Az orosz hadsereg Szíriában

Polgári célpontok

  • Wagner Péter
  • 2022. március 16.

Külpol

Mariupol szülészetének szétbombázása sokkolta a külvilágot – a képek az orosz hadsereg korábbi szíriai brutalitását idézik fel. De mi is történt Szíriában, hogyan kerültek oda és mit műveltek az oroszok, s mi köze ehhez Barack Obamának?

A nemzetközi jog tiltja a nem katonai célpontok támadását, a hadviselés joga pedig a fokozottan védett objektumok körébe sorolja az egészségügyi intézményeket, így a kórházakat is. Ám Oroszország ukrajnai agressziója során már több alkalommal ért támadás ilyen létesítményeket; legutóbb Mariupol városában a szülészetet bombázták. Még ha igaz lenne is az oroszok ama állítása, miszerint ukrán katonák befészkelték magukat a létesítménybe, akkor sem lett volna szabad ilyen módon támadni a célpontot. Ez a súlyos incidens a 2010-es évek szíriai kórházbombázásait idézheti fel bennünk.

Népirtás feladatmegosztásban

A közel-keleti országban 2015 szeptemberétől közös orosz–iráni beavatkozás kezdődött az Aszad-rezsim kérésére és megsegítésére. Az orosz–szíriai–iráni koalícióba Moszkva adta a legkisebb katonai erőt, kiszivárgott orosz adatok szerint körülbelül 5 ezer főt, de a stratégia kidolgozásában főszerepet játszottak.

A polgárháború kezdetén a lakosság 20–30 százalékának támogatását élvező Aszad-rezsim ekkorra visszavonulni kényszerült az ország nagy részéről. Csak a túléléshez szükséges területeket tartotta ekkor ellenőrzése alatt: a Damaszkusz és az északi Aleppo között fekvő nagyvárosokat és a rezsim bázisát adó alavita kisebbség „szállásterületét”, a tengerparti sávot. A perifériákat, a jordániai, török és iraki határ felé eső tartományokat kénytelen volt feladni a kurdok és a felkelők javára.

Az Aszad-rezsim a 2015-ös fordulat után, az orosz–iráni fegyveres támogatással a háta mögött sikerrel kezdte alkalmazni a civileket tudatosan célzó katonai erőszak, a diplomácia és a nyomásgyakorlás kombinációját. Elsődleges céljuk az ország második legnagyobb városának, Aleppónak a „felszabadítása” lett, amelynek keleti része és a környéke már évek óta az ellenzéki erők fennhatósága alatt állt.

Az orosz légierő fedezete alatt a szíriai hadsereg és az iráni katonák a sivatagon keresztül, a főút megkerülésével utat nyitottak a városig. Februárban elvágták az ellenzék észak felé vezető utánpótlási vonalait, 2016 júliusában pedig megkezdődött Kelet-Aleppo ostroma. Az orosz és szíriai légierő rommá bombázta a városrészt, amelyet közben elzártak a létfontosságú szolgáltatásoktól. Az utcáról utcára folyó harcokban civilek tízezrei haltak meg; a túlélők példátlan brutalitásról számoltak be. A rezsim végül 2016 decemberére aratott teljes győzelmet a város felett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.