A német politika Putyin-simogató ösztönei

Németes hagyományok

Külpol

A német külpolitika legnagyobb problémája Ukrajna ügyében az, hogy melyik ujjába harapjon. A német társadalomban és politikában ugyanis egyszerre van jelen az Amerika-ellenes oroszbarátság és az oroszellenes Amerika-barátság.

Samira Fansa, a harmincas éveiben járó rendezőnő pontosan célzott 1999. május 13-án, a Zöldek pártnapján: a vörös festékkel töltött zacskó Joschka Fischer külügyminiszter fején durrant szét.

A Zöldek pár hónappal azelőtt kerültek be – első ízben – kormánykoalícióba Németországban, és a párttalálkozót már rendőri erőknek kellett biztosítani a párt pacifista, ám nagyon is harcias bázisa ellen. Mert Joschka Fischer komoly szerepet játszott abban, hogy az NSZK átessen a tűzkeresztségen a II. világháború után: 1999 márciusától német Tornado vadászgépek más NATO-csapatokkal együtt harcoltak, hogy legyűrjék Szerbiát és Miloševićet, aki a bosnyákok és a horvátok után éppen az albánokat irtatta Koszovóban.

Oroszország nem Szerbia, Ukrajna nem Koszovó, és Annalena Baerbock, a kormány új zöld külügyminisztere nem Joschka Fischer; orosz támadás esetén a német kormány még fegyvereket sem szállítana Ukrajnának. Válságövezetekbe nincs fegyverexport – ez a német politika alapelve.

Disszonáns hangok

Igaz, azért, hogy tavaly is összejöjjön a közel tízmilliárd eurós fegyverkivitel, békés szándékot kellett feltételezni olyan katonai diktatúrákról, mint Egyiptom. Ilyenformán kínosan és komolytalanul hangzott a védelmi miniszter, Christine Lambrecht büszke bejelentése, miszerint ötezer sisakkal erősítik az ukrán hadsereg védelmi képességét. A szociáldemokrata–zöld–liberális koalíció azonban maga mögött tudhatja a németek többségét: a legutóbbi közvélemény-kutatás szerint 70 százalékuk elutasítja és csak 20 százalékuk támogatná a fegyverszállítást Ukrajnának.

A német haderők megbízhatóságát amúgy is kedvezőtlen színben tüntette fel a haditengerészet parancsnokának nyilatkozata. Kay-Achim Schönbach egy indiai találkozón – mintha nem lenne Ukrajna jelentős része már­is orosz megszállás alatt – „nonszensznek” nevezte a feltételezést, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát. Kijelentette, Putyin csupán „megbecsülésre” vágyik, amit szerinte meg is érdemel, továbbá Oroszországot szövetségesként tételezte az igazi ellenfél, a Kína elleni küzdelemben. Mennyire egyedülálló Schönbach felfogása a német hadseregben? – tették fel a kérdést a médiában. A botrányon alig enyhített, hogy a viceadmirálisnak nyomban távoznia kellett a posztjáról.

Minister of Defense in the Navy

 

A putyinista trotli már lemondott (Lambrecht hadügyminiszter és Schönbach viceadmirális)
Fotó: Europress Fotóügynökség

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.