Az őszi európai parlamenti választásokon egyszer már bizonyított az RMDSZ erdélyi magyar ellenzéke, hiszen mandátumhoz jutott Tőkés László (lásd cikkünket: Etnoretró, Magyar Narancs, 2007. november 29.). Igaz, akkor az alacsony országos részvételnek köszönhette mindkét erdélyi magyar politikai szervezet, hogy esélyt kapott. Az MPP rá is erősített a tavaly nyári, a Fidesz által kreált és diktált kampányra, a magyarországi jobboldal pedig minden eddiginél hangsúlyosabban jelent meg Erdélyben a mostani választási felkészülés alatt. Az RMDSZ is átlépte a saját árnyékát: professzionálisan, hatásosan, jól láthatóan küzd az önkormányzati mandátumokért - és a túlélésért.
Az őszi EP-választás és Tőkés politikai feltámadása után az RMDSZ talán abban reménykedett, hogy Tőkéssel együtt az erdélyi belmagyar politikai konfliktus is Strasbourgba vándorol, s így a szövetség megszabadul riválisaitól. A Tőkés-párt meg abban hitt, hogy a megnyert választás után nem lehet kétségbe vonni az erdélyi politikai alternatíva legitimitását - a győzelem erőt, energiát ad, kapcsolatokat teremt. Az utóbbi számítás jött be. Tőkés brüsszeli első fél éve sem hatékony, sem komolyan vehető nem volt, ám annál ügyesebben és látványosabban folyt az erdélyi pártépítés. A sok éven át életképtelennek bizonyult MPP most, úgy tűnik, szilárd talajon vetette meg a lábát.
Pedig a kezdet nem volt zökkenőmentes. Az MPP javarészt az RMDSZ-ből kiábrándult vagy az ottani konfliktusok elől menekülő volt RMDSZ-káderekből remélte csapatát összetoborozni. A párt hónapokon át kétségbeesve kereste a jelölteket, s végül gyakorlatilag minden jelentkező listára kerülhetett, aki nincs ellenünk, az velünk van alapon. Az MPP lemondott a teljes Erdélyről: ütőképes csapatot nem állítottak ki sem Kolozsváron, sem Marosvásárhelyen, és visszavonulót fújtak a határ menti városokban is. (Marosvásárhelyen Bölöni László, az egyetlen erdélyi labdarúgósztár végül nem vállalta a polgármester-jelöltséget.) Az erdélyi jobboldal végül arra a régióra összpontosította energiáit, ahol a Fidesz több mint egy évtizede építkezik: Székelyudvarhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy lett a kiválasztott város.
Isten hozott!
A stratégia érzékeny pontja Székelyudvarhely, hisz itt regnált több cikluson át Szász Jenő. A székelyföldi jobboldali politikai szervezkedés egykori kulcsfigurája annak idején hatékonyan szállt szembe az RMDSZ legfelsőbb vezetésével, helyi szinten maga mögé utasítva a szövetségi alapító atyának számító Verestóy Attilát. Fontosságát csak fokozta, hogy éveken át rajta keresztül csatornázott be mindent a Fidesz, amit Erdélybe szánt. Õ volt a kapcsolattartó, a bázis, Orbán bizalmi embere - ezért volt jelentős veszteség, amikor több rendben megkérdőjeleződött politikai hitele. 2002-ben az Illyés Közalapítvány által támogatott ingatlanvásárlás, 2006-ban a 2005-ös árvízkárosultak számára átutalt magyarországi segély felhasználása miatt támadták. A sűrűsödő botrányokat tetézte, hogy Szász képtelen volt megszervezni a sokszor beígért erdélyi politikai ellenzéket. Egyre inkább távolodott a Fideszen belüli Németh-vonaltól, és 2005-re már csak mint "Kövér emberét" aposztrofálták. Bukásával, úgy tűnt, meginog a Fidesz Erdély-politikája.
