A kérdéseink a következők voltak.
Gazdasági teljesítmény szempontjából a Brexit inkább csak egyszeri sokkhatás, vagy elhúzódó válságra kell felkészülni Európában?
Az Egyesült Királyság nélkül felgyorsul és elmélyül az integráció, vagy arra lát nagyobb esélyt, hogy szétesik az Európai Unió?
Milyen lépésekkel tudná elejét venni az EU, hogy más tagország is megpróbáljon kilépni?
A kilépéspártiak visszatérő érve, hogy a közösségi források felhasználása nem hatékony, az uniós projekteknél gyakori a korrupció, főleg az új tagállamokban. Várható-e, hogy a Brexit után az EU szigorúbb ellenőrzés alá vonja az uniós pénzek felhasználását?
Milyen hatása lehet a Brexitnek a magyar belpolitikában, illetve hogyan fog megváltozni a magyar kormány uniós politikája?
*
Balázs Péter közgazdász, egyetemi tanár, korábbi külügyminiszter A Brexit elsősorban bizalomvesztést eredményezett a brit gazdasággal szemben, ami jól mutatja az EU-tagság és a külön út közötti különbséget. A pénzpiacokon és a tőzsdéken azonnal érezhető volt a hatás, és beruházási döntések is múlhatnak rajta. Hosszabb távon a következmények attól függnek, hogy milyen szabályok szerint alakul az EU és az Egyesült Királyság viszonya. Az átmenet nem lesz könnyű, de a gyors politikai cselekvés mérsékelheti a gazdasági veszteségeket. Van jó megoldás is, hiszen például az EU–svájci kapcsolat virágzik, holott Svájc nem tagja az uniónak.
Az első reakciók azt mutatják, hogy az EU kemény magja összezár, az alapító hatok már le is ültek egy első tanácskozásra. Az eurózóna várhatóan gyorsítani fog, és aki akar és tud, az velük tart. A Brexithez hasonló, önsorsrontó leszakadás a széleken fordulhat elő.
Bárki kiléphet, erre megvan az alkotmányos lehetőség, amivel a britek is éltek. A Brexit példáját az követheti, aki hasonló helyzetben van: nukleáris hatalom, az ENSZ BT állandó tagja, szigetország, angolul beszél. Ilyen nincs még egy. A kontinentális, kivált a szárazföldbe zárt, tengerpart nélküli államoknak százszor meg kell gondolniuk, hogy elindulnak-e egy kockázatos külön úton, vagy regionális összefogással erősítik amúgy gyenge pozícióikat.
Az EU-alapok felhasználásának kevés köze volt a Brexithez. Az azonban tény, hogy az újabb tagállamokban az uniós pénzek a felzárkóztatás helyett inkább a kormányközeli rokonságot és az új oligarchiát hizlalták. A Juncker-terv annak főpróbája, hogy a szimpla támogatásokat banki eszközökkel, kötvényjegyzéssel, PPP-konstrukciókkal keverve és kiegészítve nőjön az átláthatóság és a hatékonyság. Az új, hosszú távú EU-költségvetésben valószínűleg már ez a szemlélet lesz az uralkodó a nehezen követhető, vissza nem térítendő támogatások helyett.
Eörsi Mátyás választási szakértő, a Demokratikus Koalíció tagja A Brexit nyomán az Egyesült Királyságot máris érte egy sokkhatás, egyetlen nap alatt nagyobb összeget vesztett el, mint ami az unióba történt befizetésének teljes összege volt az elmúlt 15 év alatt. A sokk következtében valószínűleg fel kell készülni egy, a 2008-asnál is súlyosabb világgazdasági válságra.
Logikus az érvelés, hogy a politikai integráció legerősebb kerékkötője az Egyesült Királyság volt, így kiválásával felgyorsul és mélyebbé válik az integráció. Ám ennek az ellenkezőjétől tartok. Mielőtt Európa polgárai megértik a Brexit drámai következményeit, a kilépés rövid távon bizonyosan az EU-ellenes pártokat fogja erősíteni, melyek vezetőiket azzal fogják támadni, hogy nem merik megkérdezni népüket az EU-tagságról. Emlékezzünk a dán, a holland, a francia és az ír népszavazásra. Ezek bár nem a tagságról szóltak, de a választók az EU egészéről állítottak ki lehangoló bizonyítványt. Ha pedig Dániában, Hollandiában és kivált Franciaországban hasonló kimenetelű népszavazásra kerül sor, az EU már szét is esett. Ennek az ára pedig még az unión is túl fog mutatni, nevezetesen Kelet-Európa ismét biztonsági vákuumba kerül, melynek hosszú távú következményei drámaiak lehetnek.
