Helyhatósági választások Lengyelországban

Nem törtek át

  • Domány András
  • 2018. december 8.

Külpol

Nagyon magas részvétel erősítette meg az ellenzék fölényét; a 100 ezres városok egyikének sem lett kormánypárti polgármestere; a PiS egyedül a megyegyűlésekben vigasztalódhat. Lengyelország NER-esítése akadozik.

A 2015 óta kormányzó jobboldali Jog és Igazságosságnak (PiS) nem sikerült átvennie a hatalmat a lengyel önkormányzatokban. A párt október 21-én, a képviselőtestületek megválasztásakor javított ugyan a négy évvel ezelőtti eredményén, de a november 4-i második fordulóval zárult polgármester-választásokon nem. A vajdaságok (megyék) és a nagyvárosok többségében továbbra is az ellenzék az úr. A 30 millió választópolgár is érzékelhette, hogy nagy a tét, mert minden eddigi önkormányzati választáshoz képest magasabb, 55 százalékos volt a részvétel az első, majd 49 százalékos a második fordulóban.

Különösen látványos a kormánypárt kudarca a nagyvárosokban, még annak ellenére is, hogy Jarosław Kaczyński pártelnök és Mateusz Morawiecki miniszterelnök hónapok óta járta az országot azzal, hogy mindenkinek elemi érdeke a kormánnyal jó kapcsolatot tartani képes helyi vezetőket választani. A 100 ezresnél nagyobb lélekszámú települések – 39 ilyen van – egyikének sem volt és mostantól sem lesz PiS-es polgármestere. Sőt, néhány kisebb, de fontos városban is vereséget szenvedett a kormánypárt. Például ott, ahol korábban Beata Szydło ex-kormányfő, jelenlegi miniszterelnök-helyettes volt a polgármester. Igaz, Wadowicét, II. János Pál pápa szülőhelyét visszaszerezték a liberálisoktól.

 

Söprés

Huszonhárom helyen már az első fordulóban győztek a PiS-szel szembeni jelöltek: jórészt a 2007 és 2015 között kormányzó jobbközép Polgári Platform (PO) politikusai, de akad köztük néhány baloldali, illetve független is. (Utóbbiak többnyire szintén a PO-ból indultak, de később önállósodtak.) Sok helyen a hivatalban lévők őrizték meg posztjukat, de jött néhány új ember is. Például a jelképként is fontos Varsóban Rafał Trzaskowski, a Tusk-kormány volt közigazgatási minisztere 54:31 százalékos arányban söpörte le Patryk Jaki igazságügyi miniszterhelyettest (a maradék 15 százaléknyi szavazat több jelölt között oszlott meg), és a képviselő-testületben ugyancsak biztos többségre támaszkodhat, annak ellenére, hogy az eddigi, szintén PO-s főpolgármesternőt számos botrány terhelte. Łódźban a 2010 óta működő Hanna Zdanowskát 70 százalék támogatta, a nevét viselő jelölőszervezet pedig 40-ből 32 mandátumot szerzett meg a testületben, pedig a kormány meg akarta akadályozni az indulását, mondván, jogerős pénzbüntetést kapott, mert az élettársa bankhiteléhez valótlan nyilatkozatot írt alá. Bár a törvény szerint csak akkor válna méltatlanná, ha szabadságvesztésre ítélték volna, még elképzelhető, hogy a kormányhivatal a több mint 200 ezer szavazat ellenére megpróbálja megakadályozni a beiktatását – nagy botrány lenne belőle. Simán vette az akadályt a második ciklusát kezdő, a kormánnyal élesen szemben álló poznańi főpolgármester, sőt 50 százalék fölé jutott az alig ismert új wrocławi PO-jelölt is, akinek a jelek szerint elég volt, hogy nem a kormánypárt indította.

Krakkóban és Gdańskban második fordulóra volt szükség, de november 4-én a hivatalban lévő két városvezető végül csaknem kétharmados arányban győzte le PiS-es ellenfelét, és a képviselők többsége is az ő támogatójuk. Krakkót 2002 óta irányítja Jacek Majchrowski, a Jagelló Egyetem jogászprofesszora, aki 1965-től az 1990-es megszűnésig volt az állampárt tagja, és belépett az utódszervezetbe is, bár főpolgármesterként szünetelteti a tagságát – ez lesz az ötödik ciklusa. A független Paweł Adamowicz Gdańskban a hatodikat kezdi: 1998 óta áll a város élén. A PO politikusa volt, de összeveszett a pártjával – ebben szerepet játszott egy most is folyó eljárás vagyonnyilatkozatának állítólagos hiányai miatt –, és a PO saját jelöltet indított ellene. Ám az illető – Lech Wałęsa volt államfő fia, az EP-képviselő Jarosław – be sem jutott a második fordulóba, ahol Adamowicz 64 százalékot ért el a PiS-jelölttel szemben. E két városban Kaczyński megpróbálta kihasználni a 2010-es szmolenszki repülőszerencsétlenség mítoszát: mindkét jelöltje olyan PiS-politikus gyermeke, aki a pártvezér ikertestvérével, Lech Kaczyński köztársasági elnökkel együtt ott vesztette életét. De ez sem segített.