Ám e végzetesnek tűnő seb most hegedni látszik. Az MPP Székelyudvarhelyen, miként a többi székely városban is, új arcokat talált magának. A hétvégén Orbán Árpád polgármesterjelölt és Orbán Balázs MPP-elnök fogadta Orbán Viktort Székelyudvarhelyen (és még vagy ötezer ember). A hangszerelés nem sokban tért el attól, amit eddig Szász Jenő képviselt, a szokásos (millenniumi) szoboravatás kellő hangulatba hozta a jelenlévőket. A pódiumon Orbán, Tőkés és az új jelölt mellett helyet kapott Szász is: megtörtént a rehabilitáció, és megmaradt a kontinuitás az erdélyi jobboldali politikában. A lényeg pedig: most már Székelyudvarhelyen is magától értetődően Árpád-sávos zászlókkal ünnepelt a tömeg.
Csíkszeredában az RMDSZ-es polgármesterjelölt kihívója Papp Előd. Õ kevésbé markáns szereplő, itt nem sikerült reprezentatív tömeget gyűjteni a kampányeseményhez. De az Orbán-vizit itteni tétje nem is a szavazatszerzés volt: a Fidesz és az MPP konfliktust igyekezett kezelni. Az erdélyi magyar jobboldal mögött ugyanis évek óta egyöntetűen felsorakozik a református egyház; sőt, néhány éve a teljes protestáns spektrum, hisz az unitáriusok is nyíltan, vállaltan erre húznak. Az RMDSZ - bár egyetlen felekezet mellett sem kötelezte el magát - mindeddig beszélő viszonyban tudott maradni a katolikusokkal. Az utóbbi években azonban - elsősorban a vagyoni kárpótlások miatt - érzékelhetővé vált a szövetség és a katolikus egyház közötti feszültség. Az RMDSZ nagyobb társadalmi aktivitást várt volna el cserébe azért, hogy kiállt az egyházi vagyon visszaszerzése mellett, a katolikus egyház azonban erre nem volt hajlandó. Az MPP érzékelte ezt a konfliktust, és most orbáni segítséggel mindent megtesz az "ökumenikus" politikai összefogásért. Erre Csíkszereda a tökéletes helyszín, a katolikus hívek és szavazók Csíksomlyó árnyékában a legelérhetőbbek. A közeledéssel oldani lehetne azon katolikus hívek gyanakvását, akik a protestáns politikai hátszél miatt fordultak el az MPP-től. A vállalkozás nem reménytelen, a tradicionálisan katolikus városnak már volt református lelkész parlamenti képviselője, aki most mint EP-képviselő működik.
A csíkszeredai és az udvarhelyi Orbán-szereplésnek akadt némi drámai zöngéje is. Miközben Markó Béla Budapesten ítélte el a Fidesz beavatkozását az erdélyi közügyekbe, a gyakorlati eszükre hallgató helyi RMDSZ-es politikusok, akik komolyan vették az új magyar jobboldali kormány létrejöttének esélyét, politikai kapcsolataikat kezdték építgetni. A helyi RMDSZ-szervezetek szinte sóval és kenyérrel lovagoltak ki a Fidesz-küldöttség elé, bízva a majdani kegyelemben. Bunta Levente, Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármesterjelöltje "isten hozott"-tal köszöntötte a Fidesz elnökét, Ráduly Róbert, Csíkszereda szintén RMDSZ-es polgármesterjelöltje egyenesen Pro Urbe-díjat ajánlott fel neki. Orbán ezt nem fogadta el, sőt összevonta szemöldökét: majd díjazhatóvá válik, ígérte, az önkormányzati választások után - esetleg Tusnádon. Az előkészületek azt jelzik: újraértelmeződnek a magyar-magyar politikai feudális viszonyok. Talán az RMDSZ polgármesterei is sikerrel pályázhatnak vazallusi tisztségre.