Nincs eszköz arra, hogy a további kilépéseket megakadályozzák. Az EU legfontosabb döntéshozó szervezete az Európai Tanács, ott pedig a tagállamok állam- és kormányfői ülnek, tehát Cameron, Orbán. Az EU egyik rákfenéje, hogy az értékeit az állam- és kormányfőknek kellene közvetítenie az európai lakosok felé. Ám őket nem Európa, hanem csak saját lakosságuk választja meg, így abban érdekeltek, hogy a kudarcokért az EU-t tegyék felelőssé, míg a sikereket saját maguknak vindikálják.
Ha EU-ellenes politikus lennék, bizonyosan a felcsúti kisvasúttal kampányolnék. A Brexit hívei nem ilyen üzenetekkel kampányoltak elsősorban, hanem a szuverenitás és az otthon maradó pénzek mellett. Az EU-s intézmények viszont el akarják kerülni, hogy a kedvezményezett országokban látható durva korrupció és presztízsberuházások legyenek a következő kilépni vágyók kampányeszközei. Jól teszik, ha az EU-s pénzeknek nemcsak a felhasználását, hanem már az odaítélését is az eddigieknél lényegesen szigorúbb ellenőrzés alá vonják. Szükség lenne arra is, hogy az OLAF az eddiginél lényegesen nagyobb hatáskörhöz és erőforrásokhoz jusson. Az EU-pénzek felhasználásával kapcsolatos bűncselekmények felderítését és a vádhatóság jogát nem szabad tagállami hatáskörben hagyni.
Orbán Viktor bizonyosan nem akarja Magyarországot kivezetni az EU-ból, hiszen minden beruházás uniós pénzforrásból táplálkozik. Azonban azt látjuk, a kormány a Brexitet kizárólag saját belpolitikai céljaira akarja felhasználni. Mindez arra utal, hogy a kormányfő vagy nem értette meg az EU-ellenes retorika drámai következményeit, vagy ha megértette, úgy döntött, hogy számára a minden áron való hatalmon maradás fontosabb, mint a magyar nemzet jövője.
Felcsuti Péter közgazdász, a Bankszövetség volt elnöke A Brexit rövid távú hatásai azonnal láthatóvá váltak: óriásit zuhant a font és a tőzsdék, és kisebb mértékben gyengült az euró és a forint is. Az üzleti világnak tehát nem tetszik, hogy az Egyesült Királyság kilépett az unióból, de ezek a sokkhatások idővel elmúlnak, és minden visszarendeződik, ha nem is pont ugyanarra a szintre, ahol korábban volt. A gazdasági növekedés az Egyesült Királyságban és Európában is visszaeshet, hiszen amikor a jövőbe vetett bizalom megrendül, az a beruházások elhalasztásával, a fogyasztás csökkenésével jár. A piacok pedig olyan mértékben összekapcsolódtak, hogy ha valamely területen probléma van, az máshol, így Magyarországon is érezteti hatását. Tragikusnak nem nevezném a gazdasági következményeket, de kedvezőnek sem. A növekedést hosszú távon viszont már olyan kérdések határozzák meg, hogy a nyugati kapitalizmus túl tud-e jutni azokon az intézményi és társadalmi válságokon, melyek a jelenlegi gazdasági stagnálást okozzák.
Az Egyesült Királyság kilépése pofon az uniónak, ugyanakkor lehetőséget is jelent. Az uniós döntéshozók most úgy érzik, cserben hagyták őket, és dolgozik bennük a bizonyítási vágy, hogy megmutassák, képesek megreformálni a közösséget. A magországok végre megszabadultak egy nagyon nehéz partnertől, akivel állandóan kompromisszumokra kellett törekedni, és ez már önmagában is felgyorsíthatja a döntéshozatalt.
