken a Kárpátaljának nevezett vajdaságot irányította önállóan, most hatot fog, melyek mind az ország keleti részén fekszenek: mint csaknem minden választáson, most is éles északkelet–délnyugat irányú politikai választóvonal húzódik az ország közepén. Ezenkívül várhatóan Alsó-Sziléziában tud a PiS hatalomra jutni egy helyi jobboldali csoport képviselőivel összefogva. A Tengermelléken a PO egy kisebb párttal közös listája többséget szerzett, nyolc megyében pedig koalíciót fog kötni eddigi partnerével, a Lengyel Parasztpárttal (PSL), vagy – kénytelenségből – a parlamentből három éve kibukott szocialistákkal (SLD). A vajdaságok azért is fontosak, mert Lengyelországban nincsenek megyei jogú városok, még a főváros sem önálló. Így a PiS kezébe kerülő vajdasági önkormányzat – a nagy hatalmú vajdával, a magyar megyei kormányhivatal-vezető megfelelőjével közösen – sok borsot tud majd törni a łódźi vagy krakkói főpolgármester orra alá, míg varsói kollégájuknak ettől nem kell tartania.
De kik a szereplői ezeknek a koalícióknak? A PO közös listákat állított a Korszerű Pártnak fordítható Nowoczesnával, amely lelkes fiatal liberálisok szépreményű gyülekezeteként indult pár éve, de azóta több belviszály is megtépázta. Mostani vezetői képesek voltak túllépni azon, hogy eredetileg a PO-val szemben határozták meg magukat, s ez az összefogás akár meg is állítja támogatottságuk zuhanását. A Parasztpárt az 1989 előtti áltöbbpártrendszer szatellitpártja volt, de falusi és kisvárosi pozícióit sikerült megőriznie, részben azért, mert az EU előnyeit élvező parasztság gyanakodva figyeli a PiS harcait „Brüsszel” ellen. A Parasztpárt az elmúlt 29 évből 18 éven át kormányon volt, mégpedig Közép-Európában szokatlan módon hol baloldali, hol jobbközép párt koalíciós partnereként, és most főleg rajta múlik a többség az említett nyolc megyei közgyűlésben is.
Az egykori állampárt utóda, a parlamentből való kibukás után talpra állni látszó SLD épp a túlélésben reménykedik, de két-három helyen döntő szerepe lehet a PO vezette többség megteremtésében. Néhány helyi kádere pedig Krakkón kívül is meglepő helyeken tartja magát szilárdan. Egy 78 éves veteránjuk például az ötödik polgármesteri ciklusát kezdi a legkonzervatívabb megye, az említett Kárpátalja székhelyén, Rzeszówban, egy fiatalabb párttársa pedig a harmadikat az egyik legfontosabb vallási központban, a Mária-kegyhelyéről híres Częstochowában. A kampány vége felé az általában hevesen antikommunista Kaczyński is hízelegni kezdett az SLD-nek, ők viszont kapásból elutasították az ajánlkozást. A PiS az október 21-i választás után több ellenzéki pártban megkörnyékezett néhány megválasztott képviselőt, hogy átcsábításukkal megfordítsa az erőviszonyokat egy-két vajdasági közgyűlésben – például jól fizető felügyelőbizottsági tagságot ajánlott állami cégeknél, egyelőre sikertelenül. Az pedig főleg kisvárosokban, falvakban fordul elő, hogy a parasztpárti, szocialista és egyéb képviselők össze akarnak fogni a PiS-szel, arra hivatkozván, hogy kistelepülésen nem a párttagság a lényeg, és a kátyúmentesítés nem pártügy. Az országos pártvezetőségek ezt is elutasították, büntetéssel fenyegetve az elhajlókat, de a következő hetekben, amíg meg nem alakulnak a testületek, sok konfliktus várható.
A PiS három év alatt sokat tett a jogállam lerombolásáért: nekiment az alkotmánybíróság és az igazságszolgáltatás függetlenségének, paródiává silányította a parlamentet és igyekszik kihúzni a talajt a szellemi élet neki nem tetsző intézményei és alkotói alól is. Ugyanakkor Lengyelország további NER-esítésének egyik komoly akadálya lehet, hogy nem sikerült meghódítani az önkormányzatok nagy részét. A másik akadály az, hogy a szabad sajtó pozíciói még mindig erősek. A tekintélyes jobboldali Rzeczpospolita című napilap szerint figyelmeztető a kormánypárt számára, hogy elriasztotta magától a jobbközép tábort. Több olyan ellenzéki polgármester is újra nyert, akinek működése távolról sem volt makulátlan, vagyis a választók a kormány politikáját utasították el. Furcsa ellentmondás, hogy a közvélemény-kutatások szerint viszont, ha ma tartanának parlamenti választást – ténylegesen egy év múlva lesz –, azt simán nyerné a PiS.