Az adu ász mindazonáltal Sepsiszentgyörgyön került elő. Ez tulajdonképpen az egyetlen olyan város, ahol sikerült versenyképes, tekintélyes MPP-s jelöltet állítani, a jobboldali Krónika c. napilap leköszönt főszerkesztőjét, Csinta Samut. A Krónika hovatartozásáról sokat elárul, hogy felröppent a hír: Csintát posztján Bayer Zsolt váltja - ez ugyan nem teljesült be, de végleges kinevezést még senki sem kapott erre a tisztre. Csinta az eddigi szereplőkhöz képest megfontolt, konszenzusteremtő figura. Az ő fellépése valóban újat hozhat a Fidesz Erdély-politikájában, és új tárgyalási pozíciókat csikarhat ki az RMDSZ-ből. Nem véletlen, hogy Orbán épp az ő támogatására szervezett kampányrendezvényen ismertette új erdélyi elveit.
Ha elmegyünk
A fiatal demokratáknak nyilván nem a romániai önkormányzati helyek érnek ennyi fáradságot, és nem is Tőkés történelminek nevezett érdemeitől remélnek hosszú távú politikai hasznot. Mégis, Orbán és Németh Zsolt rendszeresen visszajárnak ide, taktikusan építkeznek. Nem elhanyagolható fegyvertény, hogy Orbánt Erdélyben mint "minden magyarok miniszterelnökét" köszöntötték - de a szeretet ilyesfajta megnyilvánulásaiért nem kellene okvetlenül ennyit utazni.
Ha valamiért érdemes volt idejönnie a Fidesz elnökének, az az "új egység" ideológiájának kiterjesztése, átértelmezése lehetett. Orbán erdélyi beszédeiben rafináltan átvette és hatástalanította a demokráciadeficittel vádolt Markó egységretorikáját. Õ maga óva intette az erdélyi magyarságot a pártszakadástól, miközben hívei "rendszerváltást" és "új, Kárpát-medencei egységet" ígértek. A Fidesz nemzeti retorikája Erdélyben is szociálissá változott: a munkahelyteremtés, a magasabb bérek, a jobb szociális körülmények kerültek a középpontba; hisz a sikeres Magyarország mögött úgymond e magabiztos Kárpát-medencei egységnek kell állnia. A Fidesz immár nem a "nemzeti vagy szociális" dilemmáját közvetíti, hanem megpróbálja feloldani ezek ellentétét. Ne felejtsük el, hogy a magyarországi Erdély-ellenesség a szociálisan hátrányosabb helyzetű rétegek között volt a legerősebb. Ezzel a hibrid retorikával azonban egyaránt megközelíthető a "nemzeti" és az eddig "nemzetellenesnek" tételezett oldal; egyszerre lehet vele jó pontokat szerezni az erdélyi, az Erdélyből elszármazott és a magyarországi választóknál. A kép idilli, a régi Fidesz-Erdély nem hal meg, de átalakul, az RMDSZ tiltakozik és behódol, az egyházak iparkodnak, az Árpád-sáv pedig tájjelleggé válik a kürtőskalács mellett.
Ha a magyarországi célok világosak is, vajon meddig lehet jutni Erdélyben e megváltozott retorikával; és meddig lehet vele eljuttatni az MPP-t? Az országban béke és megfontoltság uralkodik az etnikai viszonyokban; az RMDSZ pedig - végre - megtanult működni a román politikai térben, kétnyelvű kampányt folytatni, életben maradni. Az MPP is pontosan tudja, hogyan ne legyen öngyilkos a román választási palettán. Orbán ezt a megértett és elfogadott román- magyar együttélést söpörné félre; most ő a tűz csiholója, aki ezzel a feltétellel ígér politikai sikert: "... ha elmegyünk választani, ha magasabb a részvételünk, mint azoké, akikkel együtt élni kényszerített bennünket a történelem."
