Az orosz hadsereg Szíriában

Polgári célpontok

  • Wagner Péter
  • 2022. március 16.

Külpol

Mariupol szülészetének szétbombázása sokkolta a külvilágot – a képek az orosz hadsereg korábbi szíriai brutalitását idézik fel. De mi is történt Szíriában, hogyan kerültek oda és mit műveltek az oroszok, s mi köze ehhez Barack Obamának?

A nemzetközi jog tiltja a nem katonai célpontok támadását, a hadviselés joga pedig a fokozottan védett objektumok körébe sorolja az egészségügyi intézményeket, így a kórházakat is. Ám Oroszország ukrajnai agressziója során már több alkalommal ért támadás ilyen létesítményeket; legutóbb Mariupol városában a szülészetet bombázták. Még ha igaz lenne is az oroszok ama állítása, miszerint ukrán katonák befészkelték magukat a létesítménybe, akkor sem lett volna szabad ilyen módon támadni a célpontot. Ez a súlyos incidens a 2010-es évek szíriai kórházbombázásait idézheti fel bennünk.

Népirtás feladatmegosztásban

A közel-keleti országban 2015 szeptemberétől közös orosz–iráni beavatkozás kezdődött az Aszad-rezsim kérésére és megsegítésére. Az orosz–szíriai–iráni koalícióba Moszkva adta a legkisebb katonai erőt, kiszivárgott orosz adatok szerint körülbelül 5 ezer főt, de a stratégia kidolgozásában főszerepet játszottak.

A polgárháború kezdetén a lakosság 20–30 százalékának támogatását élvező Aszad-rezsim ekkorra visszavonulni kényszerült az ország nagy részéről. Csak a túléléshez szükséges területeket tartotta ekkor ellenőrzése alatt: a Damaszkusz és az északi Aleppo között fekvő nagyvárosokat és a rezsim bázisát adó alavita kisebbség „szállásterületét”, a tengerparti sávot. A perifériákat, a jordániai, török és iraki határ felé eső tartományokat kénytelen volt feladni a kurdok és a felkelők javára.

Az Aszad-rezsim a 2015-ös fordulat után, az orosz–iráni fegyveres támogatással a háta mögött sikerrel kezdte alkalmazni a civileket tudatosan célzó katonai erőszak, a diplomácia és a nyomásgyakorlás kombinációját. Elsődleges céljuk az ország második legnagyobb városának, Aleppónak a „felszabadítása” lett, amelynek keleti része és a környéke már évek óta az ellenzéki erők fennhatósága alatt állt.

Az orosz légierő fedezete alatt a szíriai hadsereg és az iráni katonák a sivatagon keresztül, a főút megkerülésével utat nyitottak a városig. Februárban elvágták az ellenzék észak felé vezető utánpótlási vonalait, 2016 júliusában pedig megkezdődött Kelet-Aleppo ostroma. Az orosz és szíriai légierő rommá bombázta a városrészt, amelyet közben elzártak a létfontosságú szolgáltatásoktól. Az utcáról utcára folyó harcokban civilek tízezrei haltak meg; a túlélők példátlan brutalitásról számoltak be. A rezsim végül 2016 decemberére aratott teljes győzelmet a város felett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.