Az orosz hadsereg Szíriában

Polgári célpontok

  • Wagner Péter
  • 2022. március 16.

Külpol

Mariupol szülészetének szétbombázása sokkolta a külvilágot – a képek az orosz hadsereg korábbi szíriai brutalitását idézik fel. De mi is történt Szíriában, hogyan kerültek oda és mit műveltek az oroszok, s mi köze ehhez Barack Obamának?

A nemzetközi jog tiltja a nem katonai célpontok támadását, a hadviselés joga pedig a fokozottan védett objektumok körébe sorolja az egészségügyi intézményeket, így a kórházakat is. Ám Oroszország ukrajnai agressziója során már több alkalommal ért támadás ilyen létesítményeket; legutóbb Mariupol városában a szülészetet bombázták. Még ha igaz lenne is az oroszok ama állítása, miszerint ukrán katonák befészkelték magukat a létesítménybe, akkor sem lett volna szabad ilyen módon támadni a célpontot. Ez a súlyos incidens a 2010-es évek szíriai kórházbombázásait idézheti fel bennünk.

Népirtás feladatmegosztásban

A közel-keleti országban 2015 szeptemberétől közös orosz–iráni beavatkozás kezdődött az Aszad-rezsim kérésére és megsegítésére. Az orosz–szíriai–iráni koalícióba Moszkva adta a legkisebb katonai erőt, kiszivárgott orosz adatok szerint körülbelül 5 ezer főt, de a stratégia kidolgozásában főszerepet játszottak.

A polgárháború kezdetén a lakosság 20–30 százalékának támogatását élvező Aszad-rezsim ekkorra visszavonulni kényszerült az ország nagy részéről. Csak a túléléshez szükséges területeket tartotta ekkor ellenőrzése alatt: a Damaszkusz és az északi Aleppo között fekvő nagyvárosokat és a rezsim bázisát adó alavita kisebbség „szállásterületét”, a tengerparti sávot. A perifériákat, a jordániai, török és iraki határ felé eső tartományokat kénytelen volt feladni a kurdok és a felkelők javára.

Az Aszad-rezsim a 2015-ös fordulat után, az orosz–iráni fegyveres támogatással a háta mögött sikerrel kezdte alkalmazni a civileket tudatosan célzó katonai erőszak, a diplomácia és a nyomásgyakorlás kombinációját. Elsődleges céljuk az ország második legnagyobb városának, Aleppónak a „felszabadítása” lett, amelynek keleti része és a környéke már évek óta az ellenzéki erők fennhatósága alatt állt.

Az orosz légierő fedezete alatt a szíriai hadsereg és az iráni katonák a sivatagon keresztül, a főút megkerülésével utat nyitottak a városig. Februárban elvágták az ellenzék észak felé vezető utánpótlási vonalait, 2016 júliusában pedig megkezdődött Kelet-Aleppo ostroma. Az orosz és szíriai légierő rommá bombázta a városrészt, amelyet közben elzártak a létfontosságú szolgáltatásoktól. Az utcáról utcára folyó harcokban civilek tízezrei haltak meg; a túlélők példátlan brutalitásról számoltak be. A rezsim végül 2016 decemberére aratott teljes győzelmet a város felett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.