A kormánypártnak volt egy olyan ötlete, hogy két ciklusra kell korlátozni az önkormányzati vezetői tisztséget, és ezt eredetileg visszamenőleges hatállyal akarták bevezetni. Nyilván arra gondoltak, hogy a 15–20 éve „uralkodó” tekintélyes polgármesterek helyett kényszerűen induló új embereket az ő jelöltjeik könnyebben legyőzhetik. De ez esetben végül nem merték vállalni a nyilvánvaló alkotmánysértést, és a vonatkozó törvény csak mostantól lép életbe. Mivel egyúttal öt évre emelték a megbízatási időt, a most megválasztottak – attól függetlenül, hogy mikor kezdték – legfeljebb még tíz évig vezethetik a településüket.

 

Rzeszów sziklája

A megyegyűlésekben országosan a PiS szerezte a legtöbb mandátumot; eddig egyedül a délkeleti végeken a Kárpátaljának nevezett vajdaságot irányította önállóan, most hatot fog, melyek mind az ország keleti részén fekszenek: mint csaknem minden választáson, most is éles északkelet–délnyugat irányú politikai választóvonal húzódik az ország közepén. Ezenkívül várhatóan Alsó-Sziléziában tud a PiS hatalomra jutni egy helyi jobboldali csoport képviselői­vel összefogva. A Tengermelléken a PO egy kisebb párttal közös listája többséget szerzett, nyolc megyében pedig koalíciót fog kötni eddigi partnerével, a Lengyel Parasztpárttal (PSL), vagy – kénytelenségből – a parlamentből három éve kibukott szocialistákkal (SLD). A vajdaságok azért is fontosak, mert Lengyelországban nincsenek megyei jogú városok, még a főváros sem önálló. Így a PiS kezébe kerülő vajdasági önkormányzat – a nagy hatalmú vajdával, a magyar megyei kormányhivatal-vezető megfelelőjével közösen – sok borsot tud majd törni a łódźi vagy krakkói főpolgármester orra alá, míg varsói kollégájuknak ettől nem kell tartania.

De kik a szereplői ezeknek a koa­lícióknak? A PO közös listákat állított a Korszerű Pártnak fordítható Nowoczesnával, amely lelkes fiatal liberálisok szépreményű gyülekezeteként indult pár éve, de azóta több belviszály is megtépázta. Mostani vezetői képesek voltak túllépni azon, hogy eredetileg a PO-val szemben határozták meg magukat, s ez az összefogás akár meg is állítja támogatottságuk zuhanását. A Parasztpárt az 1989 előtti áltöbbpártrendszer szatellitpártja volt, de falusi és kisvárosi pozícióit sikerült megőriznie, részben azért, mert az EU előnyeit élvező parasztság gyanakodva figyeli a PiS harcait „Brüsszel” ellen. A Parasztpárt az elmúlt 29 évből 18 éven át kormányon volt, mégpedig Közép-Európában szokatlan módon hol baloldali, hol jobbközép párt koalíciós partnereként, és most főleg rajta múlik a többség az említett nyolc megyei közgyűlésben is.

Az egykori állampárt utóda, a parlamentből való kibukás után talpra állni látszó SLD épp a túlélésben reménykedik, de két-három helyen döntő szerepe lehet a PO vezette többség megteremtésében. Néhány helyi kádere pedig Krakkón kívül is meglepő helyeken tartja magát szilárdan. Egy 78 éves veteránjuk például az ötödik polgármesteri ciklusát kezdi a legkonzervatívabb megye, az említett Kárpátalja székhelyén, Rzeszówban, egy fiatalabb párttársa pedig a harmadikat az egyik legfontosabb vallási központban, a Mária-kegyhelyéről híres Częstochowában. A kampány vége felé az általában hevesen antikommunista Kaczyński is hízelegni kezdett az SLD-nek, ők viszont kapásból elutasították az ajánlkozást. A PiS az október 21-i választás után több ellenzéki pártban megkörnyékezett néhány megválasztott képviselőt, hogy átcsábításukkal megfordítsa az erőviszonyokat egy-két vajdasági közgyűlésben – például jól fizető felügyelőbizottsági tagságot ajánlott állami cégeknél, egyelőre sikertelenül. Az pedig főleg kisvárosokban, falvakban fordul elő, hogy a parasztpárti, szocialista és egyéb képviselők össze akarnak fogni a PiS-szel, arra hivatkozván, hogy kistelepülésen nem a párttagság a lényeg, és a kátyúmentesítés nem pártügy. Az országos pártvezetőségek ezt is elutasították, büntetéssel fenyegetve az elhajlókat, de a következő hetekben, amíg meg nem alakulnak a testületek, sok konfliktus várható.

A PiS három év alatt sokat tett a jogállam lerombolásáért: nekiment az alkotmánybíróság és az igazságszolgáltatás függetlenségének, paródiává silányította a parlamentet és igyekszik kihúzni a talajt a szellemi élet neki nem tetsző intézményei és alkotói alól is. Ugyanakkor Lengyelország további NER-esítésének egyik komoly akadálya lehet, hogy nem sikerült meghódítani az önkormányzatok nagy részét. A másik akadály az, hogy a szabad sajtó pozíciói még mindig erősek. A tekintélyes jobboldali Rzeczpospolita című napilap szerint figyelmeztető a kormánypárt számára, hogy elriasztotta magától a jobbközép tábort. Több olyan ellenzéki polgármester is újra nyert, akinek működése távolról sem volt makulátlan, vagyis a választók a kormány politikáját utasították el. Furcsa ellentmondás, hogy a közvélemény-kutatások szerint viszont, ha ma tartanának parlamenti választást – ténylegesen egy év múlva lesz –, azt simán nyerné a PiS.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.