Ötven éve volt a szegfűk forradalma

Puskák és virágok

Külpol

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

Portugáliában működött a 20. század egyik leghosszabb életű jobboldali diktatúrája (ha úgy tetszik: autoriter rezsimje). Ennek arca sokáig az az António de Oliveira Salazar volt, akit tekintélyes gazdasági szakemberként 1928-ban a két évvel korábban hatalomra került katonatisztek kértek fel a pénzügyminiszteri posztra. 1932-ben már miniszterelnök lett, és további 36 éven át az is maradt. Közben több, protokolláris szerepű, általában katonai hátterű államfőt is elfogyasztott – aki nagyon ugrált, azt elcsapta. Az ellenzéket elnyomta, ha kellett, rendőri erővel üldözte: még reprezentatív koncentrációs tábort is felállítottak a Zöld-foki-szigetekhez tartozó Santiago-szigeten, ahonnan nem mindenki tért haza élve.

A vég kezdete

Az általa Új Államként (Estado Novo) definiált formáció – papíron legalábbis – ún. korporatív állam volt, ahol a munkaadók, munkavállalók és szakmai, „hivatásrendi” szervezetek delegáltjai alkudozhattak egymással, és az ellenjelölt nélküli választások nyomán az ő jelöltjeikkel töltötték fel a törvényhozást is. Valójában hamisítatlan egyszemélyi uralom volt ez Salazar vezetésével. Akit azzal nem vádolhatott senki, hogy ellopta, illetve rokonai, strómanjai nevére íratta volna az országot – azt persze támogatta, hogy a kulcsiparágak néhány baráti oligarcha kezébe kerüljenek. Portugália az ötvenes évektől némi tisztes gazdasági fejlődést is képes volt felmutatni, de a gyarapodást a hatvanas évektől beárnyékolta a mind kiterjedtebb gyarmati háború. Az akkor még komoly, főleg afrikai portugál gyarmatbirodalom területei egyszerre lázadtak fel a portugál uralom ellen (e birodalom értékes indiai tartozékait, közöttük a legfontosabb Goát az indiai hadsereg egyszerűen megszállta 1961-ben). A konfliktus különösen súlyos volt Angolában és Mozambikban, ahol nagy létszámú telepes közösség is élt; közülük sokan az antikolonialista felkelés áldozatai lettek. Még a NATO-szövetséges Egyesült Államok is elítélte Portugáliát – először a Kennedy-adminisztráció idején, 1961-ben –, s a gyarmati háború mind nagyobb terhet rakott az országra, bár a hetvenes évek elejére úgy tűnt, hogy a portugálok katonailag felülkerekednek az amúgy sokszínű gyarmati felszabadító mozgalmakon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.