Attól nem tartok, hogy más országok is elhagynák az EU-t. Az Egyesült Királyság különleges geopolitikai helyzetben van, és ez tükröződik a szigetmentalitásukban is. Tizenöt évvel a megalakulása után csatlakoztak csak az unióhoz, a politikai, pénzügyi integrációtól az elmúlt több mint 40 évben igyekeztek távol tartani magukat. A többi ország a kontinensen van, és nehéz azt elképzelni, különösen a kis, tengeri határokkal nem rendelkező országokról, vagy az oroszokkal szomszédos Lengyelországról, hogy kilépnének az unióból. Ez teljesen abszurd, Magyarország vonatkozásában is. Egy olyan ország, melynek nincsenek erőforrásai, ahol szakképzett munkaerőből is hiány van, mihez kezdene önmagában? Ha beindul a szorosabb integráció, azt megpróbálják majd lassítani az euroszkeptikus kormányok, de a britek kiválásával nagyon meggyengült az erejük.
Az alapvető kérdés nem a korrupció, hanem az, hogy mennyire jó, hogy ingyenpénz ömlik a kohéziós országokba, és hogy a transzferek hozzájárulnak-e az országok modernizációjához. Magyarországon nagyon rosszul hasznosulnak az uniós pénzek, alacsony a termelékenység, rossz a versenyképesség, a felzárkózás alig tapasztalható. Ez elsősorban az intézményrendszer hibája, és akkor a korrupcióról még nem is beszéltünk. Más országokban, például Lengyelországban, Szlovákiában vagy Romániában gyorsabb a növekedés, ezért a kulcskérdés az intézményrendszerek minősége, amit az EU nem igazán tud befolyásolni.
Orbán Viktor mindig pontosan érzi saját mozgásterének határait, és ahhoz igazítja retorikáját. Előbb-utóbb pedig ki fog derülni, hogy azzal a harcias, euroszkeptikus politikával, melyet a miniszterelnök képvisel, egyre kevesebb sikert lehet elérni Berlinben vagy Brüsszelben. Ezért valószínűleg alkalmazkodni fog a megváltozott körülményekhez, és igyekszik saját pozícióját megtartani, ami persze nem jelenti azt, hogy elkötelezett barátja lesz a politikai integrációnak.
Haraszti Miklós, az ENSZ belarusz emberi jogok jelentéstevője, az EBESZ volt médiabiztosa Az Egyesült Királyság kilépése nagy veszteség. Ennek ellenére, ahogy Bruszt László írta pár hete egy cikkében, én is azon a véleményen vagyok, hogy a Brexittel jól is járhat az EU, és hosszabb távon Kelet-Európa is. A brit bennmaradás ugyanis azt üzente volna a kelet-európai illiberális rezsimeknek, hogy népszavazásokkal és álszabadságharcos zsarolásokkal el lehet mozdítani az uniót a nacionalizmusok Európája felé. A Brexit megnyitotta az utat, hogy a magországok elinduljanak a szorosabb integráció irányába. Az unió alapszerződése lehetőséget ad arra, hogy egyes országok pluszvállalásokat tegyenek az integráció terén, módosítás csak a közös politikákból való kimaradáshoz kell. Az alapító országok vezetői már össze is ültek, és szeretnék elérni, hogy felgyorsuljon azon államok együttműködése, akik a szorosabb politikai integrációban képzelik el jövőjüket. Hatékonyabbá válhat az eurózóna működése is, végre megvalósulhat egyfajta közös gazdaságpolitika is, sőt a jogállamiság, adó- és egyéb politikák területén való szorosabb közös joganyag alakulhat ki. Ebbe az együttműködésbe bármelyik tagország beléphet, ha vállalja a feltételeket. Az unió feladhatja azt a törekvését, hogy minden ország mindenben egyetértsen, és azt az elképzelését is, hogy az autokráciára hajló európai államokat eseti eljárásokkal vissza lehet terelni a közös útra. Ezzel megszűnik a szabadságharc ürügye is, mert az egyes nemzetállamok maguk döntenek az integráció fokáról. Az Egyesült Királyság politikai és gazdasági súlya miatt tudott külön utas politikát folytatni. A kelet-európaiaknak viszont nincs ilyen erejük, és a Brexit után már hivatkozni sem tudnak Cameron példájára. Orbán Viktor tehát vágyálmot fogalmaz meg, amikor azt hiszi, hogy Brüsszel zsarolható, és engednie kell a nemzetállamoknak, különben új kilépések jönnek.
