Orosz lelkű vitézek

Hogyan számol be a köztévé és a Fidesz-média az Ukrajna elleni háborúról?

Az Európai Unió keményen dolgozik azon, hogy elhallgattassák az orosz propagandát, kiemelten annak két nemzetközi tévécsatornáját, az RT-t és a Szputnyikot. De mit szólnának Brüsszelben, ha rájönnének, hogy az egyik tagállam kormánypárti médiája tökéletes tükre a fenti két csatornának?

Ahogy a magyar kormányzati politikusok nem voltak felkészülve a háború kitörésére, ugyanúgy a kormánypropagandájuk is lebénult február 24-én, Ukrajna lerohanásakor. A gondosan felépített kampánytémákat alapjaiban írta felül, hogy a szomszédos országban háború tört ki, és biztosak lehetünk abban, hogy ez a fejlemény, illetve az ezt kísérő geopolitikai átalakulás velünk marad a következő egy hónapban is. A Fidesz azért épített ki hatalmas médiabirodalmat, hogy az irányítása alatt tartsa a napirendet és kontrollálni tudja, hogy milyen hírek jutnak el a választók jelentős részéhez. Ez a stratégia most súlyosan sérült: a médiát a háború témája uralja, és nincs az a jól felépített médiabuborék, amelybe ne szűrődne be az, hogy Putyin éppen nukleáris fegyverek készültségéről beszél az orosz tévében.

Az invázió kezdetekor a kormánypárti média nemigen tudott mit kezdeni a helyzettel. A Híradó.hu-n kétsoros, rendkívül körülményes címmel jelent meg vezető anyag, egyáltalán nem érzékeltetve a helyzet drámaiságát („Ukrajnában hadiállapotot vezettek be, szárazföldi csapatok léptek az ország területére. Putyin katonai hadműveletet rendelt el a Donyec-medencében – kövesse itt a nap eseményeit!”). Az Origo.hu a felső csíkban, kép és lead nélkül, így nehezen észrevehetően írta ki, hogy Oroszország támadást indított Ukrajna ellen. A Magyar Nemzet még szóhasználatában is átvette a Kreml narratíváját, amikor a támadás reggelén azzal a címmel jelent meg a hírfolyam a honlapon, hogy „Különleges katonai művelet végrehajtását rendelte el az orosz elnök a Donyec-medencében”.

A független szerkesztőségek azonnal a helyzet súlyának megfelelően mutatták be az Ukrajnában történteket, a hírportálok nyitóoldalán a támadás napja óta a háború szerepel. Annyi kritika megilleti a média független részét is, hogy az elmúlt hetekben, amikor a nemzetközi sajtó már nagyon komolyan foglalkozott Oroszországgal, a magyar médiafogyasztókhoz alig jutott el valami abból, hogy a II. világháború óta eltelt időszak legnagyobb katonai akciója készül Európában. Ez alighanem visszavezethető a magyar média régi gyengeségére, a külpolitikai témák háttérbe szorulására, illetve arra, hogy a választási kampány miatt minden szerkesztőség erősen a belpolitikára fókuszál. A média független része azonban gyorsan reagált az új helyzetre, ezt az is mutatja, hogy sokat szerepeltetik azokat a szakértőket, akiknek valódi tudásuk van az orosz katonai mozgásokról és a geopolitikai folyamatokról.

A háború kitörésekor tapasztalt zavar, ha más formában is, de napokkal később is jellemzi az állami médiát – alighanem annak következtében, hogy a hivatalos kormányzati kommunikáció sem tudja jól kezelni a helyzetet. Az erősen Putyin-barát Orbán Viktor számára a létező legrosszabb fordulat következett be, és nehéz kommunikációs forgatókönyvet kidolgozni arra a helyzetre, amikor földrengésszerű geopolitikai átrendeződés zajlik, s szinte naponta ugrunk egy évtizedet az európai integráció folyamatában. Érdemes alaposabban is áttekinteni az ún. közszolgálati média szerkesztőségi gyakorlatát.