Ötven éve volt a szegfűk forradalma

Puskák és virágok

Külpol

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

Portugáliában működött a 20. század egyik leghosszabb életű jobboldali diktatúrája (ha úgy tetszik: autoriter rezsimje). Ennek arca sokáig az az António de Oliveira Salazar volt, akit tekintélyes gazdasági szakemberként 1928-ban a két évvel korábban hatalomra került katonatisztek kértek fel a pénzügyminiszteri posztra. 1932-ben már miniszterelnök lett, és további 36 éven át az is maradt. Közben több, protokolláris szerepű, általában katonai hátterű államfőt is elfogyasztott – aki nagyon ugrált, azt elcsapta. Az ellenzéket elnyomta, ha kellett, rendőri erővel üldözte: még reprezentatív koncentrációs tábort is felállítottak a Zöld-foki-szigetekhez tartozó Santiago-szigeten, ahonnan nem mindenki tért haza élve.

A vég kezdete

Az általa Új Államként (Estado Novo) definiált formáció – papíron legalábbis – ún. korporatív állam volt, ahol a munkaadók, munkavállalók és szakmai, „hivatásrendi” szervezetek delegáltjai alkudozhattak egymással, és az ellenjelölt nélküli választások nyomán az ő jelöltjeikkel töltötték fel a törvényhozást is. Valójában hamisítatlan egyszemélyi uralom volt ez Salazar vezetésével. Akit azzal nem vádolhatott senki, hogy ellopta, illetve rokonai, strómanjai nevére íratta volna az országot – azt persze támogatta, hogy a kulcsiparágak néhány baráti oligarcha kezébe kerüljenek. Portugália az ötvenes évektől némi tisztes gazdasági fejlődést is képes volt felmutatni, de a gyarapodást a hatvanas évektől beárnyékolta a mind kiterjedtebb gyarmati háború. Az akkor még komoly, főleg afrikai portugál gyarmatbirodalom területei egyszerre lázadtak fel a portugál uralom ellen (e birodalom értékes indiai tartozékait, közöttük a legfontosabb Goát az indiai hadsereg egyszerűen megszállta 1961-ben). A konfliktus különösen súlyos volt Angolában és Mozambikban, ahol nagy létszámú telepes közösség is élt; közülük sokan az antikolonialista felkelés áldozatai lettek. Még a NATO-szövetséges Egyesült Államok is elítélte Portugáliát – először a Kennedy-adminisztráció idején, 1961-ben –, s a gyarmati háború mind nagyobb terhet rakott az országra, bár a hetvenes évek elejére úgy tűnt, hogy a portugálok katonailag felülkerekednek az amúgy sokszínű gyarmati felszabadító mozgalmakon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.