Pressman: Orbánék kivárnak, de az Egyesült Államok cselekedni fog

  • narancs.hu
  • 2024. március 14.

Külpol

Az amerikai nagykövet a magyar NATO-csatlakozás 25. évfordulóján mondott beszédében azt mondta, Magyarország olyan dolgokat mond és tesz, ami aláássa a bizalmat és a barátságot. 

Hosszú beszédet mondott David Pressman amerikai nagykövet a magyar NATO-csatlakozás 25. évfordulója alkalmából, amelyben kitért arra a tételre, hogy az Egyesült Államok a párbeszéd és az együttműködés híve, de a jelenlegi magyar kormánnyal ez sokszor nem működik, és ekkor az Egyesült Államok cselekszik, mert Orbánék csak ebből értenek – írja a 444.hu. Pressman konkrétan nem mondta ki, de nagyon erősen utalt rá, hogy olyan pontra jutottak, amikor a párbeszéd már nem elég. 

„Lehet, hogy az Orbán-kormány ki akarja várni az Egyesült Államok mostani kormányának leköszönését, de mi biztosan nem fogunk kivárni az Orbán-kormánnyal kapcsolatban. Amíg Magyarország várakozó állásponton van, mi cselekedni fogunk.”

– mondta az amerikai nagykövet. 

Beszédében még egyszer hangsúlyozta: „Végül, és talán ez a legfontosabb, nem fogunk várni. Magyarország dönthet úgy, hogy az Egyesült Államokkal kapcsolatban kivár, az Egyesült Államok azonban nem fog így tenni.”

David Pressman arra is kitért, hogy Magyarország másként viselkedik, „mint a szövetség bármely más tagja”, és ez „arról szól, hogy egy régi barát és a szövetséges olyan dolgokat mond és tesz, amelyek aláássák a bizalmat és a barátságot”. 

Mint sorolta, az Egyesült Államok nem hagyhatja figyelmen kívül, 

  • amikor a magyar Országgyűlés elnöke azt állítja, hogy Putyin ukrajnai háborúját valójában „az Egyesült Államok vezeti”,
  • amikor egy hivatalban lévő miniszter úgy hivatkozik az Egyesült Államokra, mint a halottra, akinek nő a körme.
  • Nem érthetjük meg és nem fogadhatjuk el, hogy a miniszterelnök az Egyesült Államokat szövetségesünk, Magyarország „legfőbb ellenfeleként” azonosítja.
  • Vagy azt az állítását, miszerint az Egyesült Államok kormánya meg akarja buktatni a magyar kormányt, szó szerint „le akarja győzni” őt.

Pressman az Orbán-kormány azon cselekedeteit is felsorolta, melyeket kifogásol. Ilyen a

  • a független média szisztematikus elfoglalása, ahol az oligarchák médiumokat vásároltak fel, hogy aztán egy, a kormány által ellenőrzött magánalapítványnak adományozzák azokat,
  • miközben az a néhány médium, amely megőrizte a függetlenségét, most vizsgálatokkal, adóellenőrzésekkel és a reklámbevételek elvesztésével néz szembe.
  • Azzal, hogy a „függetlenséget” az „ellenzékiséggel” azonosítják, Magyarországon a független média ellenzéki címkét kap.A független, nem kormányzati szervezeteket politikai pártok támogatóiként címkézik fel.
  • Azokat a független bírákat pedig, akik a kormány számára kedvezőtlen véleményt fogalmaznak meg, vagy találkoznak az amerikai nagykövettel, külföldről finanszírozott és irányított politikusoknak állítják be.

„A kormányzati hatalom minden aspektusának bebiztosítása – a közbeszerzéstől az engedélyezésen át az idegenforgalmi támogatásokig, a koncessziókig, az adó- és ellenőrzési intézkedésekig, a szabályozási politikáig – a pártvezetők, családtagjaik, sógoraik vagy régi barátaik tulajdonában lévő vállalatok számára teremt kedvező feltételeket – ezek ismét nem szavak, hanem tettek” – mondta az amerikai nagykövet. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.