Interjú

„Nyitva tartani a határokat”

Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) magyarországi szóvivője a menekültválság dimenzióiról

Külpol

Ukrajnából eddig három és fél millióan menekültek el a háború elől, az országon belül pedig tízmilliónál is többen kényszerültek elhagyni otthonukat. Interjúalanyunkat arról is kérdeztük, hosszú távon hogyan tudja biztosítani az ellátásukat Magyarország, Lengyelország és tágabban Európa.

Magyar Narancs: Mik a szervezet legfrissebb adatai az Ukrajnából menekültekről?

Simon Ernő: Az ENSZ menekültügyi szervezeténél mindennap megkapjuk a friss számokat a fogadó országok helyi hatóságaitól, tehát Magyarországról is. A számok rohamosan nőnek. Amikor 1,5 millió menekültnél tartottunk, már akkor azt mondtuk, hogy ez a leggyorsabban növekvő menekültválság Európában a II. világháború óta. A múlt héten átléptük a 3,5 milliót. A weboldalunkon, a data2.unhcr.org címen is követhető adatok szerint a háború kezdete és március 28. között Lengyelországba 2 millió 294 ezer ember érkezett, Romániába 596 ezer, Moldovába 384 ezer, Magyarországra 354 ezer, Szlovákiába 275 ezer. Van további két ország, amelyet sajátos módon kell számolnunk: Oroszország és Fehéroroszország. Előbbibe 271 ezren léptek be, utóbbiba 9 ezren. Ezek az adatok azt mutatják, mennyien léptek be az adott ország területére közvetlenül Ukrajnából, de például Magyarországra több mint 200 ezernél tart azoknak a száma is, akik Románia felől jöttek.

MN: A regisztrációs folyamat hogyan oldható meg? Nemcsak Magyarországon, hanem Lengyelországban is, ahol milliós nagyságrendről beszélünk.

SE: Jelen pillanatban a legtöbb országban gyorsított a határellen­őrzés, de akármekkora is a határra érkezők hulláma, aki a schengeni határokon kívülről jön, azt külön-külön regisztrálják. Ez alapvető kötelesség az EU és a schengeni övezet többi országa felé.

MN: Hogyan történik a menekültek ellátása a határon átlépés után? Ki, milyen ellátásra jogosult és mennyi ideig?

SE: A magyar állampolgársággal is rendelkező menekültek helyzete a legegyszerűbb, mert a határon átlépve ugyanolyan jogaik vannak, mint a Magyarországon élőknek. Vannak, akik modern biometrikus útlevéllel érkeznek, az ő esetükben egyszerű a határátlépés: bejegyzik az érkezésüket, de ezen kívül más dolguk nincs, ezzel az útlevéllel Ukrajna állampolgárai 90 napig vízum nélkül tartózkodhatnak az Európai Unió bármely országában. Akik nem rendelkeznek biometrikus útlevéllel vagy bármilyen más úti okmánnyal, azoknak szükségük van valamilyen dokumentumra, amely hivatalossá teszi az országban tartózkodást. Mivel Magyarország úgy döntött, hogy nem küldenek vissza senkit Ukrajnába érvényes papírok híján sem, ezeknek az embereknek egy ideiglenes tartózkodási igazolást, rövidítéssel ITI-t állítanak ki. Ennek a kiadása mostanra gyakorlatilag automatikus lett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.