Ötven éve volt a szegfűk forradalma

Puskák és virágok

Külpol

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

Portugáliában működött a 20. század egyik leghosszabb életű jobboldali diktatúrája (ha úgy tetszik: autoriter rezsimje). Ennek arca sokáig az az António de Oliveira Salazar volt, akit tekintélyes gazdasági szakemberként 1928-ban a két évvel korábban hatalomra került katonatisztek kértek fel a pénzügyminiszteri posztra. 1932-ben már miniszterelnök lett, és további 36 éven át az is maradt. Közben több, protokolláris szerepű, általában katonai hátterű államfőt is elfogyasztott – aki nagyon ugrált, azt elcsapta. Az ellenzéket elnyomta, ha kellett, rendőri erővel üldözte: még reprezentatív koncentrációs tábort is felállítottak a Zöld-foki-szigetekhez tartozó Santiago-szigeten, ahonnan nem mindenki tért haza élve.

A vég kezdete

Az általa Új Államként (Estado Novo) definiált formáció – papíron legalábbis – ún. korporatív állam volt, ahol a munkaadók, munkavállalók és szakmai, „hivatásrendi” szervezetek delegáltjai alkudozhattak egymással, és az ellenjelölt nélküli választások nyomán az ő jelöltjeikkel töltötték fel a törvényhozást is. Valójában hamisítatlan egyszemélyi uralom volt ez Salazar vezetésével. Akit azzal nem vádolhatott senki, hogy ellopta, illetve rokonai, strómanjai nevére íratta volna az országot – azt persze támogatta, hogy a kulcsiparágak néhány baráti oligarcha kezébe kerüljenek. Portugália az ötvenes évektől némi tisztes gazdasági fejlődést is képes volt felmutatni, de a gyarapodást a hatvanas évektől beárnyékolta a mind kiterjedtebb gyarmati háború. Az akkor még komoly, főleg afrikai portugál gyarmatbirodalom területei egyszerre lázadtak fel a portugál uralom ellen (e birodalom értékes indiai tartozékait, közöttük a legfontosabb Goát az indiai hadsereg egyszerűen megszállta 1961-ben). A konfliktus különösen súlyos volt Angolában és Mozambikban, ahol nagy létszámú telepes közösség is élt; közülük sokan az antikolonialista felkelés áldozatai lettek. Még a NATO-szövetséges Egyesült Államok is elítélte Portugáliát – először a Kennedy-adminisztráció idején, 1961-ben –, s a gyarmati háború mind nagyobb terhet rakott az országra, bár a hetvenes évek elejére úgy tűnt, hogy a portugálok katonailag felülkerekednek az amúgy sokszínű gyarmati felszabadító mozgalmakon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.