Emléktáblát kaptak Prága Reporyje nevű elővárosában az Orosz Felszabadító Hadsereg (ROA) katonái, akik 1945-ben átálltak a prágai felkelők oldalára, és szembefordultak azokkal a német nácikkal, akikkel korábban közeli barátságban voltak. Az emlékhely kialakításának néhány hónapja beharangozott tervét már korábban éles orosz és cseh bírálatok érték. A fejleményekről beszámolt Kokes János, az MTI helyi tudósítója.
A Reporyje főterén kialakított emlékhelyen a tábla mellett egy három méteres acéloszlop áll, amelynek tetején egy miniatűr képzőművészeti alkotás van elhelyezve. Az emlékhelyet csütörtökön Pavel Novotny, Reporyje ellenzéki polgári demokrata (ODS) polgármestere leplezte le – írja a Seznam hírportál. A portál szerint a képzőművészeti alkotás „egy tenyérnyi nagyságú szovjet tank, amelynek tetején német katonasisak van elhelyezve.”
Az emléktáblán Alekszandr Szolzsenyicin orosz író A Gulag szigetvilág című művéből vett idézet található: „Megértették-e a csehek, hogy milyen oroszok szabadították fel városukat?” Egy másik rövid felirat pedig arra a mintegy háromszáz ROA-katonára emlékeztet, akik a prágai felkelésben veszítették el életüket.
Kollaboránsok vagy hősök?
Az Andrej Vlaszov tábornok vezette Orosz Felszabadító Hadseregnek állítandó emlékmű ellen már korábban hivatalosan tiltakozott a prágai orosz nagykövetség és az orosz külügyminisztérium. A terveket bíráló cikkek a cseh sajtóban is szép számmal megjelentek. A ROA ugyanis németekhez átállt szovjet katonákból létrehozott szervezet volt.
Az 1989 előtti szocialista rendszer idején is árulóknak számítottak a vlaszovisták és szerepüket a prágai felkelésben többnyire elhallgatták. A Szabad Európa Rádió (RFE) beszámolója szerint a ROA katonái 1945 májusában azért állhattak át a prágai felkelőkhöz, mert elegük lett abból, ahogyan az amúgy barátnak tekintett nácik bántak velük. De az is lehet, hogy jó pontokat akartak szerezni a szövetséges hatalmaknál.
Utóbbi viszont nem jött be nekik: hiába sikerült sokaknak közülük az amerikaiak előtt letennie a fegyvert, azok nem tekintették őket hadifoglyoknak, hanem kollaboránsoknak, árulóknak és átadták őket a szovjeteknek.
Ma sokan hősnek tartják őket: „Teljesen egyértelmű, hogy a Vlaszov-hadsereg harcosai nélkül a prágaiak hatalmas veszteségeket szenvedtek volna – idézte az RFE Kirill Alekszandrov orosz történész megosztó gondolatait a vlaszovisták szerepéről – Az áldozatok száma így is magas volt, kb. ezerötszáz ember, de ennél sokkalta nagyobb is lehetett volna a veszteség.”
A budapesti náci felvonuláson is emlékeztek rájuk
A februári Becsület napja neonáci eseményről szóló beszámolónkban megírtuk, hogy ott a magyar szélsőjobb mellett elég erős nemzetközi jelenlétet is észleltünk. A résztvevők között zászlót lengetett pár másik külföldi neonáci mozgalom, a cseh Národní a sociální fronta (Nemzeti és Szociális Front), a francia Les Nationalistes (A Nacionalisták) és a Bolgár Nemzeti Unió (BNS) képviselője. Oroszul beszélő fiatalok egy csoportja pedig a második világháború alatt Hitler mellett harcoló Orosz Felszabadító Hadsereg (Russzkaja Oszvobogyityelnaja Armija – ROA) zászlajával feszített.
„Amolyan diplomáciai szokás, hogy ők is meghívnak minket, és mi is meghívjuk őket ezekre az eseményekre” – mondta a Narancsnak akkor a Légió Hungáriát vezető Incze Béla. A náci felvonulás szervezőjét arról kérdeztük, miért van annyi külföldi a megemlékezők között. „Európa népei nem egymástól totális mértékben független, önálló entitások”, és fontosnak tartják, hogy a kölcsönös tisztelet jegyében rendre ellátogassanak egymáshoz. Bár nem tagadja, hogy ennél praktikusabb vetületei is vannak az együttműködésnek: „Érdeklődünk az iránt, hogy egy német aktivista mit él meg, hogyan éli ezt meg és hogyan dolgozik. Milyen szempontok szerint hoz döntéseket. Ott mit enged a törvény, itt mit enged a törvény. Tehát nyilván a kulturális közös kapcson túl van egy ilyen egészséges érdeklődés a másik irányába.”
