Orbán átvette Dodiktól a kitüntetését, amit tavaly Putyin kapott meg

  • narancs.hu
  • 2024. április 5.

Külpol

A miniszterelnök „felhatalmazásnak tekinti” a kitüntetést.

Orbán Viktor pénteken átvette a boszniai szerbek vezetőjétől, Milorad Dodiktól azt a kitüntetést, ami egy éve Vlagyimir Putyin orosz elnök kapott meg – írja a Telex.

„Hálás vagyok Önnek odaadásáért, azért, hogy az együttműködésünk nem csupán múló fellángolás volt az ön részéről, hanem kitart a Szerb Köztársaság mellett. Hálás szívvel, nagy szeretettel adjuk át ezt a kitüntetést” – kezdte rövid beszédét Dodik az átadási ceremónián, majd hozzátette: „Biztos vagyok benne, hogy a jövőben együttesen ünnepeljük majd a közös sikereinket, addig is figyelemmel kísérjünk Önnek minden szavát.”

Dodik uručio Orden Republike Srpske Orbanu: Vi ste naši iskreni prijatelji

Dodik uručio Orden Republike Srpske Orbanu: Vi ste naši iskreni prijatelji

Posted by RTRS vijesti on Friday, April 5, 2024

Ezek után Orbán beszélt, aki szerint ez a kitüntetés nem egyszerű államközi aktus, hanem „a szeretet kifejezése, a barátság kifejezése”. A magyar miniszterelnök elmondta, azért állt ki a szerbek mellett, „mert a szerbekkel szemben a nemzetközi politikai igazságtalan”, Szerbia nem kapja meg az elismerést, amit meg kellene kapnia. Szerinte hiányzik a felismerés, hogy „Európának szüksége van a szerbekre”, nélkülük nincs európai biztonság, egységes Európai Unió, stabilitás. Orbán megjegyezte, bár már rég meg kellett volna születnie az uniós csatlakozásról szóló döntésnek, „nem áll jól ez az ügy”, mert most egy keleti bővítés „lázálma” hátrább sorolta Boszniát.

A magyar álláspont az, hogy a balkáni bővítést be kell fejezni, az erőforrásokat erre kell összpontosítani, utána kell „a sokkal nehezebb” keleti bővítéssel foglalkozni

– hangsúlyozta Orbán, hozzátéve, a kitüntetést „felhatalmazásnak tekinti”, mivel szerinte két okból adnak kitüntetést: azért, mert valaki valamit tett, vagy mert valamit ezután fog csinálni. Ő ez utóbbi kategóriába sorolja magát. A ceremónia után a két vezető sajtótájékoztatót tartott, aminek elején a Telex tudósítása szerint Dodik elmondta, „barátok érkezését ünnepeljük, akik hajlandóak velünk együttműködni”. A két kormány immár nyolcadszor találkozik, ám ezt szerint sűríteni kéne.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.