Urbán Ágnes

Orosz lelkű vitézek

Hogyan számol be a köztévé és a Fidesz-média az Ukrajna elleni háborúról?

  • Urbán Ágnes
  • 2022. március 2.

Külpol

Az Európai Unió keményen dolgozik azon, hogy elhallgattassák az orosz propagandát, kiemelten annak két nemzetközi tévécsatornáját, az RT-t és a Szputnyikot. De mit szólnának Brüsszelben, ha rájönnének, hogy az egyik tagállam kormánypárti médiája tökéletes tükre a fenti két csatornának?

Ahogy a magyar kormányzati politikusok nem voltak felkészülve a háború kitörésére, ugyanúgy a kormánypropagandájuk is lebénult február 24-én, Ukrajna lerohanásakor. A gondosan felépített kampánytémákat alapjaiban írta felül, hogy a szomszédos országban háború tört ki, és biztosak lehetünk abban, hogy ez a fejlemény, illetve az ezt kísérő geopolitikai átalakulás velünk marad a következő egy hónapban is. A Fidesz azért épített ki hatalmas médiabirodalmat, hogy az irányítása alatt tartsa a napirendet és kontrollálni tudja, hogy milyen hírek jutnak el a választók jelentős részéhez. Ez a stratégia most súlyosan sérült: a médiát a háború témája uralja, és nincs az a jól felépített médiabuborék, amelybe ne szűrődne be az, hogy Putyin éppen nukleáris fegyverek készültségéről beszél az orosz tévében.

Az invázió kezdetekor a kormánypárti média nemigen tudott mit kezdeni a helyzettel. A Híradó.hu-n kétsoros, rendkívül körülményes címmel jelent meg vezető anyag, egyáltalán nem érzékeltetve a helyzet drámaiságát („Ukrajnában hadiállapotot vezettek be, szárazföldi csapatok léptek az ország területére. Putyin katonai hadműveletet rendelt el a Donyec-medencében – kövesse itt a nap eseményeit!”). Az Origo.hu a felső csíkban, kép és lead nélkül, így nehezen észrevehetően írta ki, hogy Oroszország támadást indított Ukrajna ellen. A Magyar Nemzet még szóhasználatában is átvette a Kreml narratíváját, amikor a támadás reggelén azzal a címmel jelent meg a hírfolyam a honlapon, hogy „Különleges katonai művelet végrehajtását rendelte el az orosz elnök a Donyec-medencében”.

A független szerkesztőségek azonnal a helyzet súlyának megfelelően mutatták be az Ukrajnában történteket, a hírportálok nyitóoldalán a támadás napja óta a háború szerepel. Annyi kritika megilleti a média független részét is, hogy az elmúlt hetekben, amikor a nemzetközi sajtó már nagyon komolyan foglalkozott Oroszországgal, a magyar médiafogyasztókhoz alig jutott el valami abból, hogy a II. világháború óta eltelt időszak legnagyobb katonai akciója készül Európában. Ez alighanem visszavezethető a magyar média régi gyengeségére, a külpolitikai témák háttérbe szorulására, illetve arra, hogy a választási kampány miatt minden szerkesztőség erősen a belpolitikára fókuszál. A média független része azonban gyorsan reagált az új helyzetre, ezt az is mutatja, hogy sokat szerepeltetik azokat a szakértőket, akiknek valódi tudásuk van az orosz katonai mozgásokról és a geopolitikai folyamatokról.

A háború kitörésekor tapasztalt zavar, ha más formában is, de napokkal később is jellemzi az állami médiát – alighanem annak következtében, hogy a hivatalos kormányzati kommunikáció sem tudja jól kezelni a helyzetet. Az erősen Putyin-barát Orbán Viktor számára a létező legrosszabb fordulat következett be, és nehéz kommunikációs forgatókönyvet kidolgozni arra a helyzetre, amikor földrengésszerű geopolitikai átrendeződés zajlik, s szinte naponta ugrunk egy évtizedet az európai integráció folyamatában. Érdemes alaposabban is áttekinteni az ún. közszolgálati média szerkesztőségi gyakorlatát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.