Az egyes kormányok eldönthetik, hogy odaengedik-e az országukat az erősebb integrációba vagy sem, az ő politikájukról pedig végül a választók döntik el, hogy mennyire tartják helyesnek.
Ez a Brexit pozitív kimenetele, és idáig hosszú és nehéz út vezet. A másik lehetőség pedig a minden oldalú tragédia, Európa további gyengélkedése – de az első reakciókból úgy tűnik, ennek kockázataival a magországok tisztában vannak.
Róna Péter közgazdász A Brexit mérsékelt gazdasági sokkhatás, amit elhúzódó válság követ. A válság mértéke attól függ, hogy milyen gyorsan és milyen eredményesen sikerül megállapodni a kilépés feltételeiről. A kínai miniszterelnök már be is jelentette, hogy az Egyesült Királyságnak kétszáz szakértőre és tíz évre lenne szüksége ahhoz, hogy Kínával egy szerződést tető alá tudjon hozni. Az Egyesült Királyságnak legfeljebb 30 szakértője lehet jelenleg. Hosszú és bonyolult folyamatra kell tehát felkészülni, mely alatt visszaesik a beruházás, a foglalkoztatás, és általában is gyengül a gazdasági tevékenység. Mindez egész Európára kihat, de a legkomolyabb következményekkel az Egyesült Királyságban kell számolni.
A technológiai fejlődés következtében az események borzasztóan felgyorsultak, a hagyományos demokratikus folyamatok pedig képtelenek ezzel lépést tartani. Ez mindenütt komoly probléma, de az európai egyeztetési mechanizmus messze a leglassabb a fejlett világban. Az EU döntéshozatali folyamata alkalmatlan a társadalmi és gazdasági problémák megoldására: képtelen volt kezelni a görög válságot, nem tud mit kezdeni Oroszországgal, a menekültekkel vagy épp a munkanélküliséggel. A döntéshozatali folyamat megreformálásához komoly politikai képesség és akarat kell, és ez hiányzik. Az egyetlen lehetséges megoldás, hogy Németország kezébe veszi az irányítást és átnyomja az akaratát, mint Bismarck annak idején. Kérdés azonban, hogy a német hegemóniához hogyan viszonyulna a többi ország. Az Európai Unióból eddig főként Németország profitált. Ezt az egyensúlytalanságot rendbe hozni nehéz feladat, elsősorban azért is, mert a németek ezt nem igazán látják. A sikerüket inkább tehetségüknek és szorgalmuknak tulajdonítják, és nem annak, hogy az EU szerkezetében van egy olyan részrehajlás, ami őket segíti. Ha viszont Németország politikai és gazdasági erejét felhasználva nem tudja végigvinni a reformokat, az EU széthullik, mert jelenlegi állapotában nem tudja meghozni a szükséges döntéseket.
A korrupció évek óta terítéken van Európában. Az unióban annak idején pontosan tudták, hogy a görögök hamis számok alapján csatlakoztak az eurózónához. Azzal is tisztában vannak, hogy a Magyarországra juttatott uniós források mintegy 25 százaléka elúszik a korrupció miatt, és hogy a kormány semmit nem kíván tenni az ügyben. Ebben tehát semmi új nincs, és nem is várható, hogy az EU lépni fog. Azért nem, mert nincs meg az a belső döntéshozatali képesség, ami azt mondaná, hogy mostantól nem megy több támogatás Magyarországra, amíg meg nem szűnik a korrupció. Egy ilyen döntés meghozatalához nagy egyetértésre lenne szükség az összes tagállam között, és mindig lenne legalább egy olyan, amely megvétózná. Ilyen értelemben az EU paradox módon a demokratikus szerkezet ellentéte. A demokrácia arról szól, hogy tisztességes szabályok alapján a többség dönt. Az EU viszont csak akkor dönt, ha mindenki beleegyezett valamibe. Ez így nem működik.
Könnyen lehet, hogy hirtelen megváltozik a magyar kormány uniós politikája. Fordul egyet Orbán Viktor, és kiáll az Európai Unió megmaradásáért. Az világosan látszik, hogy ha megmarad az EU, akkor a két-, de inkább a háromsebességes unió jön majd létre. Magyarország jelenlegi állapotában a harmadik, leszakadó sebességhez tartozik, ami az integráció legalacsonyabb szintjét jelenti. Viszont ha nincs EU, transzferek sincsenek, és ezzel Orbán is tisztában van.
