Magyar Narancs: A háború meglepte a politikai elemzők többségét – a piaci elemzők sem számoltak vele? Mennyiben váltott ki pánikreakciókat a világ tőzsdéin?
Jaksity György: A fegyveres konfliktus lehetősége mindenki számára nyilvánvaló volt, hiszen ha egy drámában pisztoly szerepel, akkor előbb-utóbb lövést is leadnak vele. Putyinék példátlan mozgósítással vették körül Ukrajnát, kizárható volt, hogy majd semmi sem történik. Az azonban nem volt senkinek a forgatókönyvében, persze Putyint és szaktársait leszámítva, hogy teljesen nyílt háború következik, óriási pusztítással, humanitárius katasztrófával és háborús bűnökkel. A világ tőzsdéi közben elég gyengén kezdték az évet már az ukrán helyzettől függetlenül is. Részben a 2020 márciusa óta dübörgő tőzsdei árfolyamok 2021 tavaszától kezdődő lassú korrekciója miatt; majd ez a tendencia felgyorsult tavaly ősszel, amikor a legnaivabb elemző számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a jegybankoknak drasztikusan lépniük kell a felgyorsuló infláció ellen. A háború kirobbanása erre rátett egy nagy lapáttal, és így március első napjaira az amerikai Nasdaq index több mint 20 százalékos, a Dow Jones pedig 10 százalék feletti eséssel reagált.
MN: Példátlan gazdasági szankciókat léptettek életbe Oroszország ellen, nagy cégek sora pedig önként vonult ki Oroszországból. Kinek fog ez jobban fájni? Mi lehet a szankciók rövid vagy – ha maradnak – hosszabb távú hatása az orosz, illetve a világgazdaságra?
JGY: A szankciók – nem véletlenül illették egy részüket már korábban a „nukleáris” opció elnevezéssel – komoly csapást mértek és fognak mérni az orosz gazdaságra. Ez nem lesz fájdalommentes a világ fennmaradó részének sem, hiszen újabb lökést adtak az inflációs nyomás fokozódásához, elsősorban az árutőzsdei termékek – energia, fém és mezőgazdasági termények – áremelkedésén keresztül, a gazdasági növekedési kilátásokat, különösen Európa esetében, pedig jelentősen rontották. Az orosz gazdaság viszont szabadesésben van már most is, annak ellenére, hogy az előbb említett és a termelés, illetve az export lényegét jelentő termékek ára esetenként duplázódott pár nap alatt. A nikkel esetében a londoni tőzsdén a kereskedést is szüneteltetni kellett.
MN: Mekkora károkat okoz a nagy nyugati cégek számára az önkéntes kivonulás az orosz üzleti szférából? Más oldalról ez javíthat az arculatukon, jó hírükön?
JGY: Kérdés, hogy mi lesz a nyugati cégek oroszországi eszközeivel. Ha az önkéntes kivonulás egyben önkéntes, ingyenes átadás is, akkor dollármilliárdokat kell, hogy leírjanak a nyereségük terhére, és ennek adóvonzata az adott országok költségvetéséből fog kiesni. Az elvesztett jövőbeli üzlet ennél is nagyobb jelenértékkel bírhat, persze csak a háború előtti állapothoz és kilátásokhoz képest. Amely cégeknek nincs komolyabb helyi leányvállalatuk, azok az elvesztett piac méretéből fakadó kieséssel számolhatnak. Ami egyébként egy globális cég esetében nem olyan nagy veszteség, hiszen az orosz gazdaság súlya a világgazdaságon belül kevesebb, mint 2 százalék. Azonban minden olyan terület esetében, ahol az orosz piac vagy az ottani termelés – lásd: energiaipar és bányászat – jelentősége nagy, a kieső nyereség is számottevő lehet. Ugyanakkor ez kényszerként is hathat arra, hogy más piacokon növeljék a részesedésüket, illetve azok számára, akik orosz versenytársakkal rendelkeztek, kiváló lehetőség azok külső piacainak átvételére. Ha például Európa az orosz gáz helyett LNG-terminálok építésével részben amerikai cseppfolyósított gázt fog vásárolni, az az amerikai és más termelők, illetve a kereskedők számára a világ legnagyobb gázpiacán biztosít további növekedési lehetőséget